23. RÉSZ.

Pál Anániás Pap hagyásából arczul üttetik: Istentől vigasztaltatik: az utánna ólálkodó Zsidók közzűl Czézáreába küldetik Félix Tiszttartóhoz.

És mikor a Gyülekezetre vetette volna az ő szemeit Pál, monda: Férjfiak atyámfiai! Én minden jó * lelkiesmérettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig.

2. Anániás pedig a Főpap parancsolá azoknak, kik ő mellette állanak vala, hogy Pálnak megütnék * a száját.

3. Akkor Pál monda néki: Megver az Isten tégedet, megfejérittetett fal. És te leültél, hogy engemet megitélj a * törvény szerint, és a törvény ellen parancsolod-é hogy engemet verjenek.

4. És a kik ott állanak vala, mondának: Az Istennek Főpapját szidalmazod-é?

5. Monda pedig Pál: Nem tudtam, atyámfiai, hogy a Főpap legyen: mert meg vagyon irva: A te néped * Fejedemének gonoszt ne mondj.

6. Mikor pedig Pál eszébe vette volna, hogy azoknak egyik része * Sadduczeusokból való volna, a másik része pedig Farizeusokból volna, felkiálta a gyülekezetben: Férjfiak atyámfiai! Én Farizeus vagyok, # és Farizeus fija, a halottak feltámadásoknak reménységéért vádoltatom.

7. És mikor ezeket mondotta vonla, hasonlás támada a Farizeusok és a Sadduczeusok között, és a Gyülés eloszla:

8. Mert a * Sadduczeusok azt mondják, hogy nincsen feltámadás, sem Angyal, sem lélek: a Farizeusok pedig mind a kettőt vallják.

9. Támada azért nagy kiáltás. És mikor felkeltek volna az Irástudók a Farizeusok pártjokról, tusakodnak vala mondván: Semmi gonoszságot nem találtunk ez emberben, hogyha a * lélek szólott néki vagy Angyal, ne tusakodjunk Isten ellen.

10. És mikor nagy hasonlás támadott volna, félvén a Hadnagy hogy Pál azoktól el ne szaggattatnék, parancsolá, hogy a vitézek alá mennének és őtet közzűlök kiragadnák, és elvinnék a kastélyba.

11. A következendő éjszakán pedig az Úr Pál mellé állván monda néki: Jó bizodalomban légy Pál; mert miképen hogy bizonyságot tettél én felőlem Jérusálemben, azonképen Rómában is bizonyságot kell tenned.

12. És mikor a nap felkölt volna, a Zsidók közzűl némellyek egybeadák magokat és megesküvének, ezt mondván: Hogy sem esznek, sem isznak addig, mignem megölik Pált.

13. Többen valának pedig negyvennél, a kik e képen egybeesküdtek vala.

14. Kik a Papifejedelmekhez és a Vénekhez menének és mondának: Mi nagy esküvéssel egybeesküdtünk, * hogy semmit addig sem eszünk, sem iszunk, mignem megöljük Pált.

15. Azért ti jelentsétek meg a Hadnagynak, a Tanácsnak akaratjából, hogy holnap őtet hozza ti közzétek, mintha az ő dogának jobban végére akarnátok menni: mi pedig minekelőtte elközelgetne, készek vagyunk őtet megölni.

16. Mikor pedig a Pál nénnyének fija meghallotta volna ez álnok tanácsot, elméne, és a kastélyba bémenvén tudtára adá Pálnak.

17. Pál pedig egyet a Századosok közzűl előszólitván, monda: Ez ifjat vidd a Hadnagyhoz: mert valamit akar néki mondani.

18. Amaz annakokáért az ifjat melléje vévén, a Hadnagyhoz vivé és mond: A megfogatott Pál engemet hivatván kére, hogy ez ifjat hozzád hoznám, mivelhogy valamit akarna néked mondani.

19. A Hadnagy pedig az ijfunak kezét fogván, és félfelé menvén megtudakozá: Micsoda a mit nékem akarsz mondani?

20. És az monda: A Zsidók * elvégezték hogy téged kérjenek, hogy Pál holnap az ő Gyülekezetekbe vigyed, mintha valamiről jobban akarnának tőle tudakozni.

21. Te pedig nékik ne engedj, mert ezek közzűl többen vagynak negyven férjfiaknál, kik utánna leselkednek, kik erre kötelezték magokat, hogy sem esznek, sem isznak addig, mignem megölik őtet; és immár készen vagynak, és csak azt várják, micsoda választ adsz nékik.

22. A Hadnagy azért elbocsátá az ifjat, meghagyván néki, hogy senkinek meg ne mondaná, hogy ezeket néki megmondotta volna.

23. És a Századosok közzűl kettőt előszólitván, meghagyá hogy kétszáz vitézeket készitenének, kik mennének mind Czézárea városig; és hetven lovagokat, és készáz őrizőket, az éjszakának harmadik órája után.

24. És hogy barmokat is adnának hogy Pált felültetvén békességgel vinnék Félix Tissztartóhoz.

25. Levelet is irván, mellynek summája ez vala:

26. Klaudius Lisiás, a nemes Félix Tiszttartónak egésséget kiván.

27. Ezt a Zsidóktól megfogattatott férjfiat, mikor immár szinte meg akarnák ölni, oda menvén vitézekkel, megszabaditám, megértvén, hogy Római volna.

28. És megakarván tudni azt, miért vádolnák őtet, elvivém őtet az ő Gyülekezetekbe.

29. És megértém hogy vádoltatnék az ő törvényeknek kérdései felől, és hogy semmi olly vétek nem volna benne, melly méltó volna halálra vagy fogságra.

30. Mikor pedig nékem megjelentették volna, hogy a Zsidók e férjfiú után ólálkodni akarnának, azonnal őtet te hozzád külöttem, és meghagytam az ő vádolóinak is, hogy a mi dolgok vagyon ő ellene, te előtted mondják meg. Légy jó egésségben.

31. A vitézek aért, a mint nékik megparancsolták vala, Pált felvévén éjszakán vivék Antipátris városba.

32. Másodnapon pedig a Lovagokat ott hagyván, kik ő vele elmennének, visszatérének a kastélyba.

33. Kik mikor Czézáreába jutottak vona, és megadátk volna a levelet a Tiszttartónak, Pált is * eleibe állaták.

34. Mikor pedig elolvasta volna a levelet a Tiszttartó, és megkérdezte vonla, micsoda tartományból való volna, és megértett volna, hogy Czilicziából való volna,

35. Monda: Meghallgatlak téged; mikor a te vádolóid is eljőnek. És parancsolá, hogy a Héródes házában őriznék őtet.