7. RÉSZ.
A házasságról, szüzességről, özvegységről tanit.
Továbbá azokról, a mellyek felől irtatok nékem, az én értelmem ez:
Jó * a férjfiúnak asszonyt nem illetni.
2. De a paráznaságnak eltávoztatásáért minden férjfiúnak tulajdon
felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje legyen.
3. A férj a minémü jó akarattal tartozik az ő feleségének, azt
megadja annak, hasonlóképen a feleség is az ő férjének.
4. A feleség nem bir az ő saját testével, hanem a férje;
hasonlatosképen a férj nem bir az ő saját testével, hanem az ő felesége.
5. Ne csaljátok meg egymást, hanem ha egenlő akaratból ideig, hogy
foglalatosok lehessetek a * böjtölésben, és az imádkozásban ismét egymáshoz
térjetek, hogy a Sátán meg ne kisértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem
tartóztathatjátok.
6. Ezt pedig mondom engedelembeől, nem parancsolat szerint.
7. Mert akarnám ha úgy volna minden ember mint én, de mindennek
kiváltképen való ajándéka vagyon Istentől, némellynek igy, némellynek pedig
amúgy.
8. Mondom pedig az özvegy férjfiaknak és az özvegy asszonyoknak,
hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak mint én.
9. Hogyha magokat meg nem * tartóztathatják, házasságban éljenek:
mert jobb házasságban élni, hogynem mint égni.
10. Azoknak pedig, a kik házasságban vagynak, hagyom nem én, hanem
az Úr hagyja; * hogy: Az asszony az ő férjét el ne hagyja.
11. Hogyha pedig elhagyja, maradjon házzaság nélkül, vagy az ő
férjével békéljék meg: a férjfiú is * az ő feleségét el ne bocsássa.
12. Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamelly attyafiúnak
hitetlen felesége vagyon, melly ő vele együtt akar lakni, azt el ne * bocsássa.
13. És a melly asszonynak hitetlen férje vagyon, és az vele akar
lakni, el ne hagyja az asszonyt azt:
14. Mert a hitetlen férjfiú megszenteltetett az ő feleségében, és a
hitetlen asszony megszenteltetett az ő férjében: mert ha külömben volna, a ti
gyermekeitek tisztátlanok volnának, de azok szentek.
15. Ha pedig a hitetlen elmegyen, ám menjen el; nem vettetett
rabság alá az atyafiú, vagy a keresztyén asszony, ez illyen dolgokban: de
békességre hivott minket az Isten.
16. Mert mit tudsz benne te asszony, hogyha a te férjedet *
megnyerheted-é? vagy te férjfiú mit tudsz benne, hogyha a te feleségedet
megnyerheted-é Istennek:
17. De a mint kinek-kinek osztogatja Isten az ő ajándékát, és a
mint kit-kit hivott az Úr, úgy járjon: és minden Gyülekezetben e képen
rendelem.
18. Körűlmetélkedésben hivatott-é valaki? ne kivánja a
körűlmetélkedetlenséget: a körűlmetélkedetlenségben hivatott-é valaki? körűl ne
metélkedjék.
19. A körűlmetélkedés semmi: * a körűlmetélkedetlenség is semmi,
hanem az Isten parancsolatinak megtartatások kivántatik.
20. Minden ember, a melly hivatalba hivattatott, abban maradjon.
21. Szolgai állapotban hivattattál-é? ne gondolj vele: de ha
szabadossá lehetsz, inkább élj azzal.
22. Mert a ki az Úrban hivattatott szolgai állapotban lévén, az
Úrnak szabadosa: hasonlatosképen a ki * szabadosságban lévén hivattatott, a
Krisztusnak szolgája.
23. Nagy áron * vétettetek, ne legyetek embereknek szolgáik.
24. Minden * ember, a mibe hivattatott, Atyámfiai, abban maradjon
meg Isten előtt.
25. A szűzek felől pedig nincs az Úrtól parancsolatom; de a mit
értek, veletek közlöm, úgymint ki az Úrnak irgalmasságából vettem ezt, hogy hiv
szolgája * legyek.
26. Úgy itélem azért hogy jó ez, * a jelenvaló szükségnek okáért,
tudniillik, hogy jó az embernek úgy szüzen maradni.
27. Feleséghez köttettél-é? ne * keres elválást. Megszabadultál-é a
te feleségedtől; ne keres feleséget.
28. Hogyha feleséget vészesz is, nem vétkezel: és ha a szűz leányzó
férjhez ment, nem * vétkezett; de ez illyeneknek háborúságok lészen a testben.
Én pedig néktek kedveznék.
29. Ezt pedig azért mondom, Atyámfiai: mert a mi idő még hátra
vagyon, igen rövid, annyira, hogy a kiknek feleségek vagyon is, úgy tartsák,
mintha nem volna.
30. És a kik sirnak mintha nem sirnának, a kik vigadnak, mintha nem
vigadnának; és a kik vésznek valamit, mintha nem birnák azt.
31. És a kik e világgal éllnek, mintha nem élnének: mert elmulik *
e világnak ábrázatja.
32. Akarnám hogy szorgalmatosság nélkűl volnátok. A ki házasság
nélkűl vagyon, arra visel gondot, a mi az * Úré, mimódon kedveskedhessék az
Úrnak;
33. A ki pedig feleséget vett, e világiakra visel gondot, hogy
kedveskedhessék feleségének.
34. Külömböznek ezek; a férjhez ment asszony és a * szűz leányzó. A
ki férjhez nem ment, szorgalmatos az Úr dolgaiban, hogy tiszta legyen mind
testében, mind lelkében; a ki pedig férjhez ment, szorgalmatos e világiakban,
mimódon kedveskedhessék az ő férjének.
35. Ezt pedig mondom a ti hasznotokra; nem hogy tőrt * vessek
néktek, hanem hogy ékesen és illendőképen ragaszkodhassatok az Úrhoz minden
szorgalmatosság nélkűl.
36. Ha pedig valaki éktelen dolognak állitja, ha az ő leánya
idejének virágát elmulatja, és ha úgy kell lenni; a mit akar azt cselekedje,
nem vétkezik: menjen * férjhez.
37. A ki pedig magában elvégezte, és a szükség nem kénszeriti,
hanem az ő tulajdon akaratjával bir, és ezt elvégezte szivében, hogy megtartsa
az ő leányát, jól cselekeszi.
38. Azért a ki eladja házasságra leányát, jól * cselekeszik; a ki
pedig nem adja házasságra, jobban # cselekeszik.
39. Az asszony megköteleztetett törvénnyel, míg az ő férje * él, ha
az ő férje elaluszik, szabados hogy elmenjen a kihez akarja, csak az # Úrban.
40. De boldogabb * lészen hogyha úgy marad, az én értelmem szerint,
hiszem pedig hogy én bennem is az Istennek Lelke vagyon.