4. RÉSZ.

Péter és János fogságba vettetnek. Péter megvallja a Krisztust nyilván: meghagyatik nékik, hogy ne prédikáljanak a Krisztus nevében: A tanitványok könyörögnek Istennek: sokan jószágokat eladják és közre bocsátják.

Mikor pedig ők ezeket szólának a községnek, oda érkezének a Papok, a templomnak Fejedelme és a * Saddutzeusok.

2. Neheztelvén hogy a népet tanitanák, és hirdetnék a Jézus nevében * a halálból való feltámadást.

3. És megfogák * őket, és veték őket őrizet alá másodnapig: mert már estve vala.

4. Sokan pedig, a kik hallották vala az ő beszédeket, hivének; és lőn azoknak számok mintegy ötezer férjfiak.

5. Másodnapon pedig egybegyülének a Fejedelmek, a Vének: és kik Irástudók valának Jérusálemben.

6. És * Annás a Főpap, Kajafás, János és Alexander, és valakik valának a Papinemből.

7. Mikor azért állatták volna őket középben, tudakoznak * vala tőlök: Micsoda hatalommal, és ki nevében cselekedtétek ti ezt?

8. Akkor Péter Szent Lélekkel megtelvén, monda nékik: Népnek Fejedelmei, és Izráelnek Vénei!

9. Mivelhogy e mai npaon mi tőlünk tudakoztok a jótétemény felől, mellyet a nyavalyás emberrel cselekedtünk, tudniillik mimódon gyógyult meg?

10. Azért tudtotokra legyen mindnyájan néktek, és az Izráel egész népének, hogy a Názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, a kit ti megfeszitettetek, kit Isten feltámasztott a halálból: az által áll ez ti előttetek ez épségben.

11. És ama * kő, a kit ti # épitők semminek állitottatok, ki lett a szegeletnek fejévé.

12. És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között ég alatt más * név, melly által kellene nékünk megtartatnunk.

13. Mikor pedig látták volna Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságokat, tudván hogy irástudatlanok és közemberek * volnának, csudálkoznak vala, és esmérik vala, hogy azok Jézussal voltak volna.

14. És mikor látnák, hogy a melly ember meggyógyult vala, ő velek együtt ott állana, semmit nem szólhatnak vala ellenek.

15. Mikor pedig őket a Gyülésből kiküldötték volna, egymással szólnak, beszélnek vala.

16. Ezt mondván: Mit cselekedjünk ez emberekkel; mert hogy nyilvánvaló csudát tettek legyen ők, mindeneknek, kik Jérusálemben laknak, tudtokra vagyon, nem tagadhatjuk.

17. De hogy ez tovább ne menjen a község között, fenyitsük meg őket kemény fenyitékkel, hogy ezután csak egy embernek se szóljanak, e Jézus nevében.

18. Azért azokat bészólitván, megparancsolák nékik, hogy teljességgel ne szólnának és ne tanitanának a Jézus nevében.

19. Péter pedig és János felelvén, mondának néki: Hogyha Isten előtt igaz legyen, néktek engednünk * inkább hogynem Istennek, itéljétek meg;

20. Mert nem lehet, hogy a mellyekeet láttunk és hallottunk, azokat ne * szóljuk.

21. Amazok pedig nem találván semmi módot benne, hogy őket megbüntetnék, megfenyegetvén őket elbocsáták, a községért; mert mindnyájan dicsőitik vala az Istent azért, a mi lett vala.

22. Mert nagyobb vala negyven esztendősnél az ember, kiben a megyógyitásnak csudája lett vala.

23. Mikor pedig elbocsátották volna őkeet, mennének az ő attyokfiaihoz, és megbeszélék, a mit a Papifejedelmek és a Vének mondottak vala nékik.

24. Ezek pedig mikor ezeket hallották volna, egyenlőképen szavokat felemelék Istenhez, és mondának; Uram te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert, és azokban való minden állatokat.

25. Ki Dávidnak a te szolgádnak szája által ezt mondottad; Miért * zúgolódnak a Pogányok, és a népek miért gondolnak hijábavalókat?

26. Felállottak a földnek Királyai, és a Fejedelmek öszvegyültek egyenlőképen az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen;

27. Mert bizony egybegyültek a te szent Fijad ellen Jézus ellen, a * kit megkentél, Héródes, Pontzius Pilátus, a Pogányokkal és az Izráelnek népével.

28. Hogy azokat véghez vigyék, mellyeket a te kezed és a te tanácsod * eleve elvégezett volt, hogy kellene cselekedni.

29. Most azért Uram, tekints az ő fenyegetésekre, és adjad a te szolgáidnak, hogy nagy bátorsággal szólják a te beszédedet?

30. A te kezedet kinyujtván, hog gyógyulások, jelek és csudák legyenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.

31. És minekutánna könyörgöttek volna, megmozdula a hely, a hol egybegyültek vala; és bételének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét nagy bátorsággal szólják vala.

32. A sokaságnak pedig, a melly hitt vala, szivek lelkek egy vala; és senki semmi marháját * nem mondja vala magáénak, hanem nékik mindenek köz vala.

33. És az Apostolok nagy buzgósággal tésznek vala bizonyságot * az Úr Jézusnak feltámadásáról; és mindnyájan # felette nagy szeretetben valának.

34. Mert ő közöttök senki nem vala szűkölködő;mert valakik mezőket vagy házakat birnak vala, eladván azokat, az eladott marhának árát előhozák vala.

35. És letészik vala az Apostoloknak lábaiknál, és elosztják vala azt mindennek, a mint kinek-kinek szükség vala.

36. József azért, ki az Apostoloktól neveztetett Barnabásnak (melly annyit tészen ha megmagyarázod, mint vigasztalásnak fija), ki Lévita, és nemzetsége szerint Czipriai vala.

37. Mivelhogy néki mezeje vala, eladá azt, és az árát előhozá és az Apostoloknak lábaiknál tetevé.