JAKAB APOSTOLNAK

KÖZÖNSÉGES LEVELE.

1. RÉSZ.

Intés a türésre, bölcseségnek Istentől való kérésére: Kisértetnek eredete; Minden jó ajándék Istentől onnan felüli vagyon. Haragra későknek kell lenni, Isten igéjét halgatni, megcselekedni: Istent tisztelni.

Jakab, az Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az * elszéledett tizenkét nemzeetségnek köszönetemet irom.

2. Nagy öröm gyanánt * tartsátok, Atyámfiai, mikor külömb-külömb kisértetekbe esetek.

3. Tudván azt, hogy a ti hiteteknek próbáltatása * békességtürést nemz.

4. A békességtürésben pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy legyetek tökéletesek és épek minden fogyatkozás nélkűl.

5. Hogyha valaki közzűletek szűkölködik bölcseség nélkűl, * kérje # Istentől, ki adja azt mindeneknek bőséggel szemre való hányás nélkűl, és megadattatik ő néki.

6. De kérje * hittel, semmit nem kételkedvén; mert a ki kételkedik, hasonlatos a tengernek habjához; melly a szelektől megmozdittatik, és ide s tova hányattatik.

7. Ne vélje azért az ollyan ember hogy ő valamit vészen az Úrtól.

8. A kettős szivü ember * állhatatlan miden ő útaiban.

9. Dicsekedjék pedig az alázatos atyafiú az ő nagyságában.

10. A gazdag pedig az ő alázatosságában: mert elmulik mint a fűnek * virága;

11. Mert miképen mikor a nap nagy hévséggel feltámad, megszárad a fű, és annak virága elhúll, és az ő szép tekintetes ékessége elvész: azonképen * a gazdag ember is az ő útaiban meghervad.

12. Boldog ember az, a ki * kisértetet szenved; mert minekutánna megpróbáltatik, elvészi az életnek koronáját, mellyet igért az Úr az őtet szeretőknek.

13. Senki, mikor kisértetik, ne mondja: Az Istentől kisértetem: mert az Isten gonoszságokkal nem kisértethetik, és senkit nem kisért.

14. Minden ember pedig kisértetik, mikor az ő tulajdon kivánságától elvonattatik és megcsalattatik.

15. Annakutánna a kivánság, minekutánna fogadott, szüli a bűnt: a bűn pedig minekutánna véghez * megyen, nemz halált.

16. Ne tévelyegjetek szerelmes Atyámfiai.

17. Minden jó adomány, és minden tökéletes ajándék onnét felűl vagyon, melly leszáll a világosságoknak Attyától, kinél nincs * változás, vagy változásnak árnyéka.

18. Ki az ő akaratja szerint * szült minket az igazságnak beszéde által, hogy lennénk az ő teremtett állatinak néminémü első zsengéjik.

19. Azért szerelmes Atyámfiai legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a * szólásra, késedelmes a haragra;

20. Mert a férjfiúnak haragja az Isten igazságát nem cselekeszi.

21. Annakokáért elvetvén minden * undokságot, és a gonoszságnak ganéjját; alázatossággal vegyétek bé a béoltatott beszédet, melly megtarthatja # a ti lelkeiteket.

22. Legyetek pedig valóba megtartói az igének, * és ne legyetek csak hallgatói, hogy megcsaljátok magatokat.

23. Mert a ki csak hallgatója az igének és nem cselekedője; az ollyan hasonlatos az emberhez, ki megtekinti az ő természet szerint való ábrázatját a tükörben.

24. Mert megtekintette ő magát, és elment, és azonnal elfelejtkezett róla minémű volt.

25. De az, a ki bétekinténd a szabadságnak tökéletes * törvényébe, és megmaradánd # abbban, mivelhogy nem feledékeny hallgató, hanem a cselekedetnek követője, az ## boldog lészen az ő cselekedetében.

26. Ha valaki láttatik ti köztetek istenfélőnek lenni, és az ő nyelvét * meg nem zabolázza, hanem a maga szivét megcsalja, ennek hijábavaló isteniszolgálatja.

27. A tiszta és Isten előtt, és az Atya előtt szeplő nélkűl való isteni szolgálat ebben áll: Meglátogatni az árvákat * és özvegyekeet az ő nyomorúságokban, és szeplő nélkűl megtartani magát e világtól.