28. RÉSZ.

A Barbarusoknak emberségek a hajótörést szenvedtekhez: Pálnak a vipera nem árt: Pál a Publius attyát s egyebeket meggyógyit: Romában jutván, a Zsidóknak megbeszéli a maga ügyét, és tanitja az Evangyéliomot két esztendeig.

És mikor békességgel kimentek volna, megtudák hogy Mélitának neveztetnék az a * sziget.

2. A Barbarusok pedig nem kicsiny emberséget cselekesznek vala mi velünk: mert tüzet gerjesztvén béfogadának minket mindnyájan, a rajtunk való záporért és a hidegért.

3. Mikor pedig Pál nagy sok venyikét szedett volna, és a tűzre tette volna, egy vipera kigyó a melegből kimászván, az ő kezére ragada.

4. Mikor látták vonla pedig a Barbarusok az ő kezéről függeni a mérges kigyót, egymásnak mondják vala: Nyilván ez ember gyilkos, kit nem hagya élni a bosszúállás; noha a tengerből megszabadult.

5. De néki, minekutánna a kigyót a tűzbe rázta volna, semmi * nyavalyája nem lőn.

6. Azok pedig várják vala, hogy megadagozna, vagy meghalván ngy hirtelenséggel leesnék; de mikor sok ideig várták volna és látnák, hogy semmi nyavalyája nem lészen, elváltoztatván értelmeket, őtet Istennek * mondják vala.

7. Ott pedig a helyen vala majorja a sziget Urának, kinek Publius vala neve, ki minkeet béfogadván, harmadnapig szállásán nagy emberségesen tarta.

8. Lőn pedig ez, hogy a Publius * attya hideglelés és vérhas miatt igen nehezen feküdnék, kihez Pál bémenvén, minekutánna # könyörgött vola, kezeit arra vetvén, meggyógyitá azt.

9. Minekutánna azért ez lett volna: egyebek is, kik abban a szigetben * betegek valának, ő hozzá jőnek vala, és meggyógyulnak vala.

10. Kik nékünk nagy tisztességet is tőnek, és mikor onnét elindulnánk, táplálásunkra valót is adának nékünk.

11. Három hónap után azért, egy Alexándriába való hajóban hajókázánk: melly hajó ott a szigetben telelt vala, mellynek czímére vala Kásztor és Pollux.

12. És Szirákúzába jutván, ott maradánk harmadnapig.

13. Onnét kerülvén jutánk Régiomba, és azután másodnapon, mikor a déliszél fúna, másodnapra jutánk Púteoli városba.

14. Hol mikor valami Atyafiakat találtunk vala, kérének minket, hogy ott maradnánk hetednapig, és úgy mennénk azután Rómába.

15. Honnét, mikor az Atyafiak a mi dolgainkat megértették volna, nékünk előnkbe jövének mind az Appius piaczáig és a három Tabernákig, kiket mikor Pál látott volna, az Istennek hálákat adván, bátorságot vőn.

16. Mikor pedig Rómába jutottunk volna, a Százados adá a foglyokat a sereg Fejedelmének: de megengedénk Pálnak, hogy külön laknék egy vitézlővel, ki őtet őrizné.

17. Lőn pedig ez, hogy harmadnappal azután, egybegyüjtené Pál a Zsidók között való Főembereket, kik mikor bégyültek volna, monda nékik: Én atyámfijai férjfiak! jóllehet semmit nem vétkeztem a nép ellen, és a mi Atyáinknak rendtartások ellen; mindazáltal fogva adattattam Jérusálembe a Rómaiak kezekbe.

18. Kik én felőlem megértekezvén, akarnak vala engemet elbocsátani, mivelhogy én bennem halálra való vétek nem volna.

19. De mikor az Zsidók ellenzenék azt, kénszerittem a Császárra apellálni: nem úgy * mintha valamit tudnék, mellyben az én nemzetségemet vádolhatnám.

20. Ennekokáért hivattalak azért titeket, hogy titeket látnálak, és veletek szólnék, mert az Izráelnek * reménységéért vétettem körűl e vaslánczczal.

21. Azok pedig mondának néki: Mi te felőled sem levelet nem vettünk Júdeából, sem pedig az Atyatiak közzűl, kik ide jöttek, egy is nem jelentett, és nem szólott te felőled semmi gonoszt.

22. Akarjuk pedig érteni tőled micsoda értelemben vagy; mert mi tudjuk hogy e szerzetnek * mindenütt ellene # mondanak.

23. Mikor azért napot tettek volna annak, jövének az ő szállására sokan, kiknek nagy bizonyságtétellel szól vala az Istennek országa felől, igyekezvén ő velek elhitetni azokat, mellyek a Jézus Krisztusról vagynak, a Mózes törvényéből * és a Prófétákból, reggeltől fogva mind estvéig.

24. És némellyek * hisznek vala az ő beszédének, némellyek pedig nem hisznek vala.

25. És mikor magokban meghasonlottak volna, elmenének, mikor Pál e beszédet mondotta volna: Jól szólott a Szent Lélek Ésaiás Próféta által a mi atyáinknak.

26. Mondván: Eredj el e nép közzé, és mond ezt; Hallván * halljátok és nem értitek, és látván látjátok s által nem látjátok;

27. Mert megkövéredett e népenk szive, és az ő füleikkel nehezen hallanak, és az ő szemeiket béhunyják * hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, és szivekkel ne értsenek, meg ne térjenek, hogy meggyógyitsam őket.

28. Legyen azért néktek tudtotokra, hogy a Pogány népeknek * küldetett az Istennek ez # idvezitése, és ők hallgatják.

29. Mikor azért ezekeet mondotta vona, kimenének a Zsidók, magok között sokat vetekedvén.

30. Marada azért Pál két egész esztendeig az ő tulajdon szállásán; és mindeneket béfogad vala, a kik ő hozzá mennek vala.

31. Prédikálván az Istennek orszgát, és tanitván azokat, a mellyek vagynak az Úr Jézus Krisztus felől, minden szabadsággal, minden tiltás nélkűl.