18. RÉSZ.

A Krisztus a kertben megfogatik: Kajafáshoz vitetvén, Pétertől megtagadtatik, és a Pilátus kezébe adatik.

Ezeket mikor mondotta volna Jézus, kiméne * az ő tanitványival a Kedron patakán túl, hol egy kert vala, melybe béméne ő és az ő tanitványai.

2. Tudja vala pedig azt a helyet Júdás is, ki őtet elárulja vala: mert gyakorta oda gyül vala Jézus az ő tanitványival.

3. Júdás * azért mikor sereget vett volna maga mellé, és a Papifejedelmektől és Farizeusoktól szolgákat, méne oda lámplásokkal és fákláyákkal, és fegyverekkel.

4. Jézus azért tudván mind azokat, a melyek reá következnek vala, előállván, monda nékik: Kit kerestek?

5. Felelének néki: A Názáretbeli Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok az. Áll vala pedig ő velek Júdás is, ki * őtet elárulja vala.

6. Mihelyt azért ezt mondá nékik: Én vagyok az; hátra állának és leesének a földre.

7. Másoszor is azért megkérdé őket: Kit kerestek? És azok mondának: A Názáretbeli Jézust.

8. Felele Jézus: Mondám néktek, hogy én vagyok az. Azért ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el.

9. Hogy bételnék az ő beszéde, * mellyet mondott vala: Azok közzűl, a kiket nékem adtál, egyet is el nem vesztettem.

10. Simon Péter * pedig, kinek vala szablyája, kivoná azt, és a Főpapnak szolgáját megcsapdosá, és elvágá annak jobbfülét. Annak a szolgának pedig neve vala Málkus.

11. Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat; avagy nem kell-é meginnom a pohárt, mellyet az Atya adott nékem?

12. A sereg azért és a Hadnagy, és a Zsidóknak szolgáik megfogák Jézust, és megkötözék őtet.

13. És vivék először Annáshoz, (mert vala a Kajafásnak ipa, ki abban az esztendőben Főpap vala), és Annás küldé őtet kötözve Kajafásnak a Főpaphoz.

14. Kajafás pedig az vala, a ki azt adta vala a Zsidóknak tanácsúl, hogy jobb volna egy embernek meghalni a * községért.

15. Követi vala pedig Jézust Simon Péter, * és más tanitvány, az a tanitvány pedig esméretiben vala a Főpapnak, és együtt Jézussal béméne a Főpapnak házába.

16. Péter pedig áll vala kivűl az ajtónál. Kiméne azért ama másik tanitvány, a ki a Főpapnak esméretiben vala, és szóla az ajtó őrző leánynak, és * bévivé Pétert.

17. Szóla azért Péternek az ajtó őrző leány: Nemde te is ez ember tanitványai közzűl való vagy-é? Monda ő: Nem vagyok.

18. Állanak vala pedig ott a szolgák és a poroszlók, kik szenet raktak vala: mert hideg vala, és melegítik vala magokat; Péter is pedig ott áll vala velek, és melegiti vala magát.

19. A Főpap azért megkérdé Jézust az ő tanitványai felől, és az ő tudománya felől.

20. Felele néki Jézus: Én nyilván szóltam e világnak; és mindenkor tanitottam a zsinagógában és a templomban, a hová gyülnek mindenfelől a Zsidók, és titkon semmit nem szóltam.

21. Mit kérdesz engemet? kérd meg azokat, a kik hallották a mit nékik szóltam: Ímé, ezek tudják mit szóltam én?

22. Ezeket pedig mikor ő mondotta volna, egy a szolgák közzűl, a ki ott áll vala, Jézust arczul csapá, mondván: Úgy felelsz-é a Főpapnak?

23. Felele néki Jézus: Ha gonoszúl szóltam, tégy tudományt a gonoszról: ha jó szóltam, miért versz engemet?

24. Küldötte vala azért őtet * Annás Kajafáshoz a Főpaphoz kötözve.

25. Áll * vala pedig ott Simon Péter is, és melegiti vala magát; mondának azért néki: Nemde te is az ő tanitványai közzűl való vagy-é? Megtagadá ő és monda: Nem vagyok.

26. Monda néki egy a Főpapnak szolgái közzűl, annak rokona, a kinek Péter a fülét elvágta vala: Avagy nem láttalak-é én tégedet ő vele a kertben?

27. Ismét azért megtagadá Péter, és a kakas azonnal megszólala.

28. Elvivék azért Jézust Kajafástól * a törvényházba, valap edig reggel; és ők nem menének bé a törvényházba, hogy meg ne # fertéztetnének, hanem hogy megennék a ## Husvétibárányt.

29. Kiméne azért Pilátus ő hozzájok, és monda: Miben vádoljátok ez embert?

30. Felelének és mondának néki: Ha e gonosztévő ember nem volna, nem adtuk volna őtet kezedbe.

31. Monda azért nékik Pilátus: Vigyétek el ti őtet, és a ti törvénytek szerint itéljétek meg őtet. Mondának azért néki a Zsidók: Nékünk nem szabad senkit megölnünk.

32. Hogy a Jézusnak beszéde bételnék, mellyet mondott vala, jelentvén azt,micsoda * halállal kellene néki meghalni.

33. Béméne azért Pilátus viszont a törvényházba, és szólitá Jézust, és monda néki: Te vagy-é a Zsidóknak * ama Királyok?

34. Felele néki Jézus: Te magadtól mondod-é ezt, vagy egyebek mondották néked én felőlem?

35. Felele Pilátus: Nemde Zsidó vagyok-é én? A te néped és a Papifejedelmek adtak téged az én kezembe: Mit cselekedtél?

36. Felele Jézus: Az én országom nem e világból való; ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednénke, hogy ne adatnám a Zsidóknak: most pedig, az én országom nincsen innét.

37. Monda azért néki Pilátus: Király vagyok-é azért te? Felele Jézus: Te mondod, hogy én Király * vagyok: én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tégyek az igazságról. Valaki az igazságtól vagyon, hallgatja az én beszédemet.

38. Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság? És mikor ezt mondotta volna, ismét kiméne a Zsidókhoz, és monda nékik: Én ő benne semi bűnt nem találok.

39. Néktek pedig * szokástok, hogy egy foglyot kibocsássak néktek a Husvét Innepében, akarjátok-é azért, hogy elbocsássam néktek a Zsidóknak ama Királyokat?

40. Kiáltának azért viszontag mindnyájan, mondván: Nem ezt, * hanem Barabbást. Az a Barabbás pedig val tolvaj.