12. RÉSZ.
A Krisztus Máriától megkenetik: Jérusálembe szamáron sokaság
örvendezésével bémegyen: szomorkodik: mennyőbl hozzá szózat jő.
Jézus azért Husvét előtt hat nappal méne Behániába * a hol lakik
vala az a Lázár, a ki megholt vala, kit
feltámasztott vala a halálból.
2. Szerzének azért ott * néki vacsorát, és Mártha szolgál vala:
Lázár pedig egy vala zok közzűl, kik ő vele együtt leültek vala.
3. Mária * azért vévén egy font igaz nárdusból csinált drága
kenetet, megkené Jézusnak lábait és megtörlé lábait az ő hajával: a ház pedig
megtelék a kenetnek illetjával.
4. Monda azért egy az ő tanitványai közzűl, Iskáriótes Júdás,
Simonnak fija, a ki őtet el akarja vala árulni:
5. Miért nem adták el e kenetet háromszáz pénzen, és miért nem
adták a szegényeknek?
6. Ezt pedig mondá, nem hogy néki a szegényekre gondja volna; hanem
mivelhogy lopó vala, és az erszény * nála vala, és a mit abba adnak vala, azt
hordozza vala.
7. Monda azért Jézus: Hagyj békét néki: az én * temetésemnek
idejére tartotta ő ezt.
8. Mert szegények mindenkor * vagynak veletek; én pedig nem #
mindenkor vagyok.
9. A Zsidók közzűl azért sokan megtudták, hogy Jézus ott volna; és
oda menének nem csak Jézusért, hanem hogy Lázárt is látnák, kit feltámasztott
vala * a halálból.
10. Reá tanácskoztak vala pedig a Papifejedelmek, hogy Lázárt is
megölnék;
11. Mert sokan a Zsidók közzűl ő érette elmennek vala, és hisznek
vala Jézusba.
12. Másodnapon a nagy sokaság, melly az Innepre jött vala, mikor
hallották volna, hogy Jézus Jérusálembe jőne:
13. Vőnek * pálmaágakat, és eleibe menének, és kiáltnak vala: #
Hosánna! Áldott az Izráelnek ama Királya, ki jött az Úrnak nevében!
14. Találván pedig Jézus egy szamárt, arra felüle, a mint meg
vagyon irva:
15. Ne félj Simonnak leánya: imé * ama te Királyod jő, ülvén a
szamár vemhéjének hátán.
16. Ezeket pedig az ő tanitványai nem érték először; hanem mikor
megdicsőittetett volna Jézus, akkor emlékezének meg, hogy ezek megirattattak ő
felőle, és hogy ezeket mivelték ő vele.
17. Bizonyságot tészen vala pedig a sokaság, melly ő vele vala,
arról, hogy Lázárt a koporsóbol hivta volna ki, és azt feltámasztotta volna a
halálból.
18. Azért is méne a sokaság ő eleibe; mert hallja vala, hogy ezt a
csudát tette volna.
19. A Farizeusok azért mondának magokban: Látjátok-é, hogy ti
semmit nem használtok? Imé, mind e világ követi őtet.
20. Valának pedig némellyek Görögök azok között, a kik szoktak vala
felmenni, hogy imádkoznának az Innepen.
21. Ezek azért menének Filephez, ki Bethsaidából, Galileának
városából való vala, és kérék őtet, mondván: Uram, Jézust * akarnánk látni!
22. Elméne Filep és megmondá Andrásnak, András és Filep együtt
megmondák Jézusnak.
23. Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött amaz óra, hogy
megdicsőittessék az embernek Fija.
24. Bizony bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag meg
nem rothadánd, csak maga marad; ha pedig megrothadánd, sok gyümölcsöt terem.
25. A ki az ő lelkét szereti, * elveszti azt; és a ki az ő lelkét
gyülöli e világon, az örök életre megtartja azt.
26. A ki nékem szolgál, engem kövessen: és a hol én lejéndek, ott *
lészen az én szolgám is; és a ki nékem szolgál, megtiszteli azt az Atya.
27. Most az én lelkem * megháborodott; és mit mondjak? Atyám, tarts
meg engem ez órától! de azért jöttem ez órára.
28. Atyámá dicsőitsd meg a te nevedet. Szózat jöve azért az égből,
ezt mondván: Megdicsőitettelek, * és ismét megdicsőitlek.
29. A sokaság azért, melly ott áll vala, és hallotta vala, ezt
mondja vala, hogy mennydörgés lőn: némellyek ezt mondják vala: Angyal szóla
néki:
30. Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti *
érettetek.
31. Most jelen vagyon a világnak kárhoztatása: most rekesztetik ki
e világnak ama * Fejedelme.
32. És én mikor felemeltetem e * földről, mindeneket én hozzám
vonszok.
33. (Ezt pedig mondja vala, jelentvén azt, micsoda halállal halna
meg jövendőben.)
34. Felele néki a sokaság: Mi h allottuk a törvényből, hogy a
Krisztus mind örökké megmarad, * mimódon mondod tehát te, hogy az ember Fijának
fel kell emeltetni? kicsoda ez az embernek fija?
35. Monda azért Jézus: Még egy kevés ideig * világosság vagyon
veletek; járjatok mig világosságtok vagyon, hogy a setétség titeket el nem
foglaljon: mert a ki setétben jár, nem tudja hova megyen.
36. Mig világosságtok vagyon, hidjetek a világosságban, * hogy a
világosságnak fijai legyetek. ezeket szólá Jézus; és mikor elment volna, elrejté magát tőlök.
37. Mikor pedig ennyi jeleket tett volna ő előttök, nem hisznek
vala ő * benne.
38. Hogy az Ésaiás Prófétának beszéde bételnék, a mellyet mondott:
Uram! kicsoda hitt a mi * beszédünknek, és az Úrnak karja kinek jelent meg?
39. Annakokáért nem hihetnek vala: mert ismét ezt mondotta Ésaiás:
40. Megvakitá * az ő szemeiket, és megkeményité az ő sziveket, hogy
ne lássanak szemeikkel, ne értsenek szivekkel, és megtérjenek, és meggyógyitsam
őket.
41. Ezeket mondá Ésaiás mikor látá az ő dicsőségét, és szóla ő
felőle.
42. Mindazáltal a Főemberek közzűl is sokan hivének ő benne, de a
Farizeusoktól való féltekben * nem vallják vala, hogy a Gyülekezetből ki ne
vettetnének.
43. Mert inkább szerették az emberek dicsőségét, * hogy nem az
Isten dicsőségét.
44. Jézus pedig kiálta és monda: A ki hiszen én bennem, nem én
bennem hiszen, hanem abban, a ki engemet elbocsátott.
45. És a ki engemet lát, * azt látja, a ki engemet elbocsátott.
46. Én világosságul * jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a
setétségben, a ki én bennem hiszen.
47. És a ki hallándja az én beszédimet, és nem hiszen, én nem
kárhoztatom azt: mert nem jöttem hogy * kárhoztassam e világot, hanem hogy
megtartsam e világot.
48. A ki megvet engemet, és nem vészi az én * beszédimet, vagyon ki
kárhoztassa azt: a beszéd, mellyet én szóltam: az itéli meg azt amaz utolsó
napon;
49. Mert én magamtól nem szóltam, hanem a ki elbocsátott engem, az
Atya, ő megparancsolta * nékem mit szóljak, és mit mondjak.
50. És tudom, hogy az ő parancsolatja örök élet. A mellyeket azért
én szólok, a mint az Atya mondta nékem, ugy szólom.