2. RÉSZ.

Krisztust kell teljességgel hallgatnunk, ki minden Angyaloknál feljebb magasztaltatott. Miért kellett néki emberré lenni és szenvedni.

Annakokáért szükség nékünk annál is inkább figyelmeznünk azokra, a mellyeket hallottunk, hogy valaha azokról el ne felejtkezzünk.

2. Mert ha az Angyalok * által adatott beszéd erős volt, és minden bűn és vakmerőség az ő jutalmának igaz # fizetését elvette:

3. Mimódon menekedünk meg mi, ha illyen nagy szabaditásunkat megveténdjük? melly mikor először az Úr * által kezdetett volna kibeszéltetni, azután azoktól, a kik őtet # hallgatták vala, nékünk megerősittetett.

4. Kinek beszédekről bizonyságot tészen vala Isten a jelek, * a csudák, és sokféle erők, és a Szent Léleknek # oszutogatásai által, az ő akaratja szerint.

5. Mert nem az Angyalok birodalmokba vetette ama következendő * világot, a mellyről szólunk.

6. Bizonyságot tett pedig egy ember valahol, ezt mondván: Micsoda * az ember, hogy megemlékezzél ő róla; vagy az embernek fija, hogy szemeidet reája vessed.

7. Kevéssé tetted alábbvalóvá őtet az Angyaloknál: dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg őtet, és a te kezeidnek mivein úrrá tetted őtet.

8. Mindeneket vetettél * az ő lábai alá. Mert mivelhogy néki mindeneket birodalma alát vetett, semmit nem hagyott el a mi néki birodalmába nem vettettek volna. De még most nem látjuk, hogy néki mindenek # birodalma alá vettettek volna.

9. De ama * Jézust látjuk hogy dicsőséggel, tisztességgel koronáztatott meg, ki egy kevés ideig az Angyaloknál alább alázta volt magát, az ő halálában való szenvedésre nézve: hogy az Isten kegyelméből mindenekért # megkóstolná a halált.

10. Mert illendő * vala, hogy az a kiért mindenek vagynak, és a ki # által, mindenek vagynak, sok fiakat a dicsőségbe vivén, az idvességeknek Fejedelemét a szenvedések ## által szentelné fel.

11. Mert mind a ki * megszentel, mind a kik megszenteltetnek, egy természetből valók mindnyájan: mellyre nézve nem szégyenli azokat attyafiainak hivni.

12. Ezt mondván: Hirdetem a te nevedet az án atyámfiainak, * az Anyaszentegyháznak közepette dicséretet mondok néked.

13. És ismét: Én az én * bizodalmamat ő benne vetem; és ismét: Imhol vagyok én # és a gyermel, kiket adott nékem az Isten.

14. Mivelhogy azért a gyermel testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett * ugyanazonoknak, hogy a halál # által elrontaná azt, a kinél a halálnak birodalma vala, azaz az ördögöt.

15. És megszabaditaná, * valakik a haláltól való félelem miatt teljes életekben rabok valának.

16. Mert nem az Angyalokokat vette fel, hanem az Ábrahám magvát fette fel.

17. Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak * kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő lenne és hiv Főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy a népnek bűneit eltörlené.

18. Mert mivelhogy szenvedett * mikor megkisértetett, azoknak is segitséggel lehet, a kik megkisértetnek.