7. RÉSZ.
Istvánnak, az Atyákkal és az Izráellel közlött jókat béfoglaló,
magát mentő beszéde, s megköveztetése.
Monda pedig a Főpap: Ugy vagynak é tehát * ezek?
2. Ő pedig monda: Férjfiak atyámfiai és Atyák halljátok meg: A
dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak Ábrahámnak, mikor Mésopotámiában
volna, minekelőtte laknék Kárránban.
3. És monda néki: Eredj ki a te földedből, a * te nemzetséged
közzűl, és menj el arra a földre, a mellyet megmondok néked.
4. Akkor kiméne a Káldeusok földökből és lakozék * Kárránban. És
onnét minekutánna megholt az ő attya, kihozta őtet e földre, a mellyen ti most
laktok.
5. És nem adott néki abban örökséget, csak egy lábnyomnyit is,
jóllehet igérte vala, hogy azt néki adná örökségűl, és az ő magvának ő utánna,
holott magzatja nem volna.
6. Az Isten pedig igy szólott vala: A te magod zsellér lészen az
idegen földön, hol szolgálat alá vettetik és * nyomorgattatik négyszáz
esztendeig.
7. De azt a népet, a mellynek szolgálni fognak, én megbüntetem, ezt
mondja az Isten, és azután kijőnek, és szolgálnak nékem ez helyen.
8. És adta nékik a körűlmetélkedésnek szövetségét; * és e képen
Ábrahám nemzé Izsákot, # és azt körűlmetélé nyolczanapon: Izsák pedig nemzé ##
Jákóbot, és Jákób a tizenkét ## Pátriárkákat.
9. A Pátriárkák pedig * irigységből indittatván, Józsefet eladák
Égyiptomba, de Isten vala ő vele.
10. És megszabaditá őtet minden nyomorúságiból, és ada néki kedvet
és bölcseséget Faraó előtt az Égyiptombeli Király előtt, ki őtet Égyiptomon és
az ő egész házán * Fejedelemmé tevé.
11. Következék pedig nagy éhség egész Égyiptomra és Kanaán földére,
és nag nyomorusá, és nem találnak vala eledelt a mi atyáink.
12. Mikor hallotta volna pedig Jákób, hogy Égyiptomban * gabona
volna, elküldé először a mi atyáinkat.
13. És a második bémenetelekben megesmérék az ő attyafiai *
Józsefet, és Faraó megtudá a József nemzetségét.
14. És József elküldvén hivatá az ő attyát Jákóbot és minden
nemzetségét, mintegy hetvenöt * embert.
15. Elméne azért Jákób * Égyiptomba, és meghala # ő és a mi
atyáink.
16. Kik elvitetének Sikembe, és helyheztetének a koporsóban,
mellyet Ábrahám vett * vala ezüstpénzen az Emmor fijaitól, ki Sikem fija vala.
17. Mikor pedig elközelgetne az igéretnek * ideje, melléyrt Isten
megesküdt vala Ábrahámnak, megnevekedék # a nép és megsokasodék Égyiptomban.
18. Mind addig mignem más Király támada, * ki nem esméri vala
Józsefet.
19. És a mi nemzetségünket álnoksággal körűlvevén, a mi atyáinkat
nyomorgatta, úgy hogy az ő gyermekeiket is elhánynák, hogy meg ne szaporodnának.
20. Akkor születék Mózes, ki Istentől szép ábrázattal *
felékesittetett volt, és tartatott az ő attya házában három hónapig.
21. És mikor azt elvetették volna, a Faraó leánya felvevé és
feltartá azt * fija gyanánt.
22. És Mózes tanittaték az Égyiptombelieknek minden bölcseségekre,
és hatalmas vala * beszédben és cselekedetben.
23. Mikor pedig negyven esztendős volna Mózes, * gondolá szivében
hogy meglátogatná az ő attyafiait az Izráel fijait.
24. És mikor látná, hogy egy Zsidó bosszúsággal illettetnék,
megoltalmazá azt, és az Égyiptombeli embert megölvén, bosszút álla azért, a ki
bosszúsággal illettetik vala.
25. Azt állitja vala pedig, hogy az ő attyafiai értik, hogy az
Isten az ő keze által adna nékik szabadulást; de azok nem értik vala.
26. Másodnapon ismét hozzájok * méne, mikor azok egybevesztek
volna, és inti vala azokat békességre, ezt mondván: Férjfiak, atyafiak vagytok
ti, miért illetitek egymást bosszúsággal.
27. Az pedig ki az ő felebarátját bosszúsággal illeti vala, semmit
nem gondola Mózessel, ezt mondván: Ki tett téged Fejedelemmé és Biróvá mi
rajtunk?
28. Nemde meg akarsz-é te engemet ölni, miképen tegnap megöléd az
Égyiptombeli embert?
29. E beszédre pedig Mózes elfuta, és lőn jövevény a Mádián *
földén, a hol két fijai születének.
30. Negyven esztendő pedig eltelvén, megjelenék néki a Sinai
hegynek pusztájában az Úrnak * Angyala, a csipkebokornak tüzes lángjában.
31. Mózes pedig mikor azt látta volna, csudálkozék a látáson: és
mikor oda menne hogy azt meglátná, lőn az Úrnak szava ő hozzá, ezt mondván:
32. Én * vagyok a te Atyáidnak amaz Istenek, Ábrahámnak Istene,
Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene: Mózes pedig megrémülvén nem meri vala
nézni.
33. Monda pedig néki az Úr: Oldozd le a te * saruidat lábaidról:
mert a hely, a mellyen állasz, szent föld.
34. Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, melly Égyiptomban
vagyon, és az ő fohászkodásokat hallottam, * és azért szállottam le, hogy őket
megszabaditsam; most azért jöjj ide, elküldelek tégedet Égyiptomba.
35. Ezt a Mózest, a kit megtagadának, ezt mondván: Ki tett tégedet
* Fejedelemmé és Biróvá? ezt, mondom, az Isten fejedelmül, szabaditóul bocsátá
az Angyal által, # a ki megjelent néki a csipkebokorban.
36. E hozta ki őket, nagy csudákat és jeleket * tévén Égyiptomnak
földében, és a # veres tengerben, és a pusztában negyven & esztendeig.
37. Ez ama Mózes, ki az Izráel fijainak ezt mondotta: Prófétát *
támaszt néktek az Úr a ti Istentek, a ti atyátokfiai közzűl, mint engemet, őtet
hallgassátok.
38. Ez az, ki az Izráel Gyülekezetiben volt a pusztában, az
Angyallal egybe, a ki néki szól vala * a Sinai hegyen, és a mi atyáinkkal, és a
ki az Istennek élő beszédit vette, mellyeket nékünk megjelentene.
39. Kinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem azt megveték, és
az ő szivekben Égyiptom felé fordulának.
40. Ezt mondván Áronnak: Csinálj Isteneket * nékünk: kik előttünk
járjanak: mert ama Mózesnek, ki minket kihozott Égyiptomnak földéből, nem
tudjuk micsoda dolga történék.
41. És az napokon borjúképet * öntének, és a bálványnak áldozának,
és gyönyörködének az ő kezeiknek csinálmányokban.
42. Az Isten pedig elfordula tőlök, és adá őket az égnek seregének
* tiszteletire, a mint meg vagyon irva a Próféták könyvökben: Valyon Izráelnek
háza, áldoztatok-é nékem véres áldozatokkal és egyébféle # áldozatokkal a
pusztában negyven esztendeig?
43. Sőt inkább hordoztátok * a Molok bálványnak sátorát, és a ti
Istenteknek a Remfának csillagát, melly képeket csináltatok, hogy azokat
imádnátok: Azért elviszlek titeket Babilónián túl.
44. A mi atyáinknak volt sátorok, az Isten bizonyságtételének
Sátora, a pusztában, a mint parancsolta vala az, a ki mondotta vala Mózesnek,
hogy csinálná azt annak példájára, a * mellyet látott vala.
45. Mellyet is a mi atyáink * béhoztak Jósuéval a pogányoknak
birodalmokban, kiket az Isten kiüzött a mi atyáink elől, mind a Dávidnak
idejéig.
46. Ki az Istennek * kedvében volt, és könyörgött, hogy a Jákób
Istenének Sátorának # helyét megtalálná.
47. Salamon * épite pedig néki házat.
48. De ama felséges Isten kézzel csinált templomokban nem * lakik,
mint a Próféta mondja:
49. A * mennyország nékem ülőszékem, a föld pedig az én lábaimnak
zsámolyok. Micsoda házat csinálhattok nékem? ezt mondja az Úr; vagy hol vagyon
az én nyugodalmamnak helye?
50. Nem az én kezem épitette-é mind ezeket?
51. Kemény nyakú és körűlmetéletlen szivű és fülű emberek, ti
mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek; mint a ti * atyáitok, ti
azonképen.
52. A Próféták közzűl kit nem kergettek a ti atyáitok? megölték
mondom, azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét, kinek ti most
árulóivá és * gyilkosivá lettetek.
53. Kik a törvényt vettétek az Angyalok * szolgálatjok által, és
meg nemtartottátok!
54. Mikor pedig ezeket hallották volna, az ő szivekben dühösködnek
vala, és az ő fogaikat csikorgatják vala ellene.
55. Mivelhogy pedig Szent Lélekkel teljes vala, a mennybe
függesztvén az ő szemeit, látá az Istennek dicsőségét, és Jézust állani az
Istennek * jobbján.
56. És monda: Ímé látok megnyilatkozott egeket, és látom, hogy az
embernek fija áll az Istennek jobbja felől!
57. Felkiáltván peig azok nagy felszóval, az ő füleiket bédugák, és
mindnyájan reá rohanának.
58. És őtet a városból * kiüzvén kövezik vala, a tanubizonyságok
pedig az ő felsőruháikat lerakták vala egy ijfu # lábainál, kinek neve Saulus
vala.
59. Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik vala, és ezt mondja
vala: * Uram Jézus, vegyed az én lelkemet!
60. Térdre esvén pedig, nagy felszóval kiált vala: Uram! * ne
tulajdonitsd nékik e bűnt. És mikor ezt mondotta volna, elaluvék.