11. RÉSZ.

Péter Kornéliussal való dolga felől magát menti: Barnabás Pállal Antiókhiába megyen, hol a tanitványok legelőször Keresztyének neveztettek: Agabus a következendő éhségről jövendőt mond.

Meghallák pedig az Apostolok és az Atyafiak, kik valának Júdeában, hogy a Pogányok is * bévették volna az Istennek beszédét.

2. Mikor azért felment volna Péter Jérusálembe, vetekedének ő vele, kik a Zsidók közzűl valának.

3. Ezt mondván: A körűlmetéletlen Pogányokhoz mentél, és velek együtt ettél.

4. Elkezdvén pegig Péter, mindeneket megbeszéle nékik rendszerint, mondván:

5. Én Joppé városában * imádkozom vala, és én láték látást, mikor elmémben elragadtattam volna, hogy egy edény szálla le, mintegy nagy lepedő négy szegeletinél fogva felköttetvén, mellyet az égből bocsátnak vala le, és szinte én hozzám szálla.

6. Mellyre mikor szemeimet függesztettem volna megnézém, és láték abban földi négylábú állatokat, vadakat, mászó állatokat, égi madarakat.

7. Hallék pedig szót is, melly ezt mondja vala nékem: Kelj fel Péter, öljed és egyél!

8. Én pedig mondék: Nem eszem Uram; mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan * nem ment az én számba.

9. Felele pdig nékem másodszor a szózat az égből: a mit Isten tisztává tett, te ne mondjad tisztátalannak.

10. És ez háromszor lett, és ismét mind azok vissza felvonattatának az égbe.

11. Akkor imé azonnal három férjfiak érkezének a házba, mellyben valék, kik Czézáreából küldöttek volt én hozzám.

12. Monda pedig nékem a Szent Lélek, hogy elmennék * velek minden kételkedés nélkűl. És hat Atyafiak is pedig eljövének én velem, és bémenénk annak az embernek házába.

13. Ki megbeszélé nékünk, mimódon látott volna Angyalt az ő házában, ki eleibe állott volna, és ezt mondá valaki néki: Küldj valakiket Joppéba, és hivassad * Simont, kinek vezeték neve Péter.

14. Ki megmondja néked azokat, a mellyek által megtartassál mind te magad, mind a te egész házadnépe.

15. És mikor elkezdettem volna a szólást, * a Szent Lélek szálla ő reájok, miképen mi renák is először.

16. Megemlékezém pedig az Úrnak ama mondásáról mikor ezt mondaná: János keresztelt vizzel, de ti kereszteltettek Szent Lélekkel. *

17. Mivelhogy azért hasonló ajándékát adta az Isten nékik, mint nékünk, minekutánna hittek volna az Úr Jézus Krisztusba: én micsoda voltam, hogy az Istent tilthatnám?

18. Ezeket minekutánna hallották vola, megcsendesedének és dicsőiték az Istent, mondván: Bizony tehát az Isten a pogányoknak is * adott mgtérést az életre.

19. Azok pedig, a kik eloszlottak vala a háborúság miatt, melly * Istvánért támadott vala, jutának Fenitziába, Cziprusba és Antiókhiába, senkinek nem prédikálván az igét, hanem csak a Zsidóknak.

20. Némellyek pedig ő közzűlök, kik Cziprusból és Czirénéből valók valának, mikor Antiókhiába mentek volna, szólának a Görögöknek, az Úr Jézust hirdetvén.

21. Az Úrnak * keze volt pedig velek; és a hivőknek nagy sokaságok tére meg az Úrhoz.

22. Elméne pedig e hir a Jérusálembeli Gyülekezetbe: elküldék azért * Barnabást, hogy menne szinte Antiókhiába.

23. Ki mikor oda jutott volna, és látta volna az Istennek * kegyelmességét, örvendeze, és inte mindeneket, hogy állhatatos szivvel megmaradnának az Úrban.

24. Mert Jámbor férjfiú vala Barnabás, és teljes vala Szent Lélekkel és hittel: és nagy sokaság adá magát az Úr mellé.

25. Elméne pedig Barnabás Tárzusba, hogy megkeresné * Saulust; és mikor megtalálta vona őtet, vivé Antiókhiába.

26. És egész esztendeig forgolódtak ott a Gyülekezetben, és tanitották a nagy sokaságot; és a tanitványok legelőször Antiókhiában neveztetének Keresztyéneknek.

27. A tájban menének Jérusálemből Antiókhiába Próféták.

28. És eg azok közzűl felkelvén kinek Agabus * vala neve, megjelenté Szent Lélek által, hogy az egész föld kerekségében nagy éhség lenne,melly meg is lőn a Klaudius Császár idejében.

29. A tanitványok * pedig egyenként a mit kinek-kinek értéke vala, elvégezék, hogy valami segitséget küldenének a Júdeához lakozó # Atyafiaknak.

30. Mellyet meg is cselekedének, küldvén alamizsnát a Vénekhez Barnabás és Saulus által.