25. RÉSZ.

Pál menti magát Festus előtt: a Császárra apellál: Ágrippa eleibe állittatik.

Festus annakokáért minekutánna bément volna a tartománybam harmadnapon azután felméne Jérusálembe Czézáreából.

2. Szólának pedig néki a Főpap és a Zsidók közzűl való Főemberek Pál felől, és kérék őtet.

3. Hogy kedveket tetnné Pál ellen,hogy őtet Jérusálembe hivatná: hogy lest vetvén néki, megölhetnák * őtet az úton.

4. Festus pedig felele, hogy Pált Czezáreában tartanák, és hogy ő hamar oda menne.

5. A kiktől azért ti köztetek, úgymond, lehet, én velem együtt jöjjenek alá, és ha abban a férjfiúban valami gonoszság vagyon, vádolják őtet.

6. És tiz napnál többet nem muilatván közöttök, mikor Czezáreába ment volna, másodnapon itélőszuékibe üle. * és parancsolá hogy Pált előhoznák.

7. Ki mikor eljött volna, körülállák őtet a Zsidók, kik Jérusálemből alámentek vala, sok és nagy dolgokban * vádolván Pált, mellyeknek igazságokat meg nem mitathatják vala.

8. Mivelhogy ő maga mentségére azt képzeli vala, hogy ő sem * a Zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a Császár ellen semmit nem vétett volna.

9. Festus pedig akarván kedvét * keresni magának a Zsidóknál, felelvén Pálnnak, monda: Akarsz-é Jérusálembe eflmenni, és ott itéltetni meg ezekről én előttem?

10. Monda pedig Pál: A Császárnak itélőszéke eleibe állok, hol kell nékem megitéltetnem; a Zsidóknak semmit nem vétettem, miképen te is jól tudod!

11. Mert ha valamiben vétkeztem, és ha valami halálra való dolgot cselekedtem, nem tartok ellent halálomban: ha pedig azokban semmi nincsen, a mellyekben engemet vádolnak ezek, senki engemet barátságért nékik kezekbe nem adhat.. A Császárra apellálok.

12. Akkor Festus Gyülekezettel szólván, felele: A Császárra apellál, a Császárhoz kell menned!

13. Egynéhány napok elmulván pedig Ágrippa Király, és Berniczé Czezáreába menének, hogy köszöntenék Festust.

14. És mikor sok ideig mulattak volna ott, Festus megjelenté a Királynak a Pál dolgát, ezt mondván: Egy férjfiú vagyon, kit * Félix hagyott fogva.

15. Ki felől szóltak nékem, mikor Jérusálembe mentem volna, a Papifejedelmek és a Zsidóknak Vénei, kérvén ő ellene való szentenziát.

16. Kiknek felelék, hogy nem szokások a Rómaiaknak, hogy valakit halálra kézbe adjanak, mignem annak, a ki vádoltatik, előtte * lejéndek a vádolók, és mignem helyt adnak a vádolás felől való mentségnek.

17. Mikor azért ide gyültek volna, minden haladék nélkül másodnapon, mikor a törvényszékba ültem volna, előhozatnám az embert.

18. Kink vádolói mikor előttem állanának, semmi olybünt nem mondanak vala, mellyet én állitok vala;

19. Hanem valami kérdéseket vetnek vala ellene az ő babonaágok felől és egy néminemű megholt Jézus felől, kiről * Pál azt mondja vala, hogy élne.

20. Én pedig mivelhogy kételkedem vala az illyen kérdezkedések felől, kérdém ha el akarna-é menni Jérusálembe és ott itéltetni meg ezekről?

21. Mikor pedig Pál appellálta volna magát, hogy megtatatnék a Császár székinek esméretire, parancsolám hogy tartanék addig, mig a Császárhoz küldeném.

22. Ágrippa pedig monda Festusnak: Akarnám én is azt az embert hallgatni. Az pedig monda: Holnap meghallgathatod.

23. Másodnapon azért eljött volna Ágrippa és Bernitzé nagy pompával, és bémentek volna a hallgatásra rendeltetett házba a Hadnagyokkal, és a városnak főfő polgáraival, a Festus parancsolatjára előhozák Pált.

24. És szóla Festus mondván: Ágrippa Király, és mindnyájan, kik velünk egybe itt vagtok! Látjátok ez embert, ki felől nékem szólott a Zsidóknak minden sokaságok mind jeruben, mind itt, azt kiáltván, hogy nem kellene enek tovább élni.

25. És pedig mikor bizonyosan végére mentem volna, hogy semmi halálra való dolgot nem cselekedett, mindazáltal mivelhogy ő appellált a Császárra, elvégeztem hogy elküldjem őtet.

26. Ki felól micsoda bizonyost irjak az én Uramnak, nem tudom: annakokáért hoztam őtet ti előtökbe, és kiváltképen te elődbe Ágrippa Király, hogy megkérdezvén őtet, tudjak mit irni.

27. Mert esztelen dolognak láttatik nékem lenni, elküldeni fogva, és meg nem jelenteni az ellen való vétkeket.