9. RÉSZ.
Ismét inti őket az alamizsnálkodásra, mellyet áldásnak nevez, és
hasonlit a magvetéshez.
Mert a szenteknek segitségekre * való alamizsnának szolgáltatása
felől, szükségtelen dolog irnom néktek.
2. Mert jól tudom a ti kész akaratotokat, melly felől én kérkedem a Maczedóniabeliek előtt, hogy
tudniillik Akhája tartománya kész az
elmult esztendőtől fogva lamizsnát adni; és a ti buzgó indulatotok sokakat
felinditott.
3. Elküldöttem pedig ez * Atyafiakat, hogy a mi felőletek való
dicseekedésünk ebben hijábavaló ne lenne, hogy (a mint mondom vala) készen
legyetek.
4. Hogyha a Maczedóniabeliek közzűl én velem eljövéndenek, és
titeket készületlenül találándanak, valami módon meg ne szégyenüljünk (hogy
titeket ne mondjalak) e mi nagy bátorsággal való dicsekedésünkben.
5. Azért szükségesnek itélem lenni, hogy inteném az Atyafiakat,
hogy elmennének először ti hozzátok, és előbb elvégezzék a ti az előtt igést
jótéteményteknek kiszedetését, hogy az kész legyen mint jótétemény, és nem mint
valami satczoltatás.
6. Ezt mondom pedig: A ki * szüken vet, szüken is arat; és a ki
bőven vet, bőven is arat.
7. Kiki a mitn elgondolta szivében úgy cselekedjen; nem
szomorúságból vagy kénszeritésből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. *
8. Az Isten pedig az ő hatalmassága szerint megcselekedheti, hogy a
ti jó kedvetekből vala adakozástoknak haszna ti reátok térjen, hogy
mindenekben, mindenkor a mennyire szükség bővölködvén, mindenekkel való
jótéteménnyel bővölködjetek.
9. Mint meg vagyon irva: Osztogatott és adott * a szegényeknek, és
annak jótéteménye mind örökké megmarad.
10. A ki pedig ád magot a megvetőnek, ugyanazon adjon kenyeret
néktek eledeltekre; és sokasitsa meg a ti vetésteket; és nevelje meg a ti
jótéteményteknek gyümölcseit.
11. Hogy mindenekben meggazdagittassatok minden jüótéteményre,
melly mi általunk azt cselekeszi, hogy Istennek hálákat * adjanak.
12. Mert ez alamizsnaadásnak szolgáltatása nem csak a szenteknek
szükségeket segélli, hanem sokaknak hálaadásokra is vagyon az Isten előtt.
13. Mikor tudniillik ez
alamizsnaszolgáltatásának megkisértése által az Istent dicsérni fogják, a ti
egyenlő engedelmetek felől a Krisztus Evangyéliomához, és a ti jóakaratotokból
való segitségtek felől, mind ő hozzájok, mind egyebekhez.
14. Azoknak pedig ti érettetek való könyörgésekre is vagyon ez
alamizsnaadás, kik könyörögnek ti érettetek, és titeket megbecsülnek, az
Istennek bennetek bővölködő ajándékáért.
15. Az Istennek pedig legyen hála az ő megmondhatatlan ajándékáért.