10. RÉSZ.

Kronélius az Angyal hagyásából magához hivatja Pétert: ki látásban megintetvén elmegyen és Kornéliusnak s az ő háznépének prédikálja az Evangyéliomot: ezek Szent Lelket vévén megkeresztelkednek.

Vala pedig Czézáreában egy ember, kinek neve Kornélius vala, ki százados vala, a seregből való, mellyet Olasz seregnek neveznek vala.

2. Jámbor és istenfélő az ő egész háznépével egybe és sok * alamizsnát osztogat vala a községnek.

3. Ki mikor szüntelen könyörgene Istennek, látá látás által nagy nyilván, a napnak mintegy kilencz óráján, hogy az Istennek Angyala bé menne ő hozzá, és ezt mondaná néki: Kornéli!

4. És az ő szemeit reá függesztvén és megrémülvén, monda: Mi dolog Uram? és monda néki: a te könyörgésed és alamizsnáid * felmentek Istennek eleibe emlékezetnek okáért.

5. Most azért küldj el valakiket Joppéba; és hivasd Simont, ki neveztetik Péternek.

6. Ő szálláson * vagyon egy Simon nevü Szijgyártónál, kinek háza a tenger mellett vagyon; az megtanit téged, mit kelljen néked cselekedned.

7. Minekutánna pedig elment volna az Angyal, a ki szól vala Kornéliussal, szólita kettőt az ő szolgái közzűl és egy jámbort vitézlő embert azok közzűl, a kik szüntelen ő vele valának.

8. És mikor mindeneket eleikbe adott volna, elküldé őket Joppéba.

9. Másodnapon pedig, mikor azok mennének és közelgetnének a városhoz, felméne Péter a háznak felső részére, hogy imádkoznék hat óra tájban.

10. történék pedig, hogy igen megéheznék, és akara enni. És mikor készitenék az ételt, az ő elméje elragadtaték.

11. És látá hogy az ég megnyilatkozott, és ő hozzá alájőne valami edény, mintegy nagy lepedő négy szegeleténél fogva felköttetve, melly a földre bocsáttatik vala alá.

12. Mellyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, mászó állatok, és égi madarak.

13. És szózat adaték ő hozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél.

14. Monda pedig Péter: Nem eszem Uram: mert soha nem ettem semmi közönségest, vagy * tisztátalan állatot.

15. Akkor ismét szó adaték ő hozzá másodszor is: A mit * Isten megtisztitott, te azt ne mondjad tisztátalannak.

16. Ez pedig háromszor lőn: és ismét felviteték az edény az égbe.

17. Mikor pedig Péter magában gondolkodnék, micsoda volna a látás, a mellyet látott vala, imé a férjfiak, kiket Kornélius küldött vala, mikor megtudakoztak volna a Simon házáról, elérkezének az ajtó eleibe.

18. És egy embert kiszólitván, megtudakozák ha Simon, ki vezeték nevéről Péternek nevezetetnék, ott volna-é szálláson?

19. Mikor pedig Péter gondolkodnék a látás felől, monda néki a Szent Lélek: Ímé három férjfiak kersnek tégedet!

20. Kelj fel azért, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ő velek; mert én * küldöttem őket te hozzád.

21. Alámenvén azért Péter a férjfiakhoz, kiket Kornélius küldött vala ő hozzá, monda: Ímé én vagyok, a kit ti kerestek; miért jöttetek?

22. És ők mondának: Kornélius Százados, ki igaz és istenfélő, kinek az egész Zsidó nemzetség jó bizonyság, az Istentől a szent Angyal által megintetett, hogy tégedet házához hivatna, és tőled valami dolgokról hallana.

23. Béhiván azért azokat, szállására béfogadá. Másodnap pedig elméne Péter ő vele, és a Joppébeli Atyafiak közzűl is némellyek követék őtet.

24. Másodnapon pedig jutának Czézáreába. Kornélius pedig várja vala őket, egybegyüjtvén az ő rokonit és jó barátit.

25. Mikor pedig bément volna Péter, eleibe menvén Kornélius, és az ő lábainál leesvén, tisztelé * őtet.

26. Péter pedig felemelé őtet mondván: Kelj fel, én magam is ember vagyok.

27. És ő vele beszélgetvén béméne, és talála sok egybegyült embereket.

28. És monda nékik: Ti tudjátok, hogy tilalms Zsidóknak pogánnyal * barátkozni, vagy hozzá menni; de az Isten megmutatá # nékem, hogy senkit ne mondanék megfertéztetett vagy tisztátalan embernek.

29. Annakokáért minden ellentartás nélkül eljöttem a hivatalra: Azt kérdem azért, miért hivattatok engem?

30. Akkor Kornélius monda: Negyednappal az előtt mind ez óráig éhen voltam, és kilencz órakor az én házamban imádkozom vala, és imé egy megálla én előttem fényes ruhában.

31. És monda: Kornéli! a te imádságidat meghallgata az Isten, és a te alamizsnálkodásid emlékezetben vagynak ő nála.

32. Küldj el azért Joppéba, és hivasd Simont, kinek vezeték neve Péter; ő szállást tart a Szíjgyártó Simon házánál a tenger mellett: ki minekutánna eljövénd, szól néked.

33. Azonnal azért elküldöttem hozzád, és te jól tetted hogy eljöttél. Most azért mindnyájan mi az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mind azokat, a mellyeket Isten néked mondott.

34. Akkor Péter megnyitván az ő száját, monda: Bizonnyal látom, hogy az Isten nem * személyválogató;

35. Hanem minden * nemzetségben kedves néki akár kicsoda, a ki őtet féli és igazságot cselekeszik.

36. Mellyet megjelentett az Izráel fijainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus * által, ki mindeneknek Ura.

37. Ti jól tudjátok a mi lett egész Júdeában, Galileában * elkezdetvén a keresztség után, mellyet prédikálott Keresztelő János.

38. Miképen a Názáretbeli Jézust az Isten megkente * Szent Lélekkel és hatalommal, ki széllyel járt jól tévén, és mindeneket, kik ördög # hatalma alatt voltak meggyógyitván: mert Isten vala ő vele.

39. És mindeneknek, mellyeket mind a Zsidóknak tartományokban, mind Jérusálemben cselekedett, mi bizonyságai vagyunk, kit * megölének, felfeszitvén a fára.

40. Ezt az Isten feltámasztá harmadnapon, és azt mivelte, hogy ő * megjelenjék nyilván.

41. Nem mind az egész községnek, hanem a bizonyságoknak, kiket ő az előtt választott vala, tudniillik * nékünk, kik ettünk és ittunk ő vele együtt, minekutánna feltámadott a halálból.

42. Megparancsolta pedig nékünk, hogy hirdetnék és bizonyságot tennék a népnek, hogy ő az, a kit Isten elrendelt, hogy élőknek és holtaknak * Birájok lenne.

43. Erről minden Próféták is bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatját vészi az ő neve által minden, a ki hiszen ő benne.

44. Mikor még ez igéket szólaná Péter, szálla a * Szent Lélek mind azokra, a kik hallgatják vala e beszédet.

45. A hivek pedig, kik a Zsidók közzűl valának, és Péterrel oda mentek vala, elálmélkodának * azon, hogy a Pogányokra is kitöltetett volna a Szent Lélek ajándéka.

46. Mert hallják vala, hogy különböző nyelveken * szólnának és magasztalnák az Istent. Akkor felele Péter:

47. Valjon megtilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik a Szent Lelket vették * miképen mi is?

48. És parancsolá, hogy megkeresztelkednének az Úrnak * nevében. Kérék pedig őtet, hogy egynéhány napokon nálok maradna.