4. RÉSZ.

Timótheust tisztire inti: Pál halála közelget: az igazaknak eltétetett korona: Pál mindentől elhagyatott; Isten egyedül vele.

Kérlek azért én az Isten előtt, és az Úr Jézus Krisztus előtt, ki megitéli * az élőket és a holtakat amaz ő eljövetelekor, és az ő országában.

2. Prédikáljad az igét, rajta légy mint aklamatos, mind * alkalmatlan időben: feddődjél, dorgálódjál: intsed a # hallgatókat, minden szelidéséggel és tanitással.

3. Mert lészen olly idő, * mellyben az igaz tudományt el nem szenvedik; hanem az ő tulajdon kivánságok szerint magoknak gyüjtenek Tanitókat, mivelhogy az ő füleik viszketnek.

4. És az igazságtól az ő füleiket elforditják, fordulnak pedig * hijábavaó beszédeknek hallgatásokra.

5. De te vigyázz mindenekben, szenvedj, az Evangyélistának munkáját cselekedjed, a te szolgálatodat bizonyosképen megbizonyitsad.

6. Mert én immár megáldoztatom, és az én halálomnak ideje közel vagyon.

7. Ama nemes harczot én megharczoltam, futásomat * elvégeztem, a hitet megtartottam.

8. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, * mellyet megád nékem az Úr ama # napon, amaz ## igaz Bíró; nem csak nékem pedig, hanem mindeneknek is, kik várándják amaz ő dicsőséges eljövetelét.

9. Igyekezzél én hozzám jőni * hamar:

10. Mert Démás * engemet elhagyott e jelenvaló világhoz ragaszkodván, és elméne Thessalónikába: Kresczens Galatziába, Títus Dalmátziába.

11. Csak egyedűl Lukács vagyon én velem. Márkust melléd vévén hozd el veled; mert nékem hasznos a szolgálatra.

12. Tikhiust * pedig küldöttem Efézusba.

13. Az én felsőruhámat, mellyet hagytam Troásban Kárpusnál, hozd el mikor ide jövéndesz, és a könyveket, kiváltképen pedig a hártyákat.

14. Az érczmives Sándor * sok gonosszal volt nékem: fizessen meg az Úr néki az ő cselekedete szerint.

15. Kit te is eltávoztass: mert felette igen ellene állot a mi beszédinknek.

16. Az én első magam mentésében senki nem volt mellettem, hanem mindnyájan engemet elhagytak; ne * tulajdonittassék ez bűnűl nékik.

17. De az Úr mellettem állott, és engemet megerősitett, hogy én általam hinnének az Evangyéliom prédikáltatásának, és hallanák azt minden Pogányok; és megszabadultam az oroszlánnak szájából.

18. És megőriz engemet az Úr minden gonosz cselekedettől, és megtart az ő mennyei országára; kinek dicsőség mind örökkön örökké. Ámen!

19. Köszöntsed Priszkát * és Akvilát, és Onesiforusnak # háznépét.

20. Erástus Korinthusban maradt, Trófimust pedig hagytam Milétumban betegen.

21. Igyekezzél eljőni a tél * előtt. Köszönt tégedet Eubúlus, Pudens, Linus, Klaudia és mind az atyafiak.

22. Az Úr Jézus Krisztus legyen a te lelkeddel: Kegyelem legyen ti veletek. Ámen! ///Timótheushoz, ki az Efézusbeli Gyülekezetnek rendeltetett első Püspökje volt, e II. Levél iratott Rómából, mikor Pál másodszor állattatnék Néró Császár eleibe.///