10. RÉSZ.
Egy Angyal hirdeti mennyből az Antikrisztus országának végét:
megéteti Jánossal a megnyitott könyvecskét, hogy ismét jövendőljön.
És láték más erős Angyalt leszállani mennyből, ki felhővel körűl
vétetett vala; kinek feje felett vala szivárvány; az ő orczája pedig mint a
nap, és az ő lábai mint a tüzes oszlopok.
2. És vala az ő kezében egy megnyittatott könyvecske: és veté az ő
jobblátát a tengerre, a ballábát pedig a földre.
3. És kiálta felszóval, mint mikor az oroszlán ordit: és mikor
kiáltott volna, a hét mennydörgések is megszólalának.
4. Mikor pedig a hét mennydörgések megszólaltak volna, én azt meg
akarom vala irni, de hallék az égből szózatot, melly ezt mondá nékem: *
Pecsételd bé a mellyek a hét mennydörgések szólanak, és azokat meg ne irjad.
5. És az angyal, a kit láték állani a tengeren és a földön,
felemelé * kezét az égre.
6. És megesküvék arra, a ki él mind örökkön örökké, és ki
teremtette az eget és a benne valókat, a földet és a benne valókat, hogy idő
többé nem lészen.
7. Hanem a hetedik Angyal szavának idejében, mikor trombitálni
kezd, véghez megyen az Istennek * titka, mint megmondotta az ő szolgáinak a
Prófétáknak.
8. És a szózat, mellyet hallottam vala az égből, ismét szóla nékem
és monda: Menj el, és vedd el ama * menyittatott könyvecskét, melly a tengeren
és a földön álló Angyalnak kezében vagyon.
9. Elmenék azért az Angyalhoz és mondék néki: Add nékem a
könyvecskét. És monda nékem: Vedd el és nyeld el, * és megkeseriti a te
gyömrodat, de a te szádban édes lészen mint a méz.
10. Elvevém azért a könyvecskét az Angyal kezéből, és elnyelém azt;
és az én számban ollyan édes vala mint a méz; de mikor elnyeltem volna azt,
megkeseredék az én gyomrom.
11. És monda nékem: Ismét kelletik néked prófétálnod a népek előtt,
pogányok, nyelvek, és sok Királyok eőtt.