16. RÉSZ.

Pálnak második úta idegen országokra, és sok rendbeli üldöztetése.

Juta pedig Pál Derbe városba és Listrába; és ímé vala ott egy tanitvány, kinek neve Timótheus vala, egy * hiv Zsidó asszonynak fija, kinek attya Görög vala.

2. Erről jó bizonyságot * tésznek vala az Atyafiak, kik Listrában és Ikóniumban valának.

3. Akará azért Pál, hogy az elmenne ő vele, és ezt minekutánna melléje vette volna, körűlmetélé a Zsidókért, kik az helyekben valának: mert mindnyájan tudják vala, hogy Görög volt annak attya.

4. A városokon azért általmenvén, tanitják vala őket, hogy megtartanák a rendeléseket, * mellyeket végeztek vala az Apostolok é Séniorok Jérusálemben.

5. Azért a Gyülekezetek gyarapodnak vala a hitben, és szám szerint nevekednek vala naponként.

6. Eljárván pedig Frigyiának és Galatziának tartományát, megtiltatának a Szent Lélektől, hogy az Istennek igéjét ne hirdetnék Ázsiában.

7. Mikor azért mentek volna Misiába, igyekeznek vala menni Bithiniába; de az Isten Lelke nem bocsátá őket oda.

8. Elhagyván pedig Misiát, menének Troás * tartományába.

9. És éjszaka valami látás jelenék Pálnak: Egy Maczedóniabeli férjfiú álla meg ő előtte, s néki könyörögvén ezt mondja vala: Jere által Maczedóniába, és légy segitségül nékünk.

10. Mihelyt pedig e látást látta volna: azonnal igyekezénk Maczedóniába menni; mivelhogy bizonyosképen értenénk, hogy az Úr hivna minket, hogy azoknak prédikálnák az Evangyéliomot.

11. Elmenvén azért Troásból egyenesen Sámothrácziára tartánk és másodnapon Néápolisba.

12. És onnét Filippibe, melly Maczedónia tartományának első és fő városa, mellynek lakosai jövevények valának: lakánk pedig abban a városban egynéhány napig.

13. És Szombatnapon, kimenénk a városból a folyóviz mellé, hol szoktak vala imádkozások lenni, hol mikor leültünk volna, szólánk az asszonyoknak, a kik oda gyültek vala.

14. Egy asszony pedig, kinek Lidia vala neve, ki Thiatirának városában bársonyáros vala, istenfélő, a mi tanitásunkat hallgatá, kinek az Úr megnyitá * szivét, hogy figyelmezne azokra, a mellyeket Pál mond vala.

15. Mikor pedig megkeresztelkedett volna mind háznépével egybe, kére minket, mondván: Ha engem itéltetek az Úr hivei közzűl valónak lenni, jertek az * én házamhoz, maradjatok ott. És kénszerite minket.

16. Lőn pedig hogy mikor mennénk az imádkozásnak helyére, egy szolgálóleányka előnkbe jőne, mellyben vala jövendőmondásnak * gonosz lelke, melly az ő Urainak nagy hasznot ád vala jövendőmondásával.

17. Ez Pált követvén és minket, kiált vala, mondván: Ez emberek ama nagy Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útát hirdetik.

18. Ezt pedig sok napon mivelte, de Pál mivelhogy azt bánja vala, hátra fordulván, monda a léleknek: A Jézus Krisztusnak neve * által parancsolom néked, hogy menj ki e leányzóból. Kiméne azért azon szempillantásban.

19. Látván pedig a leányzónak Urai, hogy az előbbi kereskedésnek reménysége elveszett volna tőlök, megfogván Pált és Silást, vonák őket a piaczra, a Fejedelmek eleikbe.

20. És bémutatván őket a Biráknak, mondának: Ez emberek Zsidók lévén, háborúságot szereznek a mi városunkban.

21. És olly czeremóniákat hirdetnek, mellyeket nem szabad nékünk bévennünk, sem azokkal élnünk, mivelhogy Rómaiak vagyunk.

22. Egyetemben pedig feltámada a sokaság ő ellenek, és a Birák az ő ruháikat megszaggatván, parancsolák, hogy azok vesszővel * veretnének meg.

23. És mikor sok * ütéseket tettek volnla rajtok, a tömlöczbe vették őket, parancsolván a tömlöcztartónak, hogy szorgalmatosan megőrizné őket.

24. Ki mikor a parancsolatot hallotta volna, veté őket a belső tömlöczbe, és az ő lábaikat kalodába veré.

25. Éfjélkor pedig imádkozván Pál és Silás, énekelnek vala isteni dicséreteket; és a kik ott foglyok valának, hallgatják vala őket.

26. Nagy hirtelenséggel pedig nagy földindulás lőn, ugyannyira, hogy a tömlöcznek fundamentomai megrendülének, és azonnal * megnyilatozának minden ajtók és minden foglyoknak kötözéseik eloldatának.

27. És felserkenvéna tömlöcztartó, mikor látná, hogy a tömlöcznek ajtai nyitva vagynak, fegyverét kivonván, akarja vala magát megölni, azt állitván, hogy a foglyok elszaladtak volna.

28. Kiálta azért Pál felszóval, mondván: Ne veszesd el magadat, mert mindnyájan itt vagyunk.

29. Az pedig világot kérvén, béméne, és rettegve esék Pálhoz és Siláshoz.

30. És kihozván őket monda: Édes Uraim! mit kell nékem * cselekednem hogy idvezüljek?

31. Azok pedig mondának: Hidj az Úr Jézus * Krisztusba, és idvezülsz mind te, mind pedig házadnépe.

32. És hirdeték néki az Úrnak beszédét, és mind azoknak, a kik az ő házánál valának.

33. Ő pedig az éjszakának azon órájában, vévén azokat, megmosá az ő * sebeiket; és azonnal megkeresztelkedék ő minden háznépével egybe.

34. És mikor házához vitte volna őtet, asztalt * terite nékik és igen örvendeze, hogy minden háznépével egybe hitt volna az Istennek.

35. És mikor megviradott volna, a Birák elküldék a szolgákat, kik ezt mondanák: Bocsásd el azokat az embereket.

36. Tudtára adá pedig a dolgot a tömlöcztartó Pálnak: A Tiszttartók küldöttek ide, hogy elbocsássalak titeket, azért kimenvén menjetek el békességgel.

37. Pál pedig monda nékik: Minket megvesszőzvén közönséges helyen minden ok nélkűl, holott mi * Rómaiak legyünk, a tömlöczbe vetettek, és most immár titkon akarnak kiküldeni? azt bizony nem miveljük, hanem jöjjenek ide, és ők vigyenek ki minket.

38. Megmondák a Biráknak a szolgák e beszédeket és megfélemlének, mikor hallották volna hogy Rómaiak volnának.

39. És oda menvén, kérék őket, hogy kijőnének a tömlöczből, és kihozván őket, kérék hogy kimennének a városból.

40. Kimenvén azért a tömlöczből, bémenének * Lidiához; és mikor látták volna az Atyafiakat, vigasztalák őket, és kimenének a városból.