22. RÉSZ.

Pál maga mentése, s annak gyümölcse.

Atyámfiai férjfiak és Atyák, halljátok meg az én mentségemet, a mellyel most magamat előttetek mentem!

2. Mikor hallották volna pedig hogy ő Zsidó nyelven szólana nékik, annál inkább hallgatni kezdének; és monda:

3. Én Zsidó vagyok, Tárzusban, Czilicziának városában születtem; felneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, tanittattam a mi Atyáink törvényeknek egyenes formájára nagy szorgalmatossággal, Istenhez való * buzgósággal felgerjesztetvén, mint szintén ti mindnyájan most.

4. Ki e tudományt * kergettem mind halálig, megkötözvén és tömlöczre vetvén mind férjfiakat, mind asszonyokat.

5. Miképen a Főpap is nékem bizonyságom, és a Véneknek egész rendek: kiktől leveleket is * vévén az Atyafiakhoz, Damaskusba megyek vala, hogy elhoznám azokat is, a kik ott volnának, kötözve Jérusálembe, hogy megbüntettetnének.

6. Lőn * pedig mikor mennék, és közelgetnék Damaskushoz úgymint délkor, hogy nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság venne engemet körűl.

7. És leesém a földre, és hallék szót, melly ezt mondaná nékem: Saul, Saul, miért kergetsz engemet?

8. Én pedig felelék: Kicsoda vagy Uram? És monda nékem: Én vagyok a Názáretbeli Jézus, kit te kergetsz.

9. A kik pedig velem valának, a világosságot láták és megrémültek, de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották.

10. Én pedig mondék: Mit cselekedjem Uram? az Úr pedig monda nékem: Kelj fel és menj el Damaskusba: és ott megmondják néked mind azokat, a mellyek elrendeltettek tenéked, hogy azokat véghez vigyed.

11. Mikor pedig nem látnék annak a világosságnak dicsősége miatt, kézen fogva vezettetvén azoktól, a kik velem valának, Damaskusba menék.

12. Egy Anániás * nevü ember pedig, ki a törvény szerint istenfélő, kiről az ott lakó minden Zsidók, jó bizonyságot tésznek.

13. Hozzám jövén, és előmbe állván, monda nékem: Saul Atyámfia, vegyed a te szemednek világosságát. És én azon szempillantásban őtet meglátám.

14. Ő pedig monda nékem: A mi Atyáinknak Istenek választott * téged, hogy megtanulnád az ő akaratját és meglátnád amaz Igazat, # és szót hallanál az ő szájából.

15. Mert lészesz néki tanubizonyság minden embereknél, azok felől, a mellyeket láttál és hallottál.

16. Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg, és mosd el a te bűneidet, az Úrnak nevét segitségül hiván.

17. Lőn pedig, mikor * Jérusálembe, megtérvén imádkoznám a templomban, hogy elragadtatnám lelkemben.

18. És látnám az Urat, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jérusálemből: mert nem veszik itt a te tanubizonyságtételedet én felőlem.

19. És én mondék: Uram, ők jól tudják hogy én tömlöczre * vontam, és vertem minden zsinagógákban azokat, a kik hisznek vala te benned.

20. És mikor ama te Mártiromodnak Istvánnak vére kiontatnék, én is ott állok vala, * és az ő halálára akaratom volt, és őrizem vala azoknak köntösöket a kik őtet megölik vala.

21. És monda nékem: Eredj el, mert én tégedet messze küldelek * a Pogányok közzé.

22. Hallgatják vala pedig Pált mind e beszédig: de ezek után felemelék az ő szavokat, mondván: * Öld meg az illyen embert; mert nem illik néki élni.

23. Mikor pedig azok kiáltanának, és az ő köntösöket elhánynák, és port hánynának az égbe;

24. Parancsolá a Hadnagy, hogy őtet a kastélyba vinnék, és megparancsolá, hogy vereséggel vennék ki belőle, hogy megtudhatná, mi okért kiáltanának illyen igen ő ellene.

25. Mikor pedig őtet megkötözték volna kötelekkel, monda Pál az ott álló Századosnak: Szabad-é néktek * római embert, kit meg nem szententziáztak, megostorozni?

26. Ezt pedig mikor hallotta volna a Százados, hozzá méne a Hadnagyhoz, és szóla néki, ezt mondván: Meglásd mit cselekeszel, mert ez ember Római.

27. Hozzá menvén azért a Hadnagy, monda néki: Mond meg nékem ha te Római vagy-é? ő pedig monda: Római vagyok.

28. És felele a Hadnagy: Én nagy summa pénzen vettem meg Rómának szabadsát. Pál pedig monda: Én pedig római szabadságban született polgár is vagyok.

29. Mindjárt azért eltávozának ő tőle, a kik őtet meg akarják vala kinozni, sőt még a Hadnagy is megijede, mikor megértette vala hogy Római volna: mivelhogy őtet megkötöztette vala.

30. Másodnapon pedig bizonnyal meg akarván tudni, miben vádoltatnék a Zsidóktól, elbocsátá őtet a fogságból, és parancsolá, hogy a Papifejedelmek egész Tanácsokkal egybe hozzá mennének, és Pált előhozatván eleikbe állatá.