23. RÉSZ.
Pál Anániás Pap hagyásából arczul üttetik: Istentől vigasztaltatik:
az utánna ólálkodó Zsidók közzűl Czézáreába küldetik Félix Tiszttartóhoz.
És mikor a Gyülekezetre vetette volna az ő szemeit Pál, monda:
Férjfiak atyámfiai! Én minden jó * lelkiesmérettel szolgáltam az Istennek mind
e mai napig.
2. Anániás pedig a Főpap parancsolá azoknak, kik ő mellette állanak
vala, hogy Pálnak megütnék * a száját.
3. Akkor Pál monda néki: Megver az Isten tégedet, megfejérittetett
fal. És te leültél, hogy engemet megitélj a * törvény szerint, és a törvény
ellen parancsolod-é hogy engemet verjenek.
4. És a kik ott állanak vala, mondának: Az Istennek Főpapját
szidalmazod-é?
5. Monda pedig Pál: Nem tudtam, atyámfiai, hogy a Főpap legyen:
mert meg vagyon irva: A te néped * Fejedemének gonoszt ne mondj.
6. Mikor pedig Pál eszébe vette volna, hogy azoknak egyik része *
Sadduczeusokból való volna, a másik része pedig Farizeusokból volna, felkiálta
a gyülekezetben: Férjfiak atyámfiai! Én Farizeus vagyok, # és Farizeus fija, a
halottak feltámadásoknak reménységéért vádoltatom.
7. És mikor ezeket mondotta vonla, hasonlás támada a Farizeusok és
a Sadduczeusok között, és a Gyülés eloszla:
8. Mert a * Sadduczeusok azt mondják, hogy nincsen feltámadás, sem
Angyal, sem lélek: a Farizeusok pedig mind a kettőt vallják.
9. Támada azért nagy kiáltás. És mikor felkeltek volna az Irástudók
a Farizeusok pártjokról, tusakodnak vala mondván: Semmi gonoszságot nem
találtunk ez emberben, hogyha a * lélek szólott néki vagy Angyal, ne
tusakodjunk Isten ellen.
10. És mikor nagy hasonlás támadott volna, félvén a Hadnagy hogy
Pál azoktól el ne szaggattatnék, parancsolá, hogy a vitézek alá mennének és
őtet közzűlök kiragadnák, és elvinnék a kastélyba.
11. A következendő éjszakán pedig az Úr Pál mellé állván monda
néki: Jó bizodalomban légy Pál; mert miképen hogy bizonyságot tettél én felőlem
Jérusálemben, azonképen Rómában is bizonyságot kell tenned.
12. És mikor a nap felkölt volna, a Zsidók közzűl némellyek
egybeadák magokat és megesküvének, ezt mondván: Hogy sem esznek, sem isznak
addig, mignem megölik Pált.
13. Többen valának pedig negyvennél, a kik e képen egybeesküdtek
vala.
14. Kik a Papifejedelmekhez és a Vénekhez menének és mondának: Mi
nagy esküvéssel egybeesküdtünk, * hogy semmit addig sem eszünk, sem iszunk,
mignem megöljük Pált.
15. Azért ti jelentsétek meg a Hadnagynak, a Tanácsnak akaratjából,
hogy holnap őtet hozza ti közzétek, mintha az ő dogának jobban végére akarnátok
menni: mi pedig minekelőtte elközelgetne, készek vagyunk őtet megölni.
16. Mikor pedig a Pál nénnyének fija meghallotta volna ez álnok
tanácsot, elméne, és a kastélyba bémenvén tudtára adá Pálnak.
17. Pál pedig egyet a Századosok közzűl előszólitván, monda: Ez
ifjat vidd a Hadnagyhoz: mert valamit akar néki mondani.
18. Amaz annakokáért az ifjat melléje vévén, a Hadnagyhoz vivé és
mond: A megfogatott Pál engemet hivatván kére, hogy ez ifjat hozzád hoznám,
mivelhogy valamit akarna néked mondani.
19. A Hadnagy pedig az ijfunak kezét fogván, és félfelé menvén
megtudakozá: Micsoda a mit nékem akarsz mondani?
20. És az monda: A Zsidók * elvégezték hogy téged kérjenek, hogy
Pál holnap az ő Gyülekezetekbe vigyed, mintha valamiről jobban akarnának tőle
tudakozni.
21. Te pedig nékik ne engedj, mert ezek közzűl többen vagynak
negyven férjfiaknál, kik utánna leselkednek, kik erre kötelezték magokat, hogy
sem esznek, sem isznak addig, mignem megölik őtet; és immár készen vagynak, és
csak azt várják, micsoda választ adsz nékik.
22. A Hadnagy azért elbocsátá az ifjat, meghagyván néki, hogy
senkinek meg ne mondaná, hogy ezeket néki megmondotta volna.
23. És a Századosok közzűl kettőt előszólitván, meghagyá hogy
kétszáz vitézeket készitenének, kik mennének mind Czézárea városig; és hetven
lovagokat, és készáz őrizőket, az éjszakának harmadik órája után.
24. És hogy barmokat is adnának hogy Pált felültetvén békességgel
vinnék Félix Tissztartóhoz.
25. Levelet is irván, mellynek summája ez vala:
26. Klaudius Lisiás, a nemes Félix Tiszttartónak egésséget kiván.
27. Ezt a Zsidóktól megfogattatott férjfiat, mikor immár szinte meg
akarnák ölni, oda menvén vitézekkel, megszabaditám, megértvén, hogy Római
volna.
28. És megakarván tudni azt, miért vádolnák őtet, elvivém őtet az ő
Gyülekezetekbe.
29. És megértém hogy vádoltatnék az ő törvényeknek kérdései felől,
és hogy semmi olly vétek nem volna benne, melly méltó volna halálra vagy
fogságra.
30. Mikor pedig nékem megjelentették volna, hogy a Zsidók e férjfiú
után ólálkodni akarnának, azonnal őtet te hozzád külöttem, és meghagytam az ő
vádolóinak is, hogy a mi dolgok vagyon ő ellene, te előtted mondják meg. Légy
jó egésségben.
31. A vitézek aért, a mint nékik megparancsolták vala, Pált
felvévén éjszakán vivék Antipátris városba.
32. Másodnapon pedig a Lovagokat ott hagyván, kik ő vele
elmennének, visszatérének a kastélyba.
33. Kik mikor Czézáreába jutottak vona, és megadátk volna a levelet
a Tiszttartónak, Pált is * eleibe állaták.
34. Mikor pedig elolvasta volna a levelet a Tiszttartó, és
megkérdezte vonla, micsoda tartományból való volna, és megértett volna, hogy
Czilicziából való volna,
35. Monda: Meghallgatlak téged; mikor a te vádolóid is eljőnek. És
parancsolá, hogy a Héródes házában őriznék őtet.