20. RÉSZ.

A Krisztus feltámadása mint lett, és kiknek jelentetett meg.

A hétnek pedig első * napján Mária Magdaléna elméne reggel,mikor még setét volna, a koporsóhoz; és látá,hogy a kő elvétetett volna a koporsóról.

2. Elfuta azért és elméne Simon Péterhez, és ama másik tanitványhoz, a kit Jézus szeret * vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a koporsóból, és nem tudjuk hová tették őtet.

3. Kiméne azért * Péter, és ama másik tanitvány, és menének a koporsóhoz.

4. Futnak vala pedig mindketten együtt; de ama másik tanitvány a futásban eleit vevé Péternek, és elébb juta a koporsóhoz.

5. És lehajolván látá ott lenni a lepedőket, de nem méne bé.

6. Elérkezék azért Simon Péter is őtet követvén, és béméne a koporsóba, és látá ott lenni a lepedőket.

7. És a keszkenőt, melly az ő fején vala, nem a lepedőkkel letéve, hanem külön helyen egybetakarva.

8. Akkor azért bémeéne ama másik tanitvány is, a ki előbb jutott vala a koporsóhoz, és látá és hitt;

9. Mert nem tudják vala még az * Irást, hogy fel kellene néki támadni a halálból.

10. Megtérének azért a tanitványok az övéikhez.

11. Mária pedig sirván áll vala a koporsón kivűl. Mikor azért sirna, lehajlá * a koporsóba.

12. És látá két Angyalokat fehér ruhában, kik közzűl egyik feje felől, a másik lábai felől ül vala, a hol a Jézus teste feküdt vala.

13. Kik mondának néki: Asszony mit sirsz? Monda nékik: Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették őtet.

14. És mikor ezeket mondotta volna, hátrafordula, és látá Jézust állani, és nem tudja vala * hogy Jézus volna.

15. Monda néki Jézus: Asszony mit sirsz! Kit keressz? Amaz azt állitván, hogy a kertész volna, monda néki: Uram! ha te vitted el őtet, mond meg nékem, hová tetted és én elviszem őtet.

16. Monda néki Jézus: Mária! Amaz hátrafordulván, monda néki: Rabbóni! azaz, Mester!

17. Mond néki Jézus: Ne illess engemet: mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; de menj el az én * atyámfiaihoz, és mond meg nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istentekhez.

18. Elméne Mária * Magdaléna hirdetvén a tanitványoknak, hogy ő látta az Urat, és hogy azokat mondotta volna néki.

19. Mikor azért estve volna a hétnek azon első * napján, és az ajtók bézárolva volnának, a hol a tanitványok egybegyültek vala a Zsidóktól való féltekben, eljöve Jézus, és megálla középben, és monda nékik: békesség néktek!

20. És mikor ezeket mondotta volna, megmutatá nékik az ő kezeit és oldalát: Örvendezének azért a tanitványok, hogy látták * volna az Urat.

21. Monda azért ismét nékik: Békesség néktek! Miképen elbosátott engemet az Atya, a képen én is * elbocsátlak titeket.

22. És mikor ezeket mondotta volna, reájok lehelle, és monda nékik: Végyetek Szent Lelket!

23. Valakiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nékik; * a kiknek megtartjátok, megtartatnak.

24. Tamás pedig egy a tizenkét tanitványok közzűl, ki mondatik Kettősnek, nem vala ő velek, mikor Jézus eljött vala.

25. Mondának azért néki a több tanitványok: Látánk az Urat! Ő pedig monda nékik: Hanemha látándom az ő kezein a szegeknek helyeit, és bocsátándom az én ujjomat a szegek helyébe; és bocsátándom az én kezemet az ő * oldalába, semmiképen nem hiszem!

26. Azután azért nyolczadnappal ismét valának az ő tanitványai * a házban ben, és Tamás is ő velek; eljöve Jézus ajtó bézárolva, és megálla középben, és monda: Békesség néktek!

27. Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te újjodat, és lásd az én kezeimet, és hozd ide a te kezedet, és bocsásd az én oldalamba, és ne légy * hitetlen, hanem hivő.

28. És felele Tamás, és monda néki: Én Uram! és én Istenem!

29. Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engemet, * Tamás, és hittél: boldogok # a kik nem láttak és hittek.

30. Sok több jelekeet is * tett Jézus az ő tanitványai előtt, melyek e könyvben nem irattattak meg.

31. Ezek pedig megirattattak, hogy hidjétek, hogy a Jézus Krisztus Istennek Fija, * és hogy azt hivén, örök életet végyetek az ő neve által.