12. RÉSZ.
Pálnak jelenségei: gyönyörködik erőtelenségiben: ingyen prédikál
nékik: inti őket, hogy tőle bűnbe ne találtassanak.
Dicsekednem nékem nem illik: Mert immár térek a látásokra és az
Úrnak jelentésire.
2. Tudok egy embert a Krisztusban, ki ez előtt tizennégy
esztendővel, (hogyha testben-é, nem tudom, avagy test kivül, nem tudom; Isten
tudja) elragadtatott volt * a harmadik égig.
3. És tudok olly embert, (testében-é vagy test kivűl, nem tudom,
Isten tudja.)
4. Hogy elragadtatott volt a Paradicsomba, és hallott
kimondhatatlna beszédeket, mellyeket ember meg nem mondhat.
5. Ez illyen dolgokkal dicsekedem: én magam felől pedig nem
dicsekedem, hanem csak az én
erőtlenségimről.
6. Mért ha akarok dicsekedni, nem lészek * balgatag: mert igazságot
szólok; de mértékletesen szólok, hogy valaki ne gondolkodjék én felőlem feljebb
annál, a minek engemet lát lenni, vagy a mit hall tőlem.
7. És hogy az isteni jelentéseknek nagyságokkal feletébb el ne
hinném magamat, adatott nékem hegyes ösztön, melly az én testembe ragadott,
tudniillik a Sátán * Angyala, hogy engem csapdosna, hogy felettébb el ne hidjem
magamat.
8. Ezért háromszor könyörgöttem az Úrnak, hogy én tőlem eltávoznék.
9. És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegelmem: mert az én erőm
erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekedem azért az én
erőtlenségimmel inkább, hogy lakzzék én bennem a Krisztus hatalma.
10. Azokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, a * bosszúságokban, a
Krisztusért való szorongattatásokban: mert mikor erőtelen vagyok, ugyan akkor #
erős vagyok.
11. Balgatag voltam a dicsekedésben; ti kénszeritettetek engemet
arra. Mert néktek kellett volna engem dicsérnetek: mert semmiben nem voltam
alábbvaló a * fő Apostoloknál, noha semmi # vagyok.
12. Az én Apostolságomnak bizonyságai lettek ti köztetek, sok türés
által, * jelek, csudák és erők által.
13. Mert micsoda az, a miben alábbvalók volnátok a több
Gyülekezeteknél, hanem csak hogy én ott nem henyéltem * a ti károtokkal?
Engedjétek meg nékem ezt a bosszút.
14. Ímé harmadszor is kész vagyok ti hozzátok menni, és a ti
károtokkal nem henyélek: mert nem keresem * a ti külső gazdagságtokat, hanem ti
magatokat: mert nem a fak gyüjtnek az atyáknak kincset, hanem az atyák a
fiaknak.
15. Én pedig nagy örömest költök, * és magamat is adom a ti
lelketekért: noha holott én titeket felette igen szeretlek, ti lassabban #
szerettek engemet.
16. De ám legyen úgy, hogy titeket én nem nehezitettelek *
semmmivel; de mivelhogy álnok vagyok, álnoksággal fogtalak meg titeket?
17. Avagy azok közzűl valamellyik által, a kiket hozzátok
bocsátottam, megfosztottalak-é * titeket?
18. Kértem * Títust, és ő vele bocsátottam el amaz atyafiat: avagy
valamiben megfosztott-é titeket Titus? avagy nem egy Lélek vezérlése által
jártunk-é? avagy nem egy nyomban jártunk-é?
19. Viszont azt állitjátok-é, hogy előttetetk magunkat mentjük? Az
Isten előtt a Krisztusban szóölunk, mindazáltal mind ezeket, Szerelmesim, a ti
épüléstekért.
20. Mert félek azon, hogy mikor oda menéndek, valami módon nem
ollyanoknak talállak titeket, a minéműeknek akarnálak; és én is ollyannak
találtatom tőletek minémműnek lenni engem ti nem akarnátok: hogy valami módon
ne legyenek versengések, irigységek, haragok, vetekedések, rágalmazások,
fondorlások, felfuvalkodások, pártolkodások.
21. Hogy mikor oda mennéndek, ne alázzon meg az Istenem ti köztetek
engemet, és sirassak * azok közzűl sokakat, kik annakelőtte vétkeztek, és meg
nem tértek a tisztátalanságból, paráznaságból, és bujálkodásból, mellyet
cselekedtek.