21. RÉSZ.

Uj ég és föld: Mennyei Jérusálem.

Ezúton láték új eget * és új földet: mert az első ég és az első föld elmult vala, és a tenger többé nem vala.

2. És én János látám a szent várost, az új Jérusálemet, * melly az Istentől szálla alá mennyből; és elkészittetett mint egy felékesittetett # menyasszony a vőlegénynek.

3. És hallék nagy szózatot mennyből, melly ezt mondja vala: Imé az Istennek hajláka * az emberekkel vagyon, és ő velek lakozik; és ők ő népei lésznek, és az Isten, az ő Istenek ő velek lészen.

4. És az Isten eltöröl * minden könnyhullatást az ő szemeikről; és a # halál többé nem lészen, sem a keserűséggel való sirás, sem kiáltás, sem semmi fájdalom nem lészen többé: mert az elsők elmultak.

5. És monda az, ki a székben * ül vala: Imé mindeneket # megújitok. És monda nékem: Ird meg; mert e beszédek tökéletesek és igazak.

6. És monda nékem: Meglett; Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és végzet. Én a szomjúhozónak adok * az élőviz forrásából ingyen.

7. A ki diadalmas lészen, mindenekkel birni * fog, lészek annak is4e, és ő nékem fiam lészen.

8. A félelmeseknek pedig és hitetleneknek, és átkoztaknak, * gyilkosoknak, paráznáknak, bűvösbájosoknak, bálványimádóknak, és minden hazugoknak részek, a tűzzel és kénkővel égő tóban lészen, melly a második halál.

9. És jöve én hozzám egy ama * hét Angyalok közzűl, kiknél valának a hét utolsó csapásokkal teljes hét poharak és szóla nékem, mondván: Jövel, megmutatom néked a menyasszonyt, a # Bárány feleségét.

10. És felvőn engemet lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatá nékem ama nagy várost, a szent Jérusálemet, melly Istentől szállott alá mennyből.

11. Mellyben vala az Isten dicsősége: és mellynek világossága hasonlatos vala a drágalátos kőhöz, úgymint kristályhoz, hasonlóképen fénylő jáspis kőhöz.

12. És vala nagy és magas keritése, mellynek tizenkét kapui valának, és a kapukban tizenkét Angyalok, és felirott nevek, mellyek az Izráel fijainak tizenkét nemzetségeknek * nevei.

13. Napkelet felől három kapu vala; északról három kapu; délről három kapu; napnyugotról is három kapu.

14. És a város keritésének tizenkét fundamentomai valának, mellyeken vala a Báránynak * tizenkét Apostolinak nevek.

15. A ki pedig én velem szól vala, annak kezében vala egy arany * vessző, hogy megmérné a várost, annak kapuit és falait.

16. A város pedig négyszegletűen helyheztetett, mellynek hosszúsága annyi, mennyi szélessége. És megméré a várost a vesszőszállal tizenkét * ezer futamatnyira, és annak hosszúsága, szélessége és magassága egyenlő.

17. És megméré annak keritését száz negyvennégy singre, embernek mértékével, melly az Angyalé.

18. A keritésnek rakása vala jáspisból: a város pedig tiszta arany, és hasonlatos a tiszta üveghez.

19. És a város keritésének fundamentomai megékesittettek mindenféle drágalátos kövekkel. Az első fundamentom vala jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon: a negyedik smaragd:

20. Az ötödik sárdonix, a hatodik sárdius, a hetedik krizolitus, a nyolczadik berillus, a kilenczedik topáz, a tizedik krisopráz, a tizenegyedik hiaczint, s tizenkettedik amethist.

21. A tizenkét kapuk pedig tizenkét drágakőből vagynak, és egyenként a kapuk egy-egy drágakőből vagynak; és a városnak piacza tiszta arany, mint az általlátszó üveg.

22. És templomot nem láttam abban; mert a mindenható Úr Isten annak temploma, és a Bárány.

23. És e város nem szükölködik * a nap nélkül, vagy a hold nélkül, hogy abban fénylenék: mert az Istennek dicsősége megfényesitette azt, és annak szövétneke a Bárány.

24. És a Pogányok közzűl a kik megtartattak, járnak annak * világánál és a földnek királyai az ő dicsőségeket és tisztességeket abba viszik.

25. És annak kapui nappal bé nem zárlatnak; mert ott éjszaka nem lészen.

26. És a Pogányoknak dicsőségek és tisztességek abba vitetik. *

27. Nem megyen bé abba semmi, valami * megfertéztetett, vagy a ki valami utálatosságot cselekeszik, vagy hazugságot szól; hanem a kik béirattatak a # Bárány életének könyvébe.