6. RÉSZ.

Az apostolok választnak hét Diákonusokat, kik között a hittel teljes István megfogatik, és vádoltatik.

Az napokban pedig, mikor a tanitványok szaporodnának, támada a Görögök közt panaszolkodás a Zsidók ellen, hogy az ő közzűlök való özvegy asszonyok megvettetnének a mindennapi szolgálatban.

2. Annakokáért a tizenkét Apostolok, a tanitványoknak sokaságokat egybegyüjtvén, mondának: Nem jó nékünk elhagynunk az Istennek beszédét és szolgálnunk a szegények * asztaloknak.

3. Válasszatok azért, Atyámfiai, ti közzűletek hét férjfiakat, kiknek jó bizonyságok legyen, kik szent Lélekkel teljesek legyenek és bölcseséggel, kikre bizzuk ezt a dolgot.

4. Mi pedig foglalatosok lészünk a könyörgésben és az ige * hirdettetésének szolgálatjában.

5. Tetszék pedig e dolog a jelenvaló egész sokaságnak; és választák Istvánt, ki hittel és Szent Lélekkel teljes férjfiú vala, Filepet, * Prokhórust, Nikánort, Timont, Párménást, és Nikolaust, ki Antiókhiából való prozelitus vala.

6. Kiket állatának az Apostolok eleikbe; kik mikor imádkoztak volna, az ő kezeiket reájok veték.

7. Annakokáért az Isten beszéde nevekedik vala, és sokasodik vala a tanitványoknak számok Jérusálemben, és a Papok is nagy sokan engednek vala a tudománynak.

8. István pedig mivelhogy teljes vala hittel és isteni erővel; a község között nagy csudákat és jeleket * cselekeszik vala.

9. Támadának pedig némellyek a Libertinusoknak, Czirénebelieknek, Alexándriabelieknek, és azoknak zsinagógájokból, kik Czilitziából és Ázsiából valók valának, kik Istvánnal vetekednek vala.

10. De nem állhattak ellene az ő bölcseségének, * és a Szent Léleknek, a ki által szól vala.

11. Akkor rendelének valmai embereket, kik azt mondanák, hogy ők hallották ő tőle káromló beszédeket Mózes ellen, és az Isten ellen.

12. És felzenditék a községet, a Véneket, és az Írástudókat, és őtet megsarkalván megfogák, és vivék a Tanácsházba.

13. És állatának hamis tanúkat, kik ezt mondának: Ez ember nem szünik meg káromló beszédeket szólni e szent hely * ellen és az Isten törvénye ellen.

14. Mert hallottuk tőle e mondást, hogy ama Názáretbeli Jézus ezt a helyet elrontja, és elváltoztatja a czeremóniákat, mellyeket adott nékünk Mózes.

15. Akkor az ő szemeiket reá vetném, mindenek kik a tanácsban valának, láták hogy ollyan volna az ő orczája, mint az Isten Angyalának orczája.