PÁL APOSTOLNAK
FILEMONHOZ IRT LEVELE.
Pál az elszökött szolgát Onésimust, kit ő a Krisztusnak megnyert,
az ő urával Filemonnal megbékélteti néki bocsánatott kér; ha pedig valamiben
megbántotta, vagy adós volna néki, a felől kezességet igér érette.
Pál Jézus Krisztusnak * foglya, és a Timótheus atyafiú, Filemonnak
a mi szerelmesünknek és segitőnknek.
2. És a szerelmetes Appiának, és * Arkhippusnak a mi vitézkedő
társunknak, és a te házadban való Gyülekezetnek.
3. Kegyelem néktek és békesség az Istentől a mi Atyánktól és az Úr
Jézus Krisztustól.
4. Hálákat adok az én Istenemnek, mindenkor emlékezvén * te rólad,
az én imádkozásimban;
5. Hogy hallom * a te szeretetedet és hitedet, melly vagyon az Úr
Jézushoz és minden szentekhez.
6. Hogy a te marhádnak hitből való közlése nyilvánvaló legyen, hogy
valami jó ti bennetek a Krisztus Jézus által vagyon megesmértessék.
7. Mert nagy örömünk és vigasztaltatásunk vagyon a te szerelmedben,
hogy a szenteknek sziveik te általad, Atyámfia, megvidámittattak.
8. Annakokáért jóllehet nagy batorságom volna a Krisztusban
parancsoni néked a dolog felől;
9.Mindazáltal a szeretetért inkább könyörgök; holott illyen legyek,
tudniillik megvénhedett Pál, most pedig a Jézus Krisztusnak * foglya is.
10. Könyörgök pedig # Onésimusért az én fiamért, kit az én
fogságomban szültem. *
11. Ki régen te néked haszontalan volt, most pedig mind néked, mind
nékem hasznos.
12. Kit visszaküldöttem: * te pedig őtet, azaz, az én szivemet
béfogadjad.
13. Kit én kivánok vala nálom megtartani, hogy te helyedben nékem
szolgálna az Evangyéliomnak fogságában.
14. De a te akaratod nélkűl semmit nem akarék cselekdni, hogy ne
legyen a te jótéteményed mintegy kénszeritésből való, hanem szabad * akarat
szerint.
15. Mert talán azért ment volna el te tőled egy ideig, hogy őtet
mint örökké valót fogadnád bé.
16. Nem úgy immár mint szolgát, hanem nagyobbat szolgánál,
szerelmes atyafiat, * kiváltképen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind a
testben, s mind az Úrban?
17. Azért ha engemet barátodnak tartasz, úgy fogadjad őtet mint *
engemet.
18. Ha valamiben megbántott tégedet, vagy adós, azt nékem
tulajdonitsad.
19. Én Pál irtam az én kezemmel, én megfizetem: hogy azt ne mondjam
néked, hogy te annakfelette magad is enyim vagy.
20. Igy cselekedjél Atyámfia, e jótéteményt végyem el tőled az
Úrban; vidámitsd meg az én szivemet az Úrban.
21. Bizván a te engedelmedhez irtam ezt néked, tudván, hogy te a
mmit mondok annál feljebb is cselekeszel.
22. Egyetembe pedig készits nékem szállást ist: mert reménylem hogy
én a ti könyörgéstek által néktek ajándékon adattatom.
23. Köszöntenek tégedet Epafrás, * (ki nékem társam a Krisztus
Jézusért való fogságban).
24. Márkus, Aristárkhus, Démás, és Lukács, * az én segitőim.
25. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel,
Ámen! ///Filemonhoz küldetett Rómából Onésimus szolga által.///