10. RÉSZ.

Egy Angyal hirdeti mennyből az Antikrisztus országának végét: megéteti Jánossal a megnyitott könyvecskét, hogy ismét jövendőljön.

És láték más erős Angyalt leszállani mennyből, ki felhővel körűl vétetett vala; kinek feje felett vala szivárvány; az ő orczája pedig mint a nap, és az ő lábai mint a tüzes oszlopok.

2. És vala az ő kezében egy megnyittatott könyvecske: és veté az ő jobblátát a tengerre, a ballábát pedig a földre.

3. És kiálta felszóval, mint mikor az oroszlán ordit: és mikor kiáltott volna, a hét mennydörgések is megszólalának.

4. Mikor pedig a hét mennydörgések megszólaltak volna, én azt meg akarom vala irni, de hallék az égből szózatot, melly ezt mondá nékem: * Pecsételd bé a mellyek a hét mennydörgések szólanak, és azokat meg ne irjad.

5. És az angyal, a kit láték állani a tengeren és a földön, felemelé * kezét az égre.

6. És megesküvék arra, a ki él mind örökkön örökké, és ki teremtette az eget és a benne valókat, a földet és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen.

7. Hanem a hetedik Angyal szavának idejében, mikor trombitálni kezd, véghez megyen az Istennek * titka, mint megmondotta az ő szolgáinak a Prófétáknak.

8. És a szózat, mellyet hallottam vala az égből, ismét szóla nékem és monda: Menj el, és vedd el ama * menyittatott könyvecskét, melly a tengeren és a földön álló Angyalnak kezében vagyon.

9. Elmenék azért az Angyalhoz és mondék néki: Add nékem a könyvecskét. És monda nékem: Vedd el és nyeld el, * és megkeseriti a te gyömrodat, de a te szádban édes lészen mint a méz.

10. Elvevém azért a könyvecskét az Angyal kezéből, és elnyelém azt; és az én számban ollyan édes vala mint a méz; de mikor elnyeltem volna azt, megkeseredék az én gyomrom.

11. És monda nékem: Ismét kelletik néked prófétálnod a népek előtt, pogányok, nyelvek, és sok Királyok eőtt.