3. RÉSZ.

Péter Jánossal a templomba felmenvén a sántát meggyógyitja: e csudára futott népnek, az idvességnek Krisztus által titkait megjelenti: háládatlanságokat vádolván és tőlök penitencziatartást kivánván.

Ezek után Péter és János együtt mennek vala a templomba az imádkozásnak órájakor, tudniillik kilencz órakor.

2. Egy embert pedig, ki az ő annyának méhétől fogva sánta volt, hordozonak val: kit minden napon letésznek vala a templom kapujánál, melet Ékes kapunak neveznek vala, hogy kérne alamizsnát azoktól e kik bémennek vala a templomba.

3. Ez mikor látta volna, hogy Péter és János a templomba akarnának menni, kére ő tőlök alamizsnát.

4. Péter pedig miko az ő szemeit reá vetette volna Jánossal egybe, monda: Nézz mi reánk.

5. Az annakokáért figyelmez vala reájok, állitván hogy valamit venne ő tőlök.

6. Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem, a mim pedig vagyon azt adomnéked: A Názáretbeli Jézus Krisztusnak nevében, mondom, kelj fel és járj.

7. És annak jobbkezét megfogván felemelé őtet, és azonnal megerősödének az ő talpai és bokái.

8. És felszökvén, áll vala lábain és jár vala, és béméne ő velek a templomba, járván és * szökvén, és dicsérvén az Istent.

9. És látá azt az egész sokaság, hogy járna és dicsérné az Istent.

10. És megesmérék azt hogy ő volna az, a ki alamizsnakérésnek okáért ül vala a templomnak Ékes kapuján, és megtelének csudálkozással, és azon való álmélkodással, a mi történt vala az emberen.

11. Mikor pedig el nem távoznék Pétertől és Jánostól az a sánta, a ki meeggyógyult vala, az egész község álmélkodva futamodék ő hozzájok a * tornáczba, mely Salamonénak neveztetik vala.

12. Melyet mikor látott volna Péter, monda a községnek: Izráelnek férjfiai: Mit csudálkoztok ezen, vagy miért néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal miveltük volna azt, hogy ez járjon?

13. Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istenek, megdicsőitette * az ő Fiját Jézust, kit ti elárultok és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő # azt itélte volna, hogy el kell bocsátni.

14. Ti pedig azt a Szentet és Igazat megtagadátok, és kivánátok, hogy a gyilkos bocsáttatnék * el néktek;

15. Az életnek pedig Fejedelmét * megölétek, kit az Isten feltámasztott a halálból, melly dolognak mi vagyunk bizonyságai.

16. És az ő nevében való hit * által, ezt a kit láttok és esmértek meggyógyította az ő neve: a hit, mondom, a mely ő általa vagyon, adta ennek ez épségét mindnyájan a ti szemetek láttára.

17. De most Atyámfiai, tudom hogy tudatlanságból * cselekedtétek mind ezeket, miképen a ti Fejedelmeitek is.

18. Az Isten pedig a mellyeket elevek megmondott volt minden ő Prófétáinak szájok által, hogy kellene a Krisztusnak szenvedni, * a képen töltötte bé.

19. Bánjátok meg * azért és térjetek meg, hogy töröltessenek el # a ti bűneitek, minekutánna eljövéndenek a meghivesitésnek idei az Úrnak szinétől.

20. És elbocsátándja * azt, a ki néktek először hirdettetett, a Jézus Krisztust.

21. Kinek az égtől bé kell fogadtatni mind az időkig, miglen megépittetnek mindenek, melly időkről szólott az Isten minden ő szent Prófétáinak szájok által, kik eleitől fogva voltak:

22. Mert Mózes ezt mondotta az Atyáknak: Prófétát támaszt * néktek az Úr a ti Istentek, a ti atyátokfiai közzűl, mint engemet: azt hallgassátok mindenekben, a mellyeket néktek szólánd.

23. Valaki pedig azt a Prófétát nem hallgatándja, elveszti azt az ő népe közzűl.

24. Minden Próféták is pedig Sámueltől * fogva, és a kik azután szóltak, e napokról jövendöltek.

25. Ti vagytok a Prófétáknak és a szövetségnek fijai, mellyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mikor ezt mondá Ábrahámnak: És a te magodban * megálldatnak e földnek minden cselédei.

26. Az Isten az ő feltámasztott fiját a Jézust néktek bocsátotta * először, hogy megáldana titeket, mindent # megtéritvén az ő bűneiből.