12. RÉSZ.

Pálnak jelenségei: gyönyörködik erőtelenségiben: ingyen prédikál nékik: inti őket, hogy tőle bűnbe ne találtassanak.

Dicsekednem nékem nem illik: Mert immár térek a látásokra és az Úrnak jelentésire.

2. Tudok egy embert a Krisztusban, ki ez előtt tizennégy esztendővel, (hogyha testben-é, nem tudom, avagy test kivül, nem tudom; Isten tudja) elragadtatott volt * a harmadik égig.

3. És tudok olly embert, (testében-é vagy test kivűl, nem tudom, Isten tudja.)

4. Hogy elragadtatott volt a Paradicsomba, és hallott kimondhatatlna beszédeket, mellyeket ember meg nem mondhat.

5. Ez illyen dolgokkal dicsekedem: én magam felől pedig nem dicsekedem, hanem csak az én  erőtlenségimről.

6. Mért ha akarok dicsekedni, nem lészek * balgatag: mert igazságot szólok; de mértékletesen szólok, hogy valaki ne gondolkodjék én felőlem feljebb annál, a minek engemet lát lenni, vagy a mit hall tőlem.

7. És hogy az isteni jelentéseknek nagyságokkal feletébb el ne hinném magamat, adatott nékem hegyes ösztön, melly az én testembe ragadott, tudniillik a Sátán * Angyala, hogy engem csapdosna, hogy felettébb el ne hidjem magamat.

8. Ezért háromszor könyörgöttem az Úrnak, hogy én tőlem eltávoznék.

9. És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegelmem: mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekedem azért az én erőtlenségimmel inkább, hogy lakzzék én bennem a Krisztus hatalma.

10. Azokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, a * bosszúságokban, a Krisztusért való szorongattatásokban: mert mikor erőtelen vagyok, ugyan akkor # erős vagyok.

11. Balgatag voltam a dicsekedésben; ti kénszeritettetek engemet arra. Mert néktek kellett volna engem dicsérnetek: mert semmiben nem voltam alábbvaló a * fő Apostoloknál, noha semmi # vagyok.

12. Az én Apostolságomnak bizonyságai lettek ti köztetek, sok türés által, * jelek, csudák és erők által.

13. Mert micsoda az, a miben alábbvalók volnátok a több Gyülekezeteknél, hanem csak hogy én ott nem henyéltem * a ti károtokkal? Engedjétek meg nékem ezt a bosszút.

14. Ímé harmadszor is kész vagyok ti hozzátok menni, és a ti károtokkal nem henyélek: mert nem keresem * a ti külső gazdagságtokat, hanem ti magatokat: mert nem a fak gyüjtnek az atyáknak kincset, hanem az atyák a fiaknak.

15. Én pedig nagy örömest költök, * és magamat is adom a ti lelketekért: noha holott én titeket felette igen szeretlek, ti lassabban # szerettek engemet.

16. De ám legyen úgy, hogy titeket én nem nehezitettelek * semmmivel; de mivelhogy álnok vagyok, álnoksággal fogtalak meg titeket?

17. Avagy azok közzűl valamellyik által, a kiket hozzátok bocsátottam, megfosztottalak-é * titeket?

18. Kértem * Títust, és ő vele bocsátottam el amaz atyafiat: avagy valamiben megfosztott-é titeket Titus? avagy nem egy Lélek vezérlése által jártunk-é? avagy nem egy nyomban jártunk-é?

19. Viszont azt állitjátok-é, hogy előttetetk magunkat mentjük? Az Isten előtt a Krisztusban szóölunk, mindazáltal mind ezeket, Szerelmesim, a ti épüléstekért.

20. Mert félek azon, hogy mikor oda menéndek, valami módon nem ollyanoknak talállak titeket, a minéműeknek akarnálak; és én is ollyannak találtatom tőletek minémműnek lenni engem ti nem akarnátok: hogy valami módon ne legyenek versengések, irigységek, haragok, vetekedések, rágalmazások, fondorlások, felfuvalkodások, pártolkodások.

21. Hogy mikor oda mennéndek, ne alázzon meg az Istenem ti köztetek engemet, és sirassak * azok közzűl sokakat, kik annakelőtte vétkeztek, és meg nem tértek a tisztátalanságból, paráznaságból, és bujálkodásból, mellyet cselekedtek.