16. RÉSZ.
Pálnak második úta idegen országokra, és sok rendbeli üldöztetése.
Juta pedig Pál Derbe városba és Listrába; és ímé vala ott egy
tanitvány, kinek neve Timótheus vala, egy * hiv Zsidó asszonynak fija, kinek
attya Görög vala.
2. Erről jó bizonyságot * tésznek vala az Atyafiak, kik Listrában
és Ikóniumban valának.
3. Akará azért Pál, hogy az elmenne ő vele, és ezt minekutánna
melléje vette volna, körűlmetélé a Zsidókért, kik az helyekben valának: mert
mindnyájan tudják vala, hogy Görög volt annak attya.
4. A városokon azért általmenvén, tanitják vala őket, hogy
megtartanák a rendeléseket, * mellyeket végeztek vala az Apostolok é Séniorok
Jérusálemben.
5. Azért a Gyülekezetek gyarapodnak vala a hitben, és szám szerint
nevekednek vala naponként.
6. Eljárván pedig Frigyiának és Galatziának tartományát,
megtiltatának a Szent Lélektől, hogy az Istennek igéjét ne hirdetnék Ázsiában.
7. Mikor azért mentek volna Misiába, igyekeznek vala menni
Bithiniába; de az Isten Lelke nem bocsátá őket oda.
8. Elhagyván pedig Misiát, menének Troás * tartományába.
9. És éjszaka valami látás jelenék Pálnak: Egy Maczedóniabeli
férjfiú álla meg ő előtte, s néki könyörögvén ezt mondja vala: Jere által
Maczedóniába, és légy segitségül nékünk.
10. Mihelyt pedig e látást látta volna: azonnal igyekezénk
Maczedóniába menni; mivelhogy bizonyosképen értenénk, hogy az Úr hivna minket,
hogy azoknak prédikálnák az Evangyéliomot.
11. Elmenvén azért Troásból egyenesen Sámothrácziára tartánk és
másodnapon Néápolisba.
12. És onnét Filippibe, melly Maczedónia tartományának első és fő
városa, mellynek lakosai jövevények valának: lakánk pedig abban a városban
egynéhány napig.
13. És Szombatnapon, kimenénk a városból a folyóviz mellé, hol
szoktak vala imádkozások lenni, hol mikor leültünk volna, szólánk az
asszonyoknak, a kik oda gyültek vala.
14. Egy asszony pedig, kinek Lidia vala neve, ki Thiatirának
városában bársonyáros vala, istenfélő, a mi tanitásunkat hallgatá, kinek az Úr
megnyitá * szivét, hogy figyelmezne azokra, a mellyeket Pál mond vala.
15. Mikor pedig megkeresztelkedett volna mind háznépével egybe,
kére minket, mondván: Ha engem itéltetek az Úr hivei közzűl valónak lenni,
jertek az * én házamhoz, maradjatok ott. És kénszerite minket.
16. Lőn pedig hogy mikor mennénk az imádkozásnak helyére, egy
szolgálóleányka előnkbe jőne, mellyben vala jövendőmondásnak * gonosz lelke,
melly az ő Urainak nagy hasznot ád vala jövendőmondásával.
17. Ez Pált követvén és minket, kiált vala, mondván: Ez emberek ama
nagy Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útát hirdetik.
18. Ezt pedig sok napon mivelte, de Pál mivelhogy azt bánja vala,
hátra fordulván, monda a léleknek: A Jézus Krisztusnak neve * által parancsolom
néked, hogy menj ki e leányzóból. Kiméne azért azon szempillantásban.
19. Látván pedig a leányzónak Urai, hogy az előbbi kereskedésnek
reménysége elveszett volna tőlök, megfogván Pált és Silást, vonák őket a
piaczra, a Fejedelmek eleikbe.
20. És bémutatván őket a Biráknak, mondának: Ez emberek Zsidók
lévén, háborúságot szereznek a mi városunkban.
21. És olly czeremóniákat hirdetnek, mellyeket nem szabad nékünk
bévennünk, sem azokkal élnünk, mivelhogy Rómaiak vagyunk.
22. Egyetemben pedig feltámada a sokaság ő ellenek, és a Birák az ő
ruháikat megszaggatván, parancsolák, hogy azok vesszővel * veretnének meg.
23. És mikor sok * ütéseket tettek volnla rajtok, a tömlöczbe
vették őket, parancsolván a tömlöcztartónak, hogy szorgalmatosan megőrizné
őket.
24. Ki mikor a parancsolatot hallotta volna, veté őket a belső
tömlöczbe, és az ő lábaikat kalodába veré.
25. Éfjélkor pedig imádkozván Pál és Silás, énekelnek vala isteni
dicséreteket; és a kik ott foglyok valának, hallgatják vala őket.
26. Nagy hirtelenséggel pedig nagy földindulás lőn, ugyannyira,
hogy a tömlöcznek fundamentomai megrendülének, és azonnal * megnyilatozának
minden ajtók és minden foglyoknak kötözéseik eloldatának.
27. És felserkenvéna tömlöcztartó, mikor látná, hogy a tömlöcznek
ajtai nyitva vagynak, fegyverét kivonván, akarja vala magát megölni, azt
állitván, hogy a foglyok elszaladtak volna.
28. Kiálta azért Pál felszóval, mondván: Ne veszesd el magadat,
mert mindnyájan itt vagyunk.
29. Az pedig világot kérvén, béméne, és rettegve esék Pálhoz és
Siláshoz.
30. És kihozván őket monda: Édes Uraim! mit kell nékem *
cselekednem hogy idvezüljek?
31. Azok pedig mondának: Hidj az Úr Jézus * Krisztusba, és
idvezülsz mind te, mind pedig házadnépe.
32. És hirdeték néki az Úrnak beszédét, és mind azoknak, a kik az
ő házánál valának.
33. Ő pedig az éjszakának azon órájában, vévén azokat, megmosá az ő
* sebeiket; és azonnal megkeresztelkedék ő minden háznépével egybe.
34. És mikor házához vitte volna őtet, asztalt * terite nékik és
igen örvendeze, hogy minden háznépével egybe hitt volna az Istennek.
35. És mikor megviradott volna, a Birák elküldék a szolgákat, kik
ezt mondanák: Bocsásd el azokat az embereket.
36. Tudtára adá pedig a dolgot a tömlöcztartó Pálnak: A Tiszttartók
küldöttek ide, hogy elbocsássalak titeket, azért kimenvén menjetek el
békességgel.
37. Pál pedig monda nékik: Minket megvesszőzvén közönséges helyen
minden ok nélkűl, holott mi * Rómaiak legyünk, a tömlöczbe vetettek, és most
immár titkon akarnak kiküldeni? azt bizony nem miveljük, hanem jöjjenek ide, és
ők vigyenek ki minket.
38. Megmondák a Biráknak a szolgák e beszédeket és megfélemlének,
mikor hallották volna hogy Rómaiak volnának.
39. És oda menvén, kérék őket, hogy kijőnének a tömlöczből, és
kihozván őket, kérék hogy kimennének a városból.
40. Kimenvén azért a tömlöczből, bémenének * Lidiához; és mikor
látták volna az Atyafiakat, vigasztalák őket, és kimenének a városból.