4. RÉSZ.
Péter és János fogságba vettetnek. Péter megvallja a Krisztust
nyilván: meghagyatik nékik, hogy ne prédikáljanak a Krisztus nevében: A
tanitványok könyörögnek Istennek: sokan jószágokat eladják és közre bocsátják.
Mikor pedig ők ezeket szólának a községnek, oda érkezének a Papok,
a templomnak Fejedelme és a * Saddutzeusok.
2. Neheztelvén hogy a népet tanitanák, és hirdetnék a Jézus nevében
* a halálból való feltámadást.
3. És megfogák * őket, és veték őket őrizet alá másodnapig: mert
már estve vala.
4. Sokan pedig, a kik hallották vala az ő beszédeket, hivének; és
lőn azoknak számok mintegy ötezer férjfiak.
5. Másodnapon pedig egybegyülének a Fejedelmek, a Vének: és kik
Irástudók valának Jérusálemben.
6. És * Annás a Főpap, Kajafás, János és Alexander, és valakik
valának a Papinemből.
7. Mikor azért állatták volna őket középben, tudakoznak * vala
tőlök: Micsoda hatalommal, és ki nevében cselekedtétek ti ezt?
8. Akkor Péter Szent Lélekkel megtelvén, monda nékik: Népnek
Fejedelmei, és Izráelnek Vénei!
9. Mivelhogy e mai npaon mi tőlünk tudakoztok a jótétemény felől,
mellyet a nyavalyás emberrel cselekedtünk, tudniillik mimódon gyógyult meg?
10. Azért tudtotokra legyen mindnyájan néktek, és az Izráel egész
népének, hogy a Názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, a kit ti
megfeszitettetek, kit Isten feltámasztott a halálból: az által áll ez ti
előttetek ez épségben.
11. És ama * kő, a kit ti # épitők semminek állitottatok, ki lett a
szegeletnek fejévé.
12. És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott
emberek között ég alatt más * név, melly által kellene nékünk megtartatnunk.
13. Mikor pedig látták volna Péternek és Jánosnak a szólásban való
bátorságokat, tudván hogy irástudatlanok és közemberek * volnának, csudálkoznak
vala, és esmérik vala, hogy azok Jézussal voltak volna.
14. És mikor látnák, hogy a melly ember meggyógyult vala, ő velek
együtt ott állana, semmit nem szólhatnak vala ellenek.
15. Mikor pedig őket a Gyülésből kiküldötték volna, egymással
szólnak, beszélnek vala.
16. Ezt mondván: Mit cselekedjünk ez emberekkel; mert hogy
nyilvánvaló csudát tettek legyen ők, mindeneknek, kik Jérusálemben laknak,
tudtokra vagyon, nem tagadhatjuk.
17. De hogy ez tovább ne menjen a község között, fenyitsük meg őket
kemény fenyitékkel, hogy ezután csak egy embernek se szóljanak, e Jézus
nevében.
18. Azért azokat bészólitván, megparancsolák nékik, hogy
teljességgel ne szólnának és ne tanitanának a Jézus nevében.
19. Péter pedig és János felelvén, mondának néki: Hogyha Isten
előtt igaz legyen, néktek engednünk * inkább hogynem Istennek, itéljétek meg;
20. Mert nem lehet, hogy a mellyekeet láttunk és hallottunk, azokat
ne * szóljuk.
21. Amazok pedig nem találván semmi módot benne, hogy őket
megbüntetnék, megfenyegetvén őket elbocsáták, a községért; mert mindnyájan
dicsőitik vala az Istent azért, a mi lett vala.
22. Mert nagyobb vala negyven esztendősnél az ember, kiben a
megyógyitásnak csudája lett vala.
23. Mikor pedig elbocsátották volna őkeet, mennének az ő
attyokfiaihoz, és megbeszélék, a mit a Papifejedelmek és a Vének mondottak vala
nékik.
24. Ezek pedig mikor ezeket hallották volna, egyenlőképen szavokat
felemelék Istenhez, és mondának; Uram te vagy az Isten, ki teremtetted a
mennyet és a földet, a tengert, és azokban való minden állatokat.
25. Ki Dávidnak a te szolgádnak szája által ezt mondottad; Miért *
zúgolódnak a Pogányok, és a népek miért gondolnak hijábavalókat?
26. Felállottak a földnek Királyai, és a Fejedelmek öszvegyültek
egyenlőképen az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen;
27. Mert bizony egybegyültek a te szent Fijad ellen Jézus ellen, a
* kit megkentél, Héródes, Pontzius Pilátus, a Pogányokkal és az Izráelnek
népével.
28. Hogy azokat véghez vigyék, mellyeket a te kezed és a te
tanácsod * eleve elvégezett volt, hogy kellene cselekedni.
29. Most azért Uram, tekints az ő fenyegetésekre, és adjad a te
szolgáidnak, hogy nagy bátorsággal szólják a te beszédedet?
30. A te kezedet kinyujtván, hog gyógyulások, jelek és csudák
legyenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.
31. És minekutánna könyörgöttek volna, megmozdula a hely, a hol
egybegyültek vala; és bételének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét
nagy bátorsággal szólják vala.
32. A sokaságnak pedig, a melly hitt vala, szivek lelkek egy vala;
és senki semmi marháját * nem mondja vala magáénak, hanem nékik mindenek köz
vala.
33. És az Apostolok nagy buzgósággal tésznek vala bizonyságot * az
Úr Jézusnak feltámadásáról; és mindnyájan # felette nagy szeretetben valának.
34. Mert ő közöttök senki nem vala szűkölködő;mert valakik mezőket
vagy házakat birnak vala, eladván azokat, az eladott marhának árát előhozák
vala.
35. És letészik vala az Apostoloknak lábaiknál, és elosztják vala
azt mindennek, a mint kinek-kinek szükség vala.
36. József azért, ki az Apostoloktól neveztetett Barnabásnak (melly
annyit tészen ha megmagyarázod, mint vigasztalásnak fija), ki Lévita, és
nemzetsége szerint Czipriai vala.
37. Mivelhogy néki mezeje vala, eladá azt, és az árát előhozá és az
Apostoloknak lábaiknál tetevé.