4. RÉSZ.

Mint prédikálta Pál az Evangyéliomot: kiktől legyen az elrejtve: kincs az erőtlen földi edényben: külső és belső ember.

Annakokáért mivelhogy illyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem restelkedünk tisztünkben.

2. Hanem elvetettük a rútságnak fedeleit, mivelhogy nem járunk álnoksággal, és nem * elegyitjük meg az Isten beszédét, hanem nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat, minden emberek lelkiesméreteknél, az Isten előtt.

3. Hogyha homályos a mi Evangyéliomunk, azoknak * homályos a kik elvesznek.

4. Kiknek elméjeket megvakitotta e világnak Istene; tudniillik : a hiteeetleneknek, hogy a Krisztus dicsőséges Evangyéliomának világossága ne fényljék nékik, melly Krisztus Istennek * ábrázatja.

5. Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem a * Jézus Krisztust, az Urat: magunkat pedig a ti szolgáitoknak lenni a Jézusért.

6. Mert az Isten, a ki parancsolta hogy a setétségből * világosság legyen, ugyan ő az, a ki fénylett a mi szivünkben, hogy a Jézus Krisztus orczáján való Isten dicsősége esméretének világosságát közlenénk egyebekkel is.

7. E kincsünk pedig vagyon cserépedényekben, hogy annak a cserépedényekben lakozó erőnek nagysága Istené legyen és nem magunktól való.

8. Mikor minmdenütt nyomorgattunk, de nem szorittatunk * meg; kételkedünk, de mindenestől nem esünk kétségbe.

9. Háborúságot szenvedünk, de abban el nem hagyatunk: megaláztatunk, de el nem veszünk. *

10. Mindenkor az Úr Jézusnak öldököltetését * a mi testünkben velünk hordozván, hogy a Jézusnak amaz élete is a mi testünkben megesmértessék.

11. Mert mi kik élünk, mindenkor a Jézusért * halálra adatunk, hogy a Jézusnak élete is emgesmértessék a mi halandó testünkben.

12. Azért a halál mi bennünk cselekeszik, az élet pedig ti bennetek.

13. Mivelhogy pedig mi bennünk is a hitnek ugyanazon Lelke vagyon, a mint irva vagyon: Hittem; * úgymond, és azért szóltam; azért mi is hiszünk és azért szólunk.

14. Tudván ezt, hogy a ki feltámasztotta az Úr Jézust, minket is a Jézus által feltámaszt, * és veletek egybe előállat.

15. Mert mind ezeket ti érettetek szenvedjük, hogy az Istennek ama gazdag kegyelmességéből való ajándéka, sok emgóbereknek háláadások által, Isten dicsőségére legyen.

16. Azért nem restelkedünk: sőt annakfelette, ha a mi külső emberünk megromol is, a belső * mindazáltal mindennap épül.

17. Mert a mi nyomorúságunknak egy szempillantásig való könnyűsége, a dicsőség felette igen-igen # örökkévaló állandóságát szerzi nékünk. *

18. Mivelhogynem azokra nézünk, a mellyek láttatnak, hanem a mellyek nem láttatnak: * mert a mellyek láttatnak, idő szerint valók, de a mellyek nem láttatnak, örökkévalók.