12. RÉSZ.

A Krisztus Máriától megkenetik: Jérusálembe szamáron sokaság örvendezésével bémegyen: szomorkodik: mennyőbl hozzá szózat jő.

Jézus azért Husvét előtt hat nappal méne Behániába * a hol lakik vala az  a Lázár, a ki megholt vala, kit feltámasztott vala a halálból.

2. Szerzének azért ott * néki vacsorát, és Mártha szolgál vala: Lázár pedig egy vala zok közzűl, kik ő vele együtt leültek vala.

3. Mária * azért vévén egy font igaz nárdusból csinált drága kenetet, megkené Jézusnak lábait és megtörlé lábait az ő hajával: a ház pedig megtelék a kenetnek illetjával.

4. Monda azért egy az ő tanitványai közzűl, Iskáriótes Júdás, Simonnak fija, a ki őtet el akarja vala árulni:

5. Miért nem adták el e kenetet háromszáz pénzen, és miért nem adták a szegényeknek?

6. Ezt pedig mondá, nem hogy néki a szegényekre gondja volna; hanem mivelhogy lopó vala, és az erszény * nála vala, és a mit abba adnak vala, azt hordozza vala.

7. Monda azért Jézus: Hagyj békét néki: az én * temetésemnek idejére tartotta ő ezt.

8. Mert szegények mindenkor * vagynak veletek; én pedig nem # mindenkor vagyok.

9. A Zsidók közzűl azért sokan megtudták, hogy Jézus ott volna; és oda menének nem csak Jézusért, hanem hogy Lázárt is látnák, kit feltámasztott vala * a halálból.

10. Reá tanácskoztak vala pedig a Papifejedelmek, hogy Lázárt is megölnék;

11. Mert sokan a Zsidók közzűl ő érette elmennek vala, és hisznek vala Jézusba.

12. Másodnapon a nagy sokaság, melly az Innepre jött vala, mikor hallották volna, hogy Jézus Jérusálembe jőne:

13. Vőnek * pálmaágakat, és eleibe menének, és kiáltnak vala: # Hosánna! Áldott az Izráelnek ama Királya, ki jött az Úrnak nevében!

14. Találván pedig Jézus egy szamárt, arra felüle, a mint meg vagyon irva:

15. Ne félj Simonnak leánya: imé * ama te Királyod jő, ülvén a szamár vemhéjének hátán.

16. Ezeket pedig az ő tanitványai nem érték először; hanem mikor megdicsőittetett volna Jézus, akkor emlékezének meg, hogy ezek megirattattak ő felőle, és hogy ezeket mivelték ő vele.

17. Bizonyságot tészen vala pedig a sokaság, melly ő vele vala, arról, hogy Lázárt a koporsóbol hivta volna ki, és azt feltámasztotta volna a halálból.

18. Azért is méne a sokaság ő eleibe; mert hallja vala, hogy ezt a csudát tette volna.

19. A Farizeusok azért mondának magokban: Látjátok-é, hogy ti semmit nem használtok? Imé, mind e világ követi őtet.

20. Valának pedig némellyek Görögök azok között, a kik szoktak vala felmenni, hogy imádkoznának az Innepen.

21. Ezek azért menének Filephez, ki Bethsaidából, Galileának városából való vala, és kérék őtet, mondván: Uram, Jézust * akarnánk látni!

22. Elméne Filep és megmondá Andrásnak, András és Filep együtt megmondák Jézusnak.

23. Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött amaz óra, hogy megdicsőittessék az embernek Fija.

24. Bizony bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag meg nem rothadánd, csak maga marad; ha pedig megrothadánd, sok gyümölcsöt terem.

25. A ki az ő lelkét szereti, * elveszti azt; és a ki az ő lelkét gyülöli e világon, az örök életre megtartja azt.

26. A ki nékem szolgál, engem kövessen: és a hol én lejéndek, ott * lészen az én szolgám is; és a ki nékem szolgál, megtiszteli azt az Atya.

27. Most az én lelkem * megháborodott; és mit mondjak? Atyám, tarts meg engem ez órától! de azért jöttem ez órára.

28. Atyámá dicsőitsd meg a te nevedet. Szózat jöve azért az égből, ezt mondván: Megdicsőitettelek, * és ismét megdicsőitlek.

29. A sokaság azért, melly ott áll vala, és hallotta vala, ezt mondja vala, hogy mennydörgés lőn: némellyek ezt mondják vala: Angyal szóla néki:

30. Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti * érettetek.

31. Most jelen vagyon a világnak kárhoztatása: most rekesztetik ki e világnak ama * Fejedelme.

32. És én mikor felemeltetem e * földről, mindeneket én hozzám vonszok.

33. (Ezt pedig mondja vala, jelentvén azt, micsoda halállal halna meg jövendőben.)

34. Felele néki a sokaság: Mi h allottuk a törvényből, hogy a Krisztus mind örökké megmarad, * mimódon mondod tehát te, hogy az ember Fijának fel kell emeltetni? kicsoda ez az embernek fija?

35. Monda azért Jézus: Még egy kevés ideig * világosság vagyon veletek; járjatok mig világosságtok vagyon, hogy a setétség titeket el nem foglaljon: mert a ki setétben jár, nem tudja hova megyen.

36. Mig világosságtok vagyon, hidjetek a világosságban, * hogy a világosságnak fijai legyetek. ezeket szólá Jézus; és mikor elment volna,  elrejté magát tőlök.

37. Mikor pedig ennyi jeleket tett volna ő előttök, nem hisznek vala ő * benne.

38. Hogy az Ésaiás Prófétának beszéde bételnék, a mellyet mondott: Uram! kicsoda hitt a mi * beszédünknek, és az Úrnak karja kinek jelent meg?

39. Annakokáért nem hihetnek vala: mert ismét ezt mondotta Ésaiás:

40. Megvakitá * az ő szemeiket, és megkeményité az ő sziveket, hogy ne lássanak szemeikkel, ne értsenek szivekkel, és megtérjenek, és meggyógyitsam őket.

41. Ezeket mondá Ésaiás mikor látá az ő dicsőségét, és szóla ő felőle.

42. Mindazáltal a Főemberek közzűl is sokan hivének ő benne, de a Farizeusoktól való féltekben * nem vallják vala, hogy a Gyülekezetből ki ne vettetnének.

43. Mert inkább szerették az emberek dicsőségét, * hogy nem az Isten dicsőségét.

44. Jézus pedig kiálta és monda: A ki hiszen én bennem, nem én bennem hiszen, hanem abban, a ki engemet elbocsátott.

45. És a ki engemet lát, * azt látja, a ki engemet elbocsátott.

46. Én világosságul * jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a setétségben, a ki én bennem hiszen.

47. És a ki hallándja az én beszédimet, és nem hiszen, én nem kárhoztatom azt: mert nem jöttem hogy * kárhoztassam e világot, hanem hogy megtartsam e világot.

48. A ki megvet engemet, és nem vészi az én * beszédimet, vagyon ki kárhoztassa azt: a beszéd, mellyet én szóltam: az itéli meg azt amaz utolsó napon;

49. Mert én magamtól nem szóltam, hanem a ki elbocsátott engem, az Atya, ő megparancsolta * nékem mit szóljak, és mit mondjak.

50. És tudom, hogy az ő parancsolatja örök élet. A mellyeket azért én szólok, a mint az Atya mondta nékem, ugy szólom.