3. RÉSZ.
Péter Jánossal a templomba felmenvén a sántát meggyógyitja: e
csudára futott népnek, az idvességnek Krisztus által titkait megjelenti:
háládatlanságokat vádolván és tőlök penitencziatartást kivánván.
Ezek után Péter és János együtt mennek vala a templomba az
imádkozásnak órájakor, tudniillik kilencz órakor.
2. Egy embert pedig, ki az ő annyának méhétől fogva sánta volt,
hordozonak val: kit minden napon letésznek vala a templom kapujánál, melet Ékes
kapunak neveznek vala, hogy kérne alamizsnát azoktól e kik bémennek vala a
templomba.
3. Ez mikor látta volna, hogy Péter és János a templomba akarnának
menni, kére ő tőlök alamizsnát.
4. Péter pedig miko az ő szemeit reá vetette volna Jánossal egybe,
monda: Nézz mi reánk.
5. Az annakokáért figyelmez vala reájok, állitván hogy valamit
venne ő tőlök.
6. Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem, a mim pedig
vagyon azt adomnéked: A Názáretbeli Jézus Krisztusnak nevében, mondom, kelj fel
és járj.
7. És annak jobbkezét megfogván felemelé őtet, és azonnal
megerősödének az ő talpai és bokái.
8. És felszökvén, áll vala lábain és jár vala, és béméne ő velek a
templomba, járván és * szökvén, és dicsérvén az Istent.
9. És látá azt az egész sokaság, hogy járna és dicsérné az Istent.
10. És megesmérék azt hogy ő volna az, a ki alamizsnakérésnek
okáért ül vala a templomnak Ékes kapuján, és megtelének csudálkozással, és azon
való álmélkodással, a mi történt vala az emberen.
11. Mikor pedig el nem távoznék Pétertől és Jánostól az a sánta, a
ki meeggyógyult vala, az egész község álmélkodva futamodék ő hozzájok a *
tornáczba, mely Salamonénak neveztetik vala.
12. Melyet mikor látott volna Péter, monda a községnek: Izráelnek
férjfiai: Mit csudálkoztok ezen, vagy miért néztek mi reánk, mintha tulajdon
erőnkkel vagy jámborságunkkal miveltük volna azt, hogy ez járjon?
13. Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak
Istenek, megdicsőitette * az ő Fiját Jézust, kit ti elárultok és megtagadátok
Pilátus előtt, noha ő # azt itélte volna, hogy el kell bocsátni.
14. Ti pedig azt a Szentet és Igazat megtagadátok, és kivánátok,
hogy a gyilkos bocsáttatnék * el néktek;
15. Az életnek pedig Fejedelmét * megölétek, kit az Isten
feltámasztott a halálból, melly dolognak mi vagyunk bizonyságai.
16. És az ő nevében való hit * által, ezt a kit láttok és esmértek
meggyógyította az ő neve: a hit, mondom, a mely ő általa vagyon, adta ennek ez
épségét mindnyájan a ti szemetek láttára.
17. De most Atyámfiai, tudom hogy tudatlanságból * cselekedtétek
mind ezeket, miképen a ti Fejedelmeitek is.
18. Az Isten pedig a mellyeket elevek megmondott volt minden ő
Prófétáinak szájok által, hogy kellene a Krisztusnak szenvedni, * a képen
töltötte bé.
19. Bánjátok meg * azért és térjetek meg, hogy töröltessenek el # a
ti bűneitek, minekutánna eljövéndenek a meghivesitésnek idei az Úrnak szinétől.
20. És elbocsátándja * azt, a ki néktek először hirdettetett, a
Jézus Krisztust.
21. Kinek az égtől bé kell fogadtatni mind az időkig, miglen
megépittetnek mindenek, melly időkről szólott az Isten minden ő szent
Prófétáinak szájok által, kik eleitől fogva voltak:
22. Mert Mózes ezt mondotta az Atyáknak: Prófétát támaszt * néktek
az Úr a ti Istentek, a ti atyátokfiai közzűl, mint engemet: azt hallgassátok
mindenekben, a mellyeket néktek szólánd.
23. Valaki pedig azt a Prófétát nem hallgatándja, elveszti azt az ő
népe közzűl.
24. Minden Próféták is pedig Sámueltől * fogva, és a kik azután
szóltak, e napokról jövendöltek.
25. Ti vagytok a Prófétáknak és a szövetségnek fijai, mellyet Isten
szerzett a mi atyáinkkal, mikor ezt mondá Ábrahámnak: És a te magodban *
megálldatnak e földnek minden cselédei.
26. Az Isten az ő feltámasztott fiját a Jézust néktek bocsátotta *
először, hogy megáldana titeket, mindent # megtéritvén az ő bűneiből.