18. RÉSZ.

Pál meglátogat sok Ekklésiákat: Apollós nagyobb világot veszen a tudományban.

Ezekután Pál Athénéből kimenvén, méne Korinthusba.

2. És mikor egy Akvila * nevü Zsidóra, és annak feleségére Priszczillára találkozott volna, melly Akvila Pontusból való nemzet vala, és nem régen jött vala Olaszországból, (mivelhogy Klaudius megparancsolta vala, hogy a Zsidók mind kimennének Rómából) méne ahzokhoz.

3. És mivelhogy azonféle mives vala, azoknál marada és * munkálódik vala, azoknak pedig mesterségek vala sátorcsinálás.

4. Vetekedék vala pedig minden Szombatokon a zsinagógában, és mind a Zsidókat, mind a Görögöket hatható beszédekkel inti vala.

5. Mikor pedig elérkeztek volna Maczedóniából Silás és * Timótheus, gerjedez vala Pál lélekben, bizonyságot tévén a Zsidóknak a Krisztus Jézusról.

6. Azok pedig mikor ezeknek ellene mondának és káromlásokat szólnának, az ő ruháit * megrázván, monda nékik: A ti véretek legyen a ti fejeteken; én tiszta vagyok, és a naptól fogva a pogányok # közzé megyek.

7. És elmenvén onnét, béméne egy embernek házába, kinek neve Justus vala, ki istenfélő vala, kinek háza a zsinagóga mellett vala.

8. Krispus * pedig a zsinagógának Fejedelme az Úrban hive egész háznépével egybe, a Korinthusbeliek közzűl is sokan hallván hisznek vala, és megkeresztelkednek vala.

9. Monda pedig az Úr éjszakai látásban Péternek: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass:

10. Mert én veled vagyok, és senki nem támad reád, hogy néked ártson: mert nékem sok népem * vagyon e városban.

11. Lakék azért ott esztendig és hat hónapig, tanitván őket az Isten beszédére.

12. Mikor pedig Akhája tartományának Tiszttartója volna Gallió, támadának a Zsidók egyenlő akaratból Pálra, és vivék őtet a törvényszék eleibe.

13. Mondván: Ez a törvény ellen való istenitiszteletekre tanitja az embereket.

14. Pál pedig mikor szinte szólani akarna, monda Gallió a Zsidóknak; Ha valami bosszutételről vagy valami gonoszságról volna a panasz, Zsidók, az igazság szerint meghallgatnálak.

15. Ha pedig a kérdés vagyon valami beszédről, nevekről, vagy a ti törvénytekről, ti lássátok meg; mert én az ollyan dolgokban biró nem akarok lenni.

16. És elüzé őket a törvényszék elől.

17. A Görögök pedig mindnyájan Sosthénest * a zsinagógának Fejedelmét megragadván, verik vala a törvényszék előtt! de Gallió azzal semmit nem gondol vala.

18. Pál pedig mikor még azután is sok napig ott lett volna, az Atyafiaktól elbucsuzván, Siriába eveze, Akvilával és Prisczillával egybe, minekutánna fejét megnyirte * volna Kenkhris városban; mivelhogy fogadása vala.

19. Juta pedig Efézusba és azokat ott hagyá; ő pedig bémenvén a zsinagógába, a Zsidókkal vetekedék.

20. És mikor kérnék hogy több ideig maradna nálok, nem akara maradni.

21. Hanem bucsut vőn tőlök, mondván: Mindenestől fogva Jérusálemben kell nékem lennem az Innepen, melly előttünk vagyon; de ismét megjövök hozzátok, ha Isten * akarja. És elméne Efézusból.

22. És mikor Czézáreába ment volna, és Jérusálembe felment volna s köszöntötte volna a Gyülekezetet, méne Antiókhiába.

23. És mikor ott valami kevés időt elmulatott volna, elméne és eljára Galatziának és Frigyiának tartományát, minden tanitványokat erősitvén.

24. Egy Zsidó pedig, kinek neve Apollós * vala, Alexandriai nemzet, ékesen szóló férjfiú, jöve Efézusba, ki az Irásokban tudós vala.

25. És az Úrnak útára tanittatott vala, és az ő lelkében buzgó lévén, szólja, és tanitja vala nagy szorgalmatosan az Úrnak tudományát, ki csak a * János Keresztségét utdja vala.

26. És kezde nagy bátorsággal szólni a zsinagógában, kinek tanitását mikor hallotta volna Akvilla és Prisczilla, melléjek vevék őtet és nyilvábban megtaniták őtet az Istennek útára.

27. És mikor Akhájába akarna menni, intvén őtet az Atyafiak, irának a tanitványoknak hogy őtet béfogadnák; ki mikor oda jutott volna, sokat * használa azoknak, kik hittek vala az Isten kegyelméből.

28. Mert nagy buzgósággal jobban-jobban meggyőzi vala a Zsidókat közönséges helyen, megbizonyitván * az Irásokból, hogy a Jézus volna ama Krisztus.