15. RÉSZ.

Az Apostoloknak Jérusálemi közönséges Gyülések: Pál Barnabástól elválván, az Ázsiai Gyülekezeteket meglátogatja.

Némellyek pedig kik Júdeában jöttek vala alá, illyen módon tanitják vala az Atyafiakat: Ha körűl nem * metélkedtek Mózesnek # rendtartása szerint, nem idvezülhettek.

2. Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúságok és vetekedések lett volna azok ellen, azt végezék, hogy felmennének Pál és Barnabás, és némellyek azok közzűl az Apostolokhoz és Séniorokhoz Jérusálembe, e kérdés felől.

3. És mikor a Gyülekezet elkisérte volna őket, eljárák Fenitziát és Samariát, beszélvén a Pogányoknak megtéréseket; és minden Atyafiaknak nagy örömet mondának vala.

4. És mikor Jérusálembe jutottak volna, a Gyülekezet, az Apostolok és a Séniorok örömmel fogadák őket, és beszélik vala, melly nagy dolgokat cselekedett volna az Isten ő általok.

5. De némellyek, úgymond, kik a Farizeusoknak szerzetek közzűl hittek, támadtak ollyanok, kik azt mondják, hogy a Pogányokat körűl kellene metélni, és nékik meg kellene parancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.

6. Egybegyülének azért az Apostolok, és a Séniorok, hogy e * dolog felől végeznének.

7. És mikor sok vetekedés leett volna, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai férjfiak: Jól tudjátok ti, hogy az Isten mi közzűlünk engemet ez előtt * elválasztott, hogy a Pogányok az én számból hallanák az Evangyéliomnak beszédét, és hinnének.

8. És az Isten, ki a sziveket * tudja, bizonyságot tett néki e dologról: mert nékik Szent Lelket # adott, mint nékünk.

9. És semmi külömbséget nem tett mi köztünk és azok között, megtisztitván azoknak sziveket * hit által.

10. Most annakokáért miért kisértitek az Istent, a tanitványok * nyakokba olly igát vetvén, mellyet sem a mi Atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?

11. Sőt inkább az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme * által hisszük, hogy megtartatunk, miképen azok is.

12. Veszteglés lőn azért az egész sokaság között, és hallgatják vala Barnabást és Pált, kik azt beszélik vala, melly nagy jeleket és csudákat tett volna Isten ő általok a Pogányok között.

13. És minekutánna vesztegségben lettek volna ők, felele Jakab, mondván: Férjfiak atyámfiai, hallgassátok meg az én szómat:

14. Simon megbeszélé, mimódon először az Isten megtekintette volna a Pogányokat, hogy azok közzűl népet választana ő magának.

15. És ezzel egyeznek a Prófétáknak mondásaik, * mint meg vagyon irva:

16. Azután ugymond megtérek, és a Dávidnak leomlott sátorát * megépitem és annak romlásit megujitom, és ismét felállatom azt.

17. Hogy az embereknek maradékai megkeressék az Urat, és minden Pogányok is, mellyek az én nevemről neveztetnek, ezt mondja az Úr, a ki mind ezeket cselekeszi.

18. Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedetit.

19. Azokáért én azt mondom, hogy nem kell azokat megháboritani, kik a Pogányok közzűl megtérnek az Istenhez.

20. Hanem hogy irjunk azoknak, hogy a bálványoknak * fertelmességektől, a paráznaságtól, # a fulva holt ## állattól, és a vértől megoltalmazzák magokat;

21. Mert vagynak Mózesnek * szolgái, régi időtől fogva minden városokban, kik az ő tudományát hirdessék, mivelhogy a zsinagógákban minden Szombaton olvassák az ő irását.

22. Akkor tetszék az Apostoloknak és a Sénioroknak, az egész Gyülekezettel egybe, hogy magok közzűl választott embereket küldjenek Antiókhiába Pállal és Barnabással, tudniillik Júdást, ki vezeték nevéről Barnabásnak neveztetik; és Silást, kik az Atyafiak között fők valának.

23. És hogy azok által ezeket irnák: Az Apostolok, a Séniorok és az Atyafiak azoknak, kik vagynak Antiókhiában, Siriában, és Cziliában, a Pogányok közzűl való Atyánkfiainak köszönetünket irjuk.

24. Mivelhogy hallottuk, hogy némellyek mi közzűlünk valók kimenvén, titeket megháboritottak beszédekkel, a ti lelketeket megtántoritván, kik azt parancsolták, hogy * körülmetélkedjetek, és a Mózes czeremóniáit megtartsátok, kiknek mi azt nem hagytuk volt.

25. Tetszék azért nékünk, kik egyenlő akaratból egybegyültünk, hogy választott férjfiakat küldjünk ti hozzátok, a mi szerelmes Atyánkfiaival Barnabással és Pállal.

26. Olly emberekkel, kik az ő életeket a mi Urunk Jézus Krisztusnak * nevéért halálra vetették.

27. Küldöttük azért Júdást és Silást, kik beszéddel is ugyanazt fogják mondani.

28. Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy egyéb terhet ne vetnénk ti reátok, hanem e szükséges dolgokat:

29. Tudniillik, hogy megtartóztassátok magatokat azoktól, a mellyek bálványoknak áldoztattak, és a vérnek *életétől, a fulva holt állattól és a paráznaságtól: mellyektől ha megoltalmazzátok magatokat, jól tészitek. Legyetek egésségben.

30. Azok annakokáért, mikor őtet elbocsátották volna, menének Antiókhiába, és a sokaságot egybegyüjtvén, megadák a levelet.

31. Kik mikor elolvasták volna azt, örvendezének az intésben.

32. Júdás is pedig és Silás, mivelhogy ők is Próféták * valának, sok beszéddel inték az Atyafiakat és erősiték.

33. És mikor ott maradtak volna, egy kevés ideig, elbocsáták őket az Atyafiak békességgel az Apostolokhoz.

34. De Silásnak tetszék ott maradni.

35. Pál is pedig és Barnabás lakozának Antiókhiában, tanitván és prédikálván, egyebekkel sokakkal az Úrnak beszédét.

36. Egynehány nap mulva pedig monda Pál Barnabásnak: Megtérvén jer látogassuk meg a mi Atyánkfiait minden városokban, mellyekben hirdettük az Úrnak beszédét, hogy lássuk mint vagynak.

37. Barnabás pedig adja vala tanácsul, hogy melléjek vennék Jánost, ki vezeték nevéről * Márkusnak hivattatik vala.

38. Pál pedig igaznak és máltónak mondja vala lenni, hogy őtet melléjek ne vennék, mivelhogy tőlök Pámfiliában * elszakadott volna, és néki nem akart volna e dologban útitársok lenni.

39. Annyir amegháborodának azért hogy egymástól elszakadnának, és Barnabás Márkust * melléje vévén, evezne Cziprusba:

40. Pál pedig Silást melléje vévén elméne, Isten kegyelmére bizattatván az Atyafiaktól.

41. És eljárá Siriát és Czilicziát, a Gyülekezeteket erősitvén.