2. RÉSZ.

A jó egyházi szolgáknak és a Hallgatóknak tükörök.

Mert ti magatok tudjátok, Atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való bémenetelünk nem volt * hijábavaló.

2. Sőt inkább mikor már sok háborúságot szenvedtünk volna, és * bosszúsággal illettettünk volna Filippiben a miképen tudjátok, bátorságot vevénk a mi Istenünkben, hogy hirdetnénk # ti köztetek az Istennek Evangyéliomát sok tusakodással.

3. Mert a mi intésünk nem volt csalárdságból, * sem tisztátalanságból, sem pedig álnoksággal:

4. Hanem a miképen tetszettünk Istennek, hogy reánk * bizatnék az Evangyéliom: a képen szólunk, nem úgy mint embereknek # kedveskedvén, hanem mint Istennek, ki előtt kedvesek a mi sziveink.

5. Mert soha hizelkedő beszéddel nem éltünk, a miképen tudjátok, sem telhetetlenségnek * okáért valamit nem mondottunk: az Isten bizonyság erről.

6. Sem pedig az emberektől nem kerestünk dicsőséget, * sem ti tőletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztusnak Apostolai;

7. Hanem voltunk ti köztetek együgyüek, mint a dajka * szokott dajkálkodni az ő magzatival.

8. Illyen módon szeretvén titeket, kivánjuk vala ti veletek közleni, nem csak az Istennek Evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy nékünk szerekmesink volnátok.

9. Mert megemlékezhettek, Atyámfiai, a mi munkánkról és nyomorúságunkról; mert éjjel és nappal * munkálkodván, hogy valakit közzűletek meg ne terhelnénk, prédikáltuk ti köztetek az Istennek Evangyéliomát.

10. Ti vagytok bizonyságok és az Isten, melly * szentül igazán és ártatlanúl éltünk ti köztetek, kik hisztek.

11. Miképen tudjátok, mimódon mindeniteket, mint az atya * az ő fijait intettük és vigasztaltuk.

12. És kértünk hogy járnátok úgy a mint méltó * volna Istenhez, ki hiv minket az ő országára és dicsőségére.

13. Annakokáért mi is hálákat adunk Istennek szüntelen, hogy az Isten felől való beszédet, mellyet hallottatok mi tőlünk, bévévén, fogadtátok azt, nem úgy mint embereknek * beszédeket, hanem mint Istennek beszédét, (miképen hogy bizony az is) ki cselekeszik is # ti bennetek, kik hisztek.

14. Mert ti, Atyámfiai, követői lettetek az Isten Gyülekezeteinek, mellyek Júdeában vagynak, a Krisztus Jézusban; úgymint kik ugyanazokat szenvedtétek ti is a ti * saját nemzetségtektől, miképen azok is a # Zsidóktól.

15. Kik az Úr Jézust is * megölték, és az ő saját # Profétáikat, és minket ## is kergettek; sem az Istennek nem kellenek, és minden embereknek ellenségei.

16. Kik megtiltják, * hogy a Pogányoknak ne prédikáljunk, hogy azok idvezülnének, hogy mindenkor bétöltsék az ő bűneiket: mert elfoglalta őket a harag mind örökké.

17. Mi pedig, Atyámfiai, kik megfosztattunk ti tőletek egy kevés ideig látás szerint, nem lélekben; annál buzgúságosban igyekeztünk * látni titeket szemtől-szembe nagy kivánsággal.

18. Azért akartunk ti * hozzátok menni, (én kiváltképen Pál) egyszer s kétszer is, de megbántott minket a Sátán.

19. Mert micsoda a mi reménységünk, vagy örömünk, vagy koronánk, * a mellyel dicsekedhetnénk? Avagy nem ti-é a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor?

20. Mert ti vagytok a mi dicsekvésünk, és a mi örömünk.