12. RÉSZ.
Int, hogy minden akadályokat hátrahagyván, a Krisztust kövessék,
Isten látogatásit békével türjék, és egyéb jó dolgokat gyakoroljanak.
Annakokáért mi is; mivelhogy ennyi sok bizonyságoknak fellege áll
körűltünk, minden terhet levetvén, és minden körúltünk való bűnt, nagy
állhatatossággal a mi előnkbe adatott * czélt kifussuk.
2. Nézvén a hitnek Fejedelmére, és elvégezőjére a Jézusra, ki az ő
előtte való öröm helyébe szenvedett * keresztet, a gyalázatot megutálván, és az
Isten székinek jobbjára ült.
3. Gondoljátok meg azért, kicsoda legyen az, * a ki illyen ellene
való szidalmazásokat szenvedett a bűnösöktől, hogy elmétekben elfogyatkozván,
meg ne fáradjatok.
4. Mert még szintén a vérig nem tusakodtatok, a bűn ellen
tusakodván.
5. Elfelejtkezzetek-é pedig az intésről melly néktek mint fiaknak
szól: * Fiam ne vesd meg az Úr dorgálását, és el ne fáradj lelkedben, mikor ő
tőle dorgáltatol.
6. Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent,
valakit fijává fogad. *
7. Ha a dorgálást elszenveditek, az Isten ő magát néktek ajánlja
mint fijainak: mert kicsoda olly fiú, kit az atya meg nem dorgál?
8. Hogyha dorgálás nélkűl valók vagytok, mellyben mindenek
részesek, bizonyságra fattyak vagytok, és nem * fiak.
9. Annakutánna pedig, a mi test szerint való atyáink, becsültük:
avagy nem sokkal inkább engednünk kell-é a lelkek Attyának, hogy éljünk?
10. Mert azok kevés ideig, a mint nékik tetszik vala, minket
dorgálnak vala: e pedig a mi hasznunkra dorgál, hogy részesei legyünk az ő
szentségének.
11. Minden dorgálás pedig most jóllehet nem láttatik örvendetesnek,
hanem szomoruságosnak lenni; mindazáltal végtére az igazságnak csendes
gyümölcsét adja azoknak, a kik abban gyakorlották magokat.
12. Azért a ti leeresztett kezeiteket, és reszkető térdeiteket
erősitsétek meg.
13. És a ti lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a ki sánta,
mindenestől fogva el ne tévelyedjék az útról, hanem inkább meggyógyittassék.
14. Kövessétek a békességet * mindenekkel, és a szent életet, #
melly nélkűl senki nem látja az Urat.
15. Meglátván hogy valaki az Istennek kegyelmétől * el ne
szakadjon: hogy valami keserű gyökér felnevekedvén meg ne háboritson és az
által sokan megfertéztessenek.
16. Ne legyen senki paráználkodó, vagy elvetemedett mint Ézsaú, ki
egy ételen eladta * az ő elsőszületésének méltóságát.
17. Mert jól tudjátok hogy ő azután is, mikor az áldást vissza
akarná nyerni örökség szerint, megvettetett volt: mert nem talált megbánásra
val helyet, jól lehet nagy * könyhullatásokkal kereste volna az áldást.
18. Mert nem járultatok a tapasztalható hegyhez * és az égő tűzhöz,
a sűrű füsthöz, és a setétséghez, és a szélvészhez.
19. A trombita zengéséhez és az Istsen beszédének szavához, mellyet
a kik hallották, kérték * hogy többé az nékik ne szólana.
20. (Mert nem szenvedhetik vala el a mit Isten parancsol vala; Hogy
* ha oktalan állat illeténdi is a hegyet, megköveztessék, vagy nyilakkal
meglövöldöztessék.)
21. Mózes is, (olly igen rettenetes látás vala, a melly láttatik
vala) ezt mondotta: (Elijedék, és elrémülék).
22. Hanem járultatok a Sion hegyéhez, és az élő Isten városához, a
mennyei * Jérusálemhez, és a sok ezer Angyalokhoz.
23. A közönséges gyüléshez, és az elsőszülötteknek Gyülekezetekhez,
kik béirattak mennyben, és a mideneknek Birájokhoz az Istsenhez, és a
tökéletesekké lett igazaknak lelkekhez.
24. És az új Testamentomnak Közbenjárójához a Jézushoz, és a reánk
hintetett vérhez, melly drágább * dolgokat szól, hogynem mint az Ábelnek #
vére.
25. Meglássátok, hogy meg ne utáljátok azt a ki szól: Mert ha azok
meg nem menekedtek, a kik megvetik vala azt, * a ki az Isten képében szól vala
e földön, sokkal inkább mi, ha ezt megutáljuk, a ki mennyből # vagyon.
26. Kinek szava akkor megmozditotta a földet; most pedig hirdeti;
ezt mondván: Még egyszer én megmozditom nem csak a földet, hanem az * eget is.
27. Hogy pedig ezt mondja: Még egyszer jelenti az állhatatlan
dolgoknak, tudniillik a teremtetteknek elvételeket, hogy megmaradjanak a
mellyek állhatatosok.
28. Annakokáért a * mozdithatatlan országot felvévén, tartsuk meg a
kegyelmet, mellynek általa úgy szolgáljunk Istennek, hogy néki kedvesek
legyünk, félelemmel és tisztelettel.
29. Mert a mi Istenünk # megemésztő tűz.