11. RÉSZ.

Krisztus megholt Lázárt feltámasztja a Papok tanácskozásokban Kajafás nem tudva jövendől a Krisztus haláláról.

Beteg vala pedig egy Lázár nevü ember, Behániából, * Máriának és Márthának, annak nénnyének falujokból való.

2. (Mária pedig az vala, ki * megkente vala az Urat kenettel, és megtörlötte vala az ő lábait hajával; kinek attyafia Lázár, beteg vala.)

3. Küldének azért Lázárnak nénnyei Jézushoz, mondván: Uram, ímé a * kit szeretsz, beteg!

4. Jézus pedig mikor ezt hallotta volna, monda: E betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére vagyon, hogy az által dicsőitessék * az Istennek Fija:

5. Szereti vala pedig Jézus Márthát, és annak nénnyét, és Lázárt.

6. Mikor meghallotta volna azért, hogy Lázár beteg, akkor noha két nap marada ott a helyen, a hol vala.

7. De azután ezt mondá a tanitványoknak: Menjünk el Júdeába ismét.

8. Mondának néki a tanitványok: Mester! most is meg akarnak vala téged kövezni * a Zsidók, és ismét oda mégy é?

9. Felele Jézus: Nemde nem tizenkét órája vagyon é a napnak? A ki nappal jár, nem ütközik meg: mert e világnak világosságát látja.

10. A ki pedig éjjel jár, megütközik: mert nincsen annak világossága.

11. Ezeket mondá; és azután monda nékik: Lázár a mi barátunk * aluszik; de elmegyek hogy felköltsem őtet.

12. Mondának azért az ő tanitványai: uram! ha aluszik, meggyógyul.

13. Ezt mondotta vala pedig Jézus annak haláláról: de a tanitványok azt álliták, hogy ő álomnak aluvásáról szólna.

14. Akkor azért monda nékik Jézus nyilván: Lázár megholt.

15. És örülök azon ti érettetek (hogy hidjetek) hogyén ott nem voltam. De menjünk el ő hozzá.

16. Monda azért Tamás, ki Kettősnek mondatik, az ő tanitványtársainak: Menjünk el mi is, hogy vele együtt * haljunk meg.

17. Elméne azért Jézus, és úgy találá Lázárt, hogy immár négy nap feküdt volna a koporsóban.

18. (Vala pedig Bethánia Jérusálem mellett úgymint tizenöt futamatnyi föld.)

19. És soka a Zsidók közzűl kimentek vala Márthához és Máriához, hogy őket vigazstalnák az ő attaokfia felől.

20. Mártha azért mikor hallotta volna, hogy Jézus jőne, eleibe méne: Mária pedig otthon ül vala.

21. Monda azért Mártha Jézusnak: Uram! ha itt voltál volna, az én atyámfia nem holt volna meg.

22. De most is tudom, hogy valamit kérsz az Istentől, megadja néked.

23. Monda néki Jézus: Feltámad a te atyádfia.

24. Monda néki Mártha: Tudom hogy feltámad a feltámadáskor az * utolsó napon

25. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet, a ki én bennem * hiszen, ha meghal is él.

26. És valaki él és hiszen én bennem, soha meg nem hal. Hiszed é ezt?

27. Monda néki: Igen is Uram! én hiszem, hogy te vagy ama * Krisztus az Istennek Fija, ki e világra jövendő # vala.

28. És mikor ezeket mondotta volna, elméne, és titkon szólitá az ő nénnyét Máriát, mondván: A Mester jelen vagyon, és téged hiv.

29. Mihelyt ezt hallá, felkele hamar, és ő hozzá méne.

30. (Még pedig bé nem ment vala Jézus a faluba; hanem a helyen vala, a hol Mártha ő eleibe ment vala.)

31. A Zsidók azért, a kik ő vele otthon valának, és őtet vigazstalják * vala, mikor látták volna, hogy Mária hamar felkölt volna, és kiment volna, kimenének ő utánna, ezt mondván: A koporsóhoz megyen, hogy ott sirjon.

32. Mária mikor azért oda jutott volna, a hol Jézus vala, látván őtet, leborula az ő lábainál, mondván nékei: Uram, ha itt voltál volna, nem holt volna meg az én atyámfia!

33. Jézus azért mikor látta volna, hogy Mária sirna, és a Zsidók is, kik ő vele együtt jöttek vala, sirnának, megbuzdula lelkében, és magában megháborodék.

34. És monda: Hol helyheztetéttek őtet? És mondának néki Uram, jere és lásd meg! *

35. És Jézus könnyez * vala.

36, Mondának azért a Zsidók: Ímé melly igen szereti vala őtet.

37. Némellyek pedig ő közzűllök mondának: Nem mivelhette volna é ez, ki a vaknak szemeit * megnyitotta, hogy ez is meg ne halna?

38. Jézus azért ismét megháborodván magában, méne a koporsóhoz. Vala pedig az kőböl vágott koporsó, és követ tettek vala felül reá.

39. Monda Jézus: Vegyétek fel a követ. Monda néki Mártha, annak nénnye, a ki megholt vala: Uram! immár szagos: mert negyednapi.

40. Monda néki Jézus: Nem megmondám-é néked, hogy ha hisz, * meglátod az Istennek dicsőségét?

41. Felvevék azért a követ a helyről a hol a megholt helyheztetett vala: Jézus pedig felemelvén * az ő szemeit, monda: Atyám, hálákat adok néked, hogy engem meghallgattál.

42. Én pedig tudtam, hogy te mindenkor meghallgatsz engemet, de a körűlálló népért mondám ezt, hogy hidjék, hogy én te tőled bocsáttattam.

43. És mikor ezeket mondotta volna, kiáltá nagy felszóval: Lázár jöjj ki!

44. Akkor a ki megholt vala, feltámada, kezei és lábai kötőkkel kötözve lévén, az orczája pedig keszkenővel bétakartatott vala. És monda nékik Jézus: oldozzátok meg őtet, és bocsássátok el.

45. Sokan azért a Zsidók közzűl, kik Máriához mentek vala, és látták vala a mellyeket Jézus cselekedett vala, hivének ő benne.

46. Némellyek pedig közzűlök elmenének a Farizeusokhoz, és megbeszélék nékik, a mellyeket Jézus cselekedett vala.

47. A Papifejedelmek azért és a Farizeusok egybegyülének, és mondának: Mit tegyünk: mert ez ember sok * jeleket tészen.

48. Ha e képen hagyjuk őtet, mindnyájan hisznek néki; és eljőnek a Rómaiak, és eltörlik mind e mi helyünket, mind a népet.

49. Egy pedig ő közzűlök * Kajafás, ki abban az esztendőben Főpap vala, monda nékik: Ti semmit nem tudtok.

50. Meg nem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember meghaljon a népért, és az egész nép el ne vesszen.

51. Ezt pedig megától nem mondá: hanem mivelhogy abban az esztendőben Főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus a népért meghalna.

52. Nem csak azért a népért, hanem hogy az Istennek elszéledett * fijait is egybegyüjtené.

53. Az naptól fogva azért egyenlőképen tanácskoznak vala, hogy megölnék őtet.

54. Jézus azért többé nem jár vala nyilván a Zsidók között; hanem elméne onnét a puszta mellett való tartománba, a városba, melly mondatik Efraimnak, és ott lakék az ő tanitványival.

55. Közel vala pedig a Zsidóknak Husvétjok, és sokan felmenének Jérusálembe abból a tartományból Husvét * előtt, hogy megtisztulnánka.

56. Keresik vala azért Jézust, és egymással beszélnek vala a templomban állván: Mi tetszik ugymond néktek? hogy nem jöne-é fel az innepre?

57. A Papifejedelmek pedig és a Farizeusok megparancsolák vala, hogy ha valaki tudná hol volna, megmondaná, hogy őtet megfognák.