4. RÉSZ.
Az Evangyélium igaz hirdetőjének tiszte mi legyen, az önmaga
alázatos példájában irja meg: és Timótheust kommendálja.
Úgy itéljen mi felőlünk az ember, mint a Krisztusnak * szolgái
felől, és az Isten titkainak # sáfárai felől.
2. Továbbá pedig a sáfárokban ez kivántatik meg, hogy minden *
hivnek találtassék.
3. Én pedig keveset gondolok azzal, ha ti tőletek, vagy emberi
itélettől itéltetem; sőt még én magam is nem itélem meg magamat;
4. Mert semmiben nem vádol * engem az én lelkem; de az által nem
igazulok meg, hanem az Úr az, a ki engemet megitél.
5. Azért idő előtt semmit * ne itéljetek, mignem eljő az Úr, a ki a
setétségnek titkait # világra hozza; és a szuiveknek tanácsit megjelenti; és
akkor lészen mindenek Istentől ## dicsérete.
6. Ezeket pedig Atyámfiai, néminémü példában szabtam én reám és
Apollósra ti érettetek, hogy a mi példánkban tanuljátok meg, hogy annakfelette
a mint megiratott, nem jó * bölcselkedni; hogy egyitek a másitok helyéb egymás
ellen ne fúvalkodjatok fel.
7. Mert kicsoda szakaszt ki téged mások közzűl? Micsodád vagyon
pedig a mit nem * vettél volna, és hogyha vetted, mit kevélykedel mintha nem
vetted volna?
8. Immár megteltetek, imár elgazdagodtatok, nálunk nélkűl országot
vettetek: vajha pedig uralkodhatnátok, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk.
9. Mert úgy itélem, hogy az Isten minket alábbvaló Apostolokat
adott e világ szeme eleibe, úgymint halálra * valókat: mert lettünk csudája e
világnak, az Angyaloknak, és az embereknek.
10. Mi bolondok vagyunk a Krisztusért, ti pedig bölcsek vagytok a
Krisztusban: mi * erőtlenek, ti pedig erősek: ti dicséretesek, mi gyalázatosok
vagyunk.
11. Mind ez ideig mind éhezünk, mind szomjúhozunk, mezítelenek
vagyunk; arczúl * veretünk, és bizonytalan helyeken bujdosunk.
12. És fáradozunk, tulajdon kezeinkkel munkálkodván; * ha
szidalommal # illettetünk, jót kivánunk: ha háborúságot szenvedünk, békességgel
türjük.
13. Ha gyaláztatunk, imádkozunk: e világnak seeprei lettünk és
mindeneknek elvettetett állatjok mind ez ideig.
14. Nem azért irom ezeket hogy titeket megszégyenitselek: hanem
titeket * intelek, mint szerelmes fiamat.
15. Mert ha tizezer tanitó mesteritek lennének is a Krisztusban:
mindazáltal nem sok Atyátok vagyok: mert * én szültelek titeket az Evangyéliom
által a Jézus Krisztusban.
16. Kérlek azért titeket, hogy * legyetek én követőim.
17. Azért bocsátottam hozzátok Timótheust, ki nékem szerelmes *
fiam, és hiv az Úrban, ki néktek eszetekbe juttatja minéműek legyenek az én
útaim a Krisztusban, a mint mindenütt minden Gyülekezetben tanitok.
18. továbbá mintha én soha nem mennék ti hozzátok, úgy fuvalkodtak
fel némellyek.
19. De elmegyek rövid napon ti hozzátok ha az Úr * akarándja, és
megértem, nem veszédeket azoknak, a kik felfuvalkodtak, hanem az ő beszédeknek
erejét.
20. Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem a Léleknek *
erejében.
21. Mit akartok? Vesszővel * menjek é hozzátok, vagy szeretttel és
lelki alázatossággal.