17. RÉSZ.

Pál prédikálván Thessalónikában, üldöztetik: disputál Athenében a Filozófussokkal.

Mikor pedig általmentek volna Amfipólisón és Apollónián, mennének Thessalónikába, hol a Zsidóknak zsinagógájok vala.

2. Pál pedig, a mint néki szokása vala, béméne ő hozzájok, és három Szombaton vetekedék velek az Irásokból.

3. Megmagyarázván és mutatván, hogy a Krisztusnak * szükség volna szenvedni és feltámadni a halálból, és hogy e Jézus volna ama # Krisztus, a kit ugymond, én hirdetek néktek.

4. Némellyek azért azok közzűl engedének, és adák magokat Pálhoz és Siláshoz, és egyetembe istenfélő Görögöknek nagy sokaságok, és sok főasszonyok.

5. De irigységtől felindittatván a Zsidók, kik nem hittek vala, és valami piaczon henyélő latrokat melléjek vévén, és sokan megseregelvén, felháboriták a várost, és a Jáson * házát megostromolván, akarják vala őket kihozni a község közzé.

6. És mikor őket nem találták volna, vonák Jásont és valami atyafiakat a városnak Fejedelmei eleikbe, ezt kiáltván: Ezek azok, kik a világnak állapotját felforditották, és most imhol vagynak!

7. Kiket Jáson házába béfogadott, kik mindnyájan a Császár parancsolati ellen cselekesznek, mivelhogy más Királyt mondának lenni, a * Jézust.

8. Felinditák pedig a sokaságot, és a város Fejedelmit azok, a kik ezekeet hallák.

9. Kik mindahzáltal, mikor hallották volna Jásonnak és a többinek magok mentését, elbocsáták őket.

10. Az Atyafiak pedig azonnal éjszakán kibocsáták * Pál Silással egyetembe Bérea városba; kik mikor oda mentek volna, bémenének a Zsidóknak zsinagógájokba.

11. Ezek pedig nemesb elméjüek valának a Thessalónikabeli Zsidóknál, ugymint kik nagy serénységgel bévevék az Isten beszédét, minden napon * az Irásokból tudakozván, ha ezek ugy volnának-é?

12. Sokan hivének azért ő közzűlök, annakfellette tisztességbeli Görök asszonyok is, és férjfiak sokan.

13. Mikor tudtokra esett volna azért Thessalónikabeli Zsidóknak, hogy Béréában is prédikálta volna Pál az Istennek beszédét, oda is elmenének és a községet felháboriták.

14. De akkor mindjárt kibocsáták az Atyafiak Pált ugy, mintha a tengerre menne, Silás pedig és Timótheus ott maradának.

15. A kik pedig Pálnak gondját felvették vala, hogy bátorságos helyre vinnék, elvivék őtet szinte Athenébe, és mikor parancsolt volna Silásnak és Timótheusnak, hogy minél hamarább lehetne ő hozzá mennének, elmenének.

16. Pál pedig mikor Ahtenében azokat várná, az ő lelke * háborog vala ő benne, mivelhogy látná, hogy a város a bálványokhoz ragaszkodott volna.

17. Vetekedik * vala azért a zsinagógában a Zsidókkal, és az istenfélő emberekkel, és a piaczon is minden napon mindenekkel, a kiket elő talált.

18. Némellyek pedig az Epikureus és Stóikus Filozófusok közzűl vetekednek vala ő vele; és azok közzűl némellyek ezt mondják vala: Mit akar mondani e csácsogó ember? Némellyek pedig mondának: Idegen Istennek hirdetőjének láttatik lenni: mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik.

19. És megragadván őtet, vivék az Áreopágusra, ezt mondván: Valjon megérthetjük-é micsoda legyen az uj tudomány, mellyet te hirdetsz?

20. Mert idegen dolgokat beszélesz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, micsoda tudomány ez?

21. (Az Athénébeliek pedig mindnyájan és a jövevények, kik ott laknak vala, egyéb dologban nem valának foglalatosok, hanem csak ujságnak beszélésében és hallgatásában.)

22. Előállván pedig Pál az Áreopágusnak közepette, monda: Athénébeli férjfiak, bizonnyal látom, hogy ti egyebeknél mintegy szorgalmatosabbak vagytok az isteni tiszteletekben;

23. Mert mikor elkerülném, és szemlélném a ti isteni tiszteleteteket, találkozám egy oltárra is, mellyre ezt irták vala: Az esméretlen Istennek. A kit azért ti nem tudván tiszteltek, azt hirdetem én néktek.

24. Az Isten, a ki teremtette e világot és mindeneket, a mellyek e világban vagynak, mivelhogy mennynek földnek Ura, kézzel csinált templomokban nem * lakik.

25. Embereknek kezeiktől is nem tiszteltetik, mintha valami nélkűl * szükölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, lehelletet, # és mindeneket.

26. És az egész emberi nemztséget egy vérből * teremtette, hogy lakoznának e földnek egész szinén, elrendelvén az időknek alkalmatosságit, és az ő lakásokat # meghatározván.

27. Hogy az Istent megkeresnék, ha valami módon megtapasztalván * őtet megtalálhatnák: jóllehet bizony nem messze vagyon mindenikünktől;

28. Mert ő általa * élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a ti bölcs Poétáitok közzűl is mondották némellyek: mert az Istennek nemzetei is # vagyunk.

29. Mivelhogy azért Istennek nemzetei vagyunk, nem kell azt állitanunk, hogy aranyhoz, * ezüsthöz, vagy kőhöz, mesterséges faragáshoz, vagy emberi találmányhoz az Isten hasonlatos volna.

30. E tudatlanságnak idejét azét elhallgatván az Isten, mostan * minden embereknek mindenütt hirdeti hogy megtérjenek.

31. Mivelhogy rendelt egy napot, mellyen igazán megitli e földnek kerekségét a * Férjfiu által, kit arra rendelt, melly dologra nyilvánvaló bizonyságot tett mindeneknek, annak halálból való feltámasztásával.

32. Mikor pedig hallották volna a halottaknak feltámadásokat, némellyek patvarkodnak vala, némellyek pedig ezt mondják vala: Ezután ismét akarunk e felől tőled érteni.

33. És illyen módon Pál azok közzűl kiméne.

34. Némellyek pedig mellé adván magokat, hivének, kik között vala Áreopágita Dienes, és egy Damaris nevü asshzony, és egyebek ő velek.