12. RÉSZ.

Int, hogy minden akadályokat hátrahagyván, a Krisztust kövessék, Isten látogatásit békével türjék, és egyéb jó dolgokat gyakoroljanak.

Annakokáért mi is; mivelhogy ennyi sok bizonyságoknak fellege áll körűltünk, minden terhet levetvén, és minden körúltünk való bűnt, nagy állhatatossággal a mi előnkbe adatott * czélt kifussuk.

2. Nézvén a hitnek Fejedelmére, és elvégezőjére a Jézusra, ki az ő előtte való öröm helyébe szenvedett * keresztet, a gyalázatot megutálván, és az Isten székinek jobbjára ült.

3. Gondoljátok meg azért, kicsoda legyen az, * a ki illyen ellene való szidalmazásokat szenvedett a bűnösöktől, hogy elmétekben elfogyatkozván, meg ne fáradjatok.

4. Mert még szintén a vérig nem tusakodtatok, a bűn ellen tusakodván.

5. Elfelejtkezzetek-é pedig az intésről melly néktek mint fiaknak szól: * Fiam ne vesd meg az Úr dorgálását, és el ne fáradj lelkedben, mikor ő tőle dorgáltatol.

6. Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, valakit fijává fogad. *

7. Ha a dorgálást elszenveditek, az Isten ő magát néktek ajánlja mint fijainak: mert kicsoda olly fiú, kit az atya meg nem dorgál?

8. Hogyha dorgálás nélkűl valók vagytok, mellyben mindenek részesek, bizonyságra fattyak vagytok, és nem * fiak.

9. Annakutánna pedig, a mi test szerint való atyáink, becsültük: avagy nem sokkal inkább engednünk kell-é a lelkek Attyának, hogy éljünk?

10. Mert azok kevés ideig, a mint nékik tetszik vala, minket dorgálnak vala: e pedig a mi hasznunkra dorgál, hogy részesei legyünk az ő szentségének.

11. Minden dorgálás pedig most jóllehet nem láttatik örvendetesnek, hanem szomoruságosnak lenni; mindazáltal végtére az igazságnak csendes gyümölcsét adja azoknak, a kik abban gyakorlották magokat.

12. Azért a ti leeresztett kezeiteket, és reszkető térdeiteket erősitsétek meg.

13. És a ti lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a ki sánta, mindenestől fogva el ne tévelyedjék az útról, hanem inkább meggyógyittassék.

14. Kövessétek a békességet * mindenekkel, és a szent életet, # melly nélkűl senki nem látja az Urat.

15. Meglátván hogy valaki az Istennek kegyelmétől * el ne szakadjon: hogy valami keserű gyökér felnevekedvén meg ne háboritson és az által sokan megfertéztessenek.

16. Ne legyen senki paráználkodó, vagy elvetemedett mint Ézsaú, ki egy ételen eladta * az ő elsőszületésének méltóságát.

17. Mert jól tudjátok hogy ő azután is, mikor az áldást vissza akarná nyerni örökség szerint, megvettetett volt: mert nem talált megbánásra val helyet, jól lehet nagy * könyhullatásokkal kereste volna az áldást.

18. Mert nem járultatok a tapasztalható hegyhez * és az égő tűzhöz, a sűrű füsthöz, és a setétséghez, és a szélvészhez.

19. A trombita zengéséhez és az Istsen beszédének szavához, mellyet a kik hallották, kérték * hogy többé az nékik ne szólana.

20. (Mert nem szenvedhetik vala el a mit Isten parancsol vala; Hogy * ha oktalan állat illeténdi is a hegyet, megköveztessék, vagy nyilakkal meglövöldöztessék.)

21. Mózes is, (olly igen rettenetes látás vala, a melly láttatik vala) ezt mondotta: (Elijedék, és elrémülék).

22. Hanem járultatok a Sion hegyéhez, és az élő Isten városához, a mennyei * Jérusálemhez, és a sok ezer Angyalokhoz.

23. A közönséges gyüléshez, és az elsőszülötteknek Gyülekezetekhez, kik béirattak mennyben, és a mideneknek Birájokhoz az Istsenhez, és a tökéletesekké lett igazaknak lelkekhez.

24. És az új Testamentomnak Közbenjárójához a Jézushoz, és a reánk hintetett vérhez, melly drágább * dolgokat szól, hogynem mint az Ábelnek # vére.

25. Meglássátok, hogy meg ne utáljátok azt a ki szól: Mert ha azok meg nem menekedtek, a kik megvetik vala azt, * a ki az Isten képében szól vala e földön, sokkal inkább mi, ha ezt megutáljuk, a ki mennyből # vagyon.

26. Kinek szava akkor megmozditotta a földet; most pedig hirdeti; ezt mondván: Még egyszer én megmozditom nem csak a földet, hanem az * eget is.

27. Hogy pedig ezt mondja: Még egyszer jelenti az állhatatlan dolgoknak, tudniillik a teremtetteknek elvételeket, hogy megmaradjanak a mellyek állhatatosok.

28. Annakokáért a * mozdithatatlan országot felvévén, tartsuk meg a kegyelmet, mellynek általa úgy szolgáljunk Istennek, hogy néki kedvesek legyünk, félelemmel és tisztelettel.

29. Mert a mi Istenünk # megemésztő tűz.