7. RÉSZ.

Istvánnak, az Atyákkal és az Izráellel közlött jókat béfoglaló, magát mentő beszéde, s megköveztetése.

Monda pedig a Főpap: Ugy vagynak é tehát * ezek?

2. Ő pedig monda: Férjfiak atyámfiai és Atyák halljátok meg: A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak Ábrahámnak, mikor Mésopotámiában volna, minekelőtte laknék Kárránban.

3. És monda néki: Eredj ki a te földedből, a * te nemzetséged közzűl, és menj el arra a földre, a mellyet megmondok néked.

4. Akkor kiméne a Káldeusok földökből és lakozék * Kárránban. És onnét minekutánna megholt az ő attya, kihozta őtet e földre, a mellyen ti most laktok.

5. És nem adott néki abban örökséget, csak egy lábnyomnyit is, jóllehet igérte vala, hogy azt néki adná örökségűl, és az ő magvának ő utánna, holott magzatja nem volna.

6. Az Isten pedig igy szólott vala: A te magod zsellér lészen az idegen földön, hol szolgálat alá vettetik és * nyomorgattatik négyszáz esztendeig.

7. De azt a népet, a mellynek szolgálni fognak, én megbüntetem, ezt mondja az Isten, és azután kijőnek, és szolgálnak nékem ez helyen.

8. És adta nékik a körűlmetélkedésnek szövetségét; * és e képen Ábrahám nemzé Izsákot, # és azt körűlmetélé nyolczanapon: Izsák pedig nemzé ## Jákóbot, és Jákób a tizenkét ## Pátriárkákat.

9. A Pátriárkák pedig * irigységből indittatván, Józsefet eladák Égyiptomba, de Isten vala ő vele.

10. És megszabaditá őtet minden nyomorúságiból, és ada néki kedvet és bölcseséget Faraó előtt az Égyiptombeli Király előtt, ki őtet Égyiptomon és az ő egész házán * Fejedelemmé tevé.

11. Következék pedig nagy éhség egész Égyiptomra és Kanaán földére, és nag nyomorusá, és nem találnak vala eledelt a mi atyáink.

12. Mikor hallotta volna pedig Jákób, hogy Égyiptomban * gabona volna, elküldé először a mi atyáinkat.

13. És a második bémenetelekben megesmérék az ő attyafiai * Józsefet, és Faraó megtudá a József nemzetségét.

14. És József elküldvén hivatá az ő attyát Jákóbot és minden nemzetségét, mintegy hetvenöt * embert.

15. Elméne azért Jákób * Égyiptomba, és meghala # ő és a mi atyáink.

16. Kik elvitetének Sikembe, és helyheztetének a koporsóban, mellyet Ábrahám vett * vala ezüstpénzen az Emmor fijaitól, ki Sikem fija vala.

17. Mikor pedig elközelgetne az igéretnek * ideje, melléyrt Isten megesküdt vala Ábrahámnak, megnevekedék # a nép és megsokasodék Égyiptomban.

18. Mind addig mignem más Király támada, * ki nem esméri vala Józsefet.

19. És a mi nemzetségünket álnoksággal körűlvevén, a mi atyáinkat nyomorgatta, úgy hogy az ő gyermekeiket is elhánynák, hogy meg ne szaporodnának.

20. Akkor születék Mózes, ki Istentől szép ábrázattal * felékesittetett volt, és tartatott az ő attya házában három hónapig.

21. És mikor azt elvetették volna, a Faraó leánya felvevé és feltartá azt * fija gyanánt.

22. És Mózes tanittaték az Égyiptombelieknek minden bölcseségekre, és hatalmas vala * beszédben és cselekedetben.

23. Mikor pedig negyven esztendős volna Mózes, * gondolá szivében hogy meglátogatná az ő attyafiait az Izráel fijait.

24. És mikor látná, hogy egy Zsidó bosszúsággal illettetnék, megoltalmazá azt, és az Égyiptombeli embert megölvén, bosszút álla azért, a ki bosszúsággal illettetik vala.

25. Azt állitja vala pedig, hogy az ő attyafiai értik, hogy az Isten az ő keze által adna nékik szabadulást; de azok nem értik vala.

26. Másodnapon ismét hozzájok * méne, mikor azok egybevesztek volna, és inti vala azokat békességre, ezt mondván: Férjfiak, atyafiak vagytok ti, miért illetitek egymást bosszúsággal.

27. Az pedig ki az ő felebarátját bosszúsággal illeti vala, semmit nem gondola Mózessel, ezt mondván: Ki tett téged Fejedelemmé és Biróvá mi rajtunk?

28. Nemde meg akarsz-é te engemet ölni, miképen tegnap megöléd az Égyiptombeli embert?

29. E beszédre pedig Mózes elfuta, és lőn jövevény a Mádián * földén, a hol két fijai születének.

30. Negyven esztendő pedig eltelvén, megjelenék néki a Sinai hegynek pusztájában az Úrnak * Angyala, a csipkebokornak tüzes lángjában.

31. Mózes pedig mikor azt látta volna, csudálkozék a látáson: és mikor oda menne hogy azt meglátná, lőn az Úrnak szava ő hozzá, ezt mondván:

32. Én * vagyok a te Atyáidnak amaz Istenek, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene: Mózes pedig megrémülvén nem meri vala nézni.

33. Monda pedig néki az Úr: Oldozd le a te * saruidat lábaidról: mert a hely, a mellyen állasz, szent föld.

34. Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, melly Égyiptomban vagyon, és az ő fohászkodásokat hallottam, * és azért szállottam le, hogy őket megszabaditsam; most azért jöjj ide, elküldelek tégedet Égyiptomba.

35. Ezt a Mózest, a kit megtagadának, ezt mondván: Ki tett tégedet * Fejedelemmé és Biróvá? ezt, mondom, az Isten fejedelmül, szabaditóul bocsátá az Angyal által, # a ki megjelent néki a csipkebokorban.

36. E hozta ki őket, nagy csudákat és jeleket * tévén Égyiptomnak földében, és a # veres tengerben, és a pusztában negyven & esztendeig.

37. Ez ama Mózes, ki az Izráel fijainak ezt mondotta: Prófétát * támaszt néktek az Úr a ti Istentek, a ti atyátokfiai közzűl, mint engemet, őtet hallgassátok.

38. Ez az, ki az Izráel Gyülekezetiben volt a pusztában, az Angyallal egybe, a ki néki szól vala * a Sinai hegyen, és a mi atyáinkkal, és a ki az Istennek élő beszédit vette, mellyeket nékünk megjelentene.

39. Kinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem azt megveték, és az ő szivekben Égyiptom felé fordulának.

40. Ezt mondván Áronnak: Csinálj Isteneket * nékünk: kik előttünk járjanak: mert ama Mózesnek, ki minket kihozott Égyiptomnak földéből, nem tudjuk micsoda dolga történék.

41. És az napokon borjúképet * öntének, és a bálványnak áldozának, és gyönyörködének az ő kezeiknek csinálmányokban.

42. Az Isten pedig elfordula tőlök, és adá őket az égnek seregének * tiszteletire, a mint meg vagyon irva a Próféták könyvökben: Valyon Izráelnek háza, áldoztatok-é nékem véres áldozatokkal és egyébféle # áldozatokkal a pusztában negyven esztendeig?

43. Sőt inkább hordoztátok * a Molok bálványnak sátorát, és a ti Istenteknek a Remfának csillagát, melly képeket csináltatok, hogy azokat imádnátok: Azért elviszlek titeket Babilónián túl.

44. A mi atyáinknak volt sátorok, az Isten bizonyságtételének Sátora, a pusztában, a mint parancsolta vala az, a ki mondotta vala Mózesnek, hogy csinálná azt annak példájára, a * mellyet látott vala.

45. Mellyet is a mi atyáink * béhoztak Jósuéval a pogányoknak birodalmokban, kiket az Isten kiüzött a mi atyáink elől, mind a Dávidnak idejéig.

46. Ki az Istennek * kedvében volt, és könyörgött, hogy a Jákób Istenének Sátorának # helyét megtalálná.

47. Salamon * épite pedig néki házat.

48. De ama felséges Isten kézzel csinált templomokban nem * lakik, mint a Próféta mondja:

49. A * mennyország nékem ülőszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolyok. Micsoda házat csinálhattok nékem? ezt mondja az Úr; vagy hol vagyon az én nyugodalmamnak helye?

50. Nem az én kezem épitette-é mind ezeket?

51. Kemény nyakú és körűlmetéletlen szivű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek; mint a ti * atyáitok, ti azonképen.

52. A Próféták közzűl kit nem kergettek a ti atyáitok? megölték mondom, azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét, kinek ti most árulóivá és * gyilkosivá lettetek.

53. Kik a törvényt vettétek az Angyalok * szolgálatjok által, és meg nemtartottátok!

54. Mikor pedig ezeket hallották volna, az ő szivekben dühösködnek vala, és az ő fogaikat csikorgatják vala ellene.

55. Mivelhogy pedig Szent Lélekkel teljes vala, a mennybe függesztvén az ő szemeit, látá az Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek * jobbján.

56. És monda: Ímé látok megnyilatkozott egeket, és látom, hogy az embernek fija áll az Istennek jobbja felől!

57. Felkiáltván peig azok nagy felszóval, az ő füleiket bédugák, és mindnyájan reá rohanának.

58. És őtet a városból * kiüzvén kövezik vala, a tanubizonyságok pedig az ő felsőruháikat lerakták vala egy ijfu # lábainál, kinek neve Saulus vala.

59. Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik vala, és ezt mondja vala: * Uram Jézus, vegyed az én lelkemet!

60. Térdre esvén pedig, nagy felszóval kiált vala: Uram! * ne tulajdonitsd nékik e bűnt. És mikor ezt mondotta volna, elaluvék.