20. RÉSZ.
A Krisztus feltámadása mint lett, és kiknek jelentetett meg.
A hétnek pedig első * napján Mária Magdaléna elméne reggel,mikor
még setét volna, a koporsóhoz; és látá,hogy a kő elvétetett volna a koporsóról.
2. Elfuta azért és elméne Simon Péterhez, és ama másik
tanitványhoz, a kit Jézus szeret * vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a
koporsóból, és nem tudjuk hová tették őtet.
3. Kiméne azért * Péter, és ama másik tanitvány, és menének a
koporsóhoz.
4. Futnak vala pedig mindketten együtt; de ama másik tanitvány a
futásban eleit vevé Péternek, és elébb juta a koporsóhoz.
5. És lehajolván látá ott lenni a lepedőket, de nem méne bé.
6. Elérkezék azért Simon Péter is őtet követvén, és béméne a
koporsóba, és látá ott lenni a lepedőket.
7. És a keszkenőt, melly az ő fején vala, nem a lepedőkkel letéve,
hanem külön helyen egybetakarva.
8. Akkor azért bémeéne ama másik tanitvány is, a ki előbb jutott
vala a koporsóhoz, és látá és hitt;
9. Mert nem tudják vala még az * Irást, hogy fel kellene néki
támadni a halálból.
10. Megtérének azért a tanitványok az övéikhez.
11. Mária pedig sirván áll vala a koporsón kivűl. Mikor azért
sirna, lehajlá * a koporsóba.
12. És látá két Angyalokat fehér ruhában, kik közzűl egyik feje
felől, a másik lábai felől ül vala, a hol a Jézus teste feküdt vala.
13. Kik mondának néki: Asszony mit sirsz? Monda nékik: Elvitték az
én Uramat, és nem tudom hová tették őtet.
14. És mikor ezeket mondotta volna, hátrafordula, és látá Jézust
állani, és nem tudja vala * hogy Jézus volna.
15. Monda néki Jézus: Asszony mit sirsz! Kit keressz? Amaz azt
állitván, hogy a kertész volna, monda néki: Uram! ha te vitted el őtet, mond
meg nékem, hová tetted és én elviszem őtet.
16. Monda néki Jézus: Mária! Amaz hátrafordulván, monda néki:
Rabbóni! azaz, Mester!
17. Mond néki Jézus: Ne illess engemet: mert nem mentem még fel az
én Atyámhoz; de menj el az én * atyámfiaihoz, és mond meg nékik: Felmegyek az
én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istentekhez.
18. Elméne Mária * Magdaléna hirdetvén a tanitványoknak, hogy ő
látta az Urat, és hogy azokat mondotta volna néki.
19. Mikor azért estve volna a hétnek azon első * napján, és az
ajtók bézárolva volnának, a hol a tanitványok egybegyültek vala a Zsidóktól
való féltekben, eljöve Jézus, és megálla középben, és monda nékik: békesség
néktek!
20. És mikor ezeket mondotta volna, megmutatá nékik az ő kezeit és
oldalát: Örvendezének azért a tanitványok, hogy látták * volna az Urat.
21. Monda azért ismét nékik: Békesség néktek! Miképen elbosátott
engemet az Atya, a képen én is * elbocsátlak titeket.
22. És mikor ezeket mondotta volna, reájok lehelle, és monda nékik:
Végyetek Szent Lelket!
23. Valakiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nékik; * a
kiknek megtartjátok, megtartatnak.
24. Tamás pedig egy a tizenkét tanitványok közzűl, ki mondatik
Kettősnek, nem vala ő velek, mikor Jézus eljött vala.
25. Mondának azért néki a több tanitványok: Látánk az Urat! Ő pedig
monda nékik: Hanemha látándom az ő kezein a szegeknek helyeit, és bocsátándom
az én ujjomat a szegek helyébe; és bocsátándom az én kezemet az ő * oldalába,
semmiképen nem hiszem!
26. Azután azért nyolczadnappal ismét valának az ő tanitványai * a
házban ben, és Tamás is ő velek; eljöve Jézus ajtó bézárolva, és megálla
középben, és monda: Békesség néktek!
27. Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te újjodat, és lásd az én
kezeimet, és hozd ide a te kezedet, és bocsásd az én oldalamba, és ne légy *
hitetlen, hanem hivő.
28. És felele Tamás, és monda néki: Én Uram! és én Istenem!
29. Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engemet, * Tamás, és hittél:
boldogok # a kik nem láttak és hittek.
30. Sok több jelekeet is * tett Jézus az ő tanitványai előtt,
melyek e könyvben nem irattattak meg.
31. Ezek pedig megirattattak, hogy hidjétek, hogy a Jézus Krisztus
Istennek Fija, * és hogy azt hivén, örök életet végyetek az ő neve által.