2. RÉSZ.

A szent Lélek elbocsáttatik az Apostolokra: Péter hathatós prédikálása.

Mikor pedig a * Pünköst napja eljött volna, valának mindnyájan egy # akarattal együtt.

2. Akkor nagy hirtelenséggel lőn az égből, mintegy sebesen zugó szélnek zendülése melly eltetlé az egész házat, a mellyben ülnek vala.

3. És látának kettős tüzes nyelveket: és üle mindenikre azok közzűl.

4. Megtelének * pedig mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Szent Lélek ád vala nékik szólniok.

5. Valának pedig Jérusálemben, kik akkor ott lakoznak vala, istenfélő Zsidó férjfiak, minden nemzetségek közzűl, kik az ég alat laknak.

6. Mikor pedig ez a hir kiment volna, egybegyüle a sokaság és eszek vesze; mivelhogy hallaná minden azokat az ő tulajdon maga nyelvén szólni.

7. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és csudálkoznak vala, mondván egyik a másiknak: Nemde nem Galileusok-é ímé mindnyájan ezek, a kik szólnak?

8. Mimódon vagyon azért, hogy halljuk őket a mi tulajdon nyelvünkön szólni, e mellyben születtünk.

9. Párthiabeliek, Médiabeliek, Elemiták, és * kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában, Kappadocziában, Potusban és Ázsiában.

10. Frigiában, Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, melly Cziréne mellett vagyon Rómából való jövevények, mind Zsidók, mind * Prozelitusok.

11. Krétabeliek * és Arábiabeliek, halljuk hogy szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.

12. Álmélkodnak * vala pedig mindnyájan és kételkednek vala, egymásnak ezt mondván: Valyon mi lészen ebből?

13. Némellyek pedig patvarkodván, ezt mondják vala: Édes bortól részegedtek meg ezek.

14. Péter pedig előállván a tizenegy Apostolokkal felemelé az ő szavát és szóla nékik, mondván: Zsidó férjfiak , és ti mindnyájan kik lakoztok Jérusálemben! ez legyen néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet.

15. Mert nem részegek ezek, a mint ti állitjátok, holott a napnak három órája vagyon.

16. De ez az, a mint megmondatotto Jóel Prófétától:

17. És lészen az utolsó időkben (ezt mondja az Isten) kitöltök az én Lelkemből * minden testre, és prófétálnak a ti fijaitok és leányitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak és a ti véneitek álmokat álmodoznak.

18. Az én szolgáimra és az én szolgálóleányimra töltök ki azokban a napokban az én Lelkemből és prófétálnak.

19. És teszek csudáka az égben oda fel; és jeleket a földön ide alá, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.

20. A nap setétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljöjjön az Úrnak ama nagy és fényes napja.

21. És lészen ez, hogy minden valalki az Úrnak nevét segítségül hivándja, metartassék.

22. Izráel nemzetségének férjfiai, halljátok meg e beszédeket: Ama Názáretbeli Jézust, ki valóba megbizonyittatott Istentől ti nálatok hatalmas * erők, csudatételek, és jelek által, mellyeket Isten cselekedett ő általa ti közutetek, a mint ti is tudjátok, Istentől # bocsáttatott férjfiúnak lenni:

23. Azt mondom, ki az Istennek elvégezett * tanácsából és rendeléséből adattaték halálra, mikor vetteték volna a ti gonosz kegyetlen kezeitekkel kerezstfára függesztvén # megölétek:

24. Kit az Isten * feltámasztott, a halál fájdalmit megoldván, mivelhogy lehetetlen dolog volna néki attól megtartatni:

25. Mert Dávid ezt mondja ő róla; Eleitől fogva minden időben az én Uramra néztem; mert * nékem jobb kezem felől vagyon; hogy meg ne tántorodjam.

26. Annakokáért örvendezett az én szivem, és vigadott az én nyelvem; éa annakfelette az én testem reménységben nyugoszik.

27. Mert nem hagyod az én életemet a koporsóban, és nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson.

28. Megjelentetted nékem az éltenek útait, bétöltesz te engemet örömmel a te orczád előtt.

29. Atyámfiai férjfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid Pátriárkáról, hogy ő * megholt, eltemettetett, és az ő koporsója mind e mai napig mi nálunk vagyon.

30. Mivelhogy azért Próféta volna, és tudná hogy az Isten néki esküvéssel megesküdt volna, hogy jövendőben az ő ágyékának gyümölcséből támasztaná * a Krisztust test szerint, kit helyheztetne az őszékiben.

31. Tudván azt, eleitől fogva szólott a Krisztusnak feltámadásáról, hogy az * ő élete nem hagyatotto a koporsóban, és hogy az ő teste rothadást nem érzett.

32. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, melly dolgoknak mi * mindnyájan bizonyságai vagyunk.

33. Annakokáért az Istennek jobbkarja által felmagazstaltaván és a megigért Szent Lelket * megnyervén az Atyától, kiköltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.

34. Mert nem Dávid ment mennyországba, hanem inkább ő ezt mondja: Monda az Úr az én * Uramnak: ülj az én jobbkezem felől;

35. Miglen veténdem a te ellenségidet a te lábaid alá zsámolyul.

36. Bizonnyal tudja azért az Izráelnek egész háza, hogy ez az Istentől tétetett Úrrá és Krisztussá, e Jézus, mondom, a kit ti megfeszitétek.

37. Ezeket pedig mikor hallották volna, szivekben megkeseredének, és mondának Péternek, és a több Apostoloknak: Mit cselekedjünk * Atyámfiai férjfiak?

38. Péter pedig monda nékik: Térjetek meg: és * kersztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bünöknek bocsánatjokra: és veszitek a Szent Léleknek ajándékát;

39. Mert néktek * lett az igéret, és a ti fijaitoknak, és mindeneknek, kik messze vagynak: # valakiket tudniillik a mi Urunk Istenünk ## elhivánd.

40. Sok egyéb beszédekkel is kéri és inti vala őket mondván: Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől.

41. A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének, és megszaporodának azon a napon mintegy háromezer lelkekkel.

42, És foglalatosok valának az Apostoloknak tudományokban, marháiknak egymással való közlésekben, a kenyérnek megszegésében és a könyörgésekben.

43. Támada pedig mindenekben félelem, és az Apostolok sok csudákat * és jeleket tésznek vala.

44. Mindnyájan pedig, a kik hisznek vala, együtt valának, * és mindenek köz vala.

45. És jószágokat, marháikat eladják vala, és osztják vala azokat mindeneknek, mint a szükség mutatja vala.

46. És mindennap egyenlő akarattal a templomban valának, és házanként a kenyeret megszegvén, esznek vala nagy örömmel és tiszta szivvel.

47. Dicsérvén az Istent, kik az egész község előtt kedvesek valának. Az Úr pedig minden napon szaporitja vala a Gyülekezetet azokból , a * kik idvezülendők valának.