6. RÉSZ.
Az apostolok választnak hét Diákonusokat, kik között a hittel
teljes István megfogatik, és vádoltatik.
Az napokban pedig, mikor a tanitványok szaporodnának, támada a
Görögök közt panaszolkodás a Zsidók ellen, hogy az ő közzűlök való özvegy
asszonyok megvettetnének a mindennapi szolgálatban.
2. Annakokáért a tizenkét Apostolok, a tanitványoknak sokaságokat
egybegyüjtvén, mondának: Nem jó nékünk elhagynunk az Istennek beszédét és
szolgálnunk a szegények * asztaloknak.
3. Válasszatok azért, Atyámfiai, ti közzűletek hét férjfiakat,
kiknek jó bizonyságok legyen, kik szent Lélekkel teljesek legyenek és
bölcseséggel, kikre bizzuk ezt a dolgot.
4. Mi pedig foglalatosok lészünk a könyörgésben és az ige *
hirdettetésének szolgálatjában.
5. Tetszék pedig e dolog a jelenvaló egész sokaságnak; és választák
Istvánt, ki hittel és Szent Lélekkel teljes férjfiú vala, Filepet, *
Prokhórust, Nikánort, Timont, Párménást, és Nikolaust, ki Antiókhiából való
prozelitus vala.
6. Kiket állatának az Apostolok eleikbe; kik mikor imádkoztak
volna, az ő kezeiket reájok veték.
7. Annakokáért az Isten beszéde nevekedik vala, és sokasodik vala a
tanitványoknak számok Jérusálemben, és a Papok is nagy sokan engednek vala a
tudománynak.
8. István pedig mivelhogy teljes vala hittel és isteni erővel; a
község között nagy csudákat és jeleket * cselekeszik vala.
9. Támadának pedig némellyek a Libertinusoknak, Czirénebelieknek,
Alexándriabelieknek, és azoknak zsinagógájokból, kik Czilitziából és Ázsiából
valók valának, kik Istvánnal vetekednek vala.
10. De nem állhattak ellene az ő bölcseségének, * és a Szent
Léleknek, a ki által szól vala.
11. Akkor rendelének valmai embereket, kik azt mondanák, hogy ők
hallották ő tőle káromló beszédeket Mózes ellen, és az Isten ellen.
12. És felzenditék a községet, a Véneket, és az Írástudókat, és
őtet megsarkalván megfogák, és vivék a Tanácsházba.
13. És állatának hamis tanúkat, kik ezt mondának: Ez ember nem
szünik meg káromló beszédeket szólni e szent hely * ellen és az Isten törvénye
ellen.
14. Mert hallottuk tőle e mondást, hogy ama Názáretbeli Jézus ezt a
helyet elrontja, és elváltoztatja a czeremóniákat, mellyeket adott nékünk
Mózes.
15. Akkor az ő szemeiket reá vetném, mindenek kik a tanácsban
valának, láták hogy ollyan volna az ő orczája, mint az Isten Angyalának
orczája.