8. RÉSZ.

Krisztus a parázna asszonynak büneit megbocsátja: bizonyságot tészen magáról és az Atyáról, és arról, ki legyen az Ábrahám fia és az igaz szabados.

Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.

2. És jó reggel viszontag a templomban jelen vala, és mind a sokaság méne ő hozzá, és ülvén tanitja vala őket.

3. Vivének pedig ő hozzá az Irástudók, és a Farizeusok egy asszonyt, kit paráznaságban találtak vala; és mikor azt előállatták volna középben,

4. Mondának néki: Mester! Ez asszony találtatott szintén a cselekedeten, mikor paráználkodnék.

5. A törvényben pedig Mózes * megparancsolta nékünk, hogy az ilyenek kővel verettessenek agyon; te azért mit mondasz?

6. Ezt pedig mondják vala kisértvén őtet, hogy őtet vádolhatnák. Jézus pedig aláhajolván, az ujjával ir vala a földön.

7. Mikor pedig szorgalmaztatnák a kérdéssel, felegyenesedék, és monda nékik: A ki ti közzűletek bün nélkül való, az vessen először követ ő reá.

8. És viszontag lehajolván, a földön ir vala.

9. Mikor pedig ezekeet hallották volna, mivelhogy lelkiesméretek vádolja vala őket, egymás után kimenének egyenként, elkezdvén a vénektől mind az utolsóig, és csak egyedül Jézus marada, és az asszonyt középben állván.

10. Mikor pedig Jézus felegyenesitette volna magát, és senkit nem látna az asszonynál egyebet, monda néki: Asszony, hol vagynak azok a te vádolóid? senki nem kárhoztat-é téged?

11. És az monda: Senki nem Uram! Monda pedig néki Jézus: Én is * nem kárhoztatlak téged: eredj el, és többé ne vétkezzél.

12. Ismét szóla azért Jézus nékik, mondván: Én vagyok e világnak ama Világossága: * a ki követ engem, nem jár a setétben, hanem éleetnek világa lészen annak.

13. A Farizeusok azért mondának néki: Te tészes magad felől * bizonyságot, a te bizonyságtételed nem igaz!

14. Felele Jézus és monda nékik: Ha én magam tészek is magam felől bionyságot, az én bizonyságtételem igaz: mert tudom honnét jöttem, és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnét jöttem, és hová megyek.

15. Ti test szerint itéltek, én senkit nem itélek.

16. Hogyha itélek is én, az én itéletem igaz: mert én egyedül nem vagyok, hanem én * és az Atya, a ki elküldött engem.

17. A ti törvénytekben is pedig meg vagyon irva, hogy két embernek bizonyságtétele * erős.

18. Én vagyok a ki bizonyságot tészek magam felől, és bizonyságot tészen én felőlem, a ki elbocsátott engem, * az Atya.

19. Mondának vala azért néki: Hol vagyon az a te Atyád? Felele Jézus: Sem engemet nem esmértek, sem az én Atyámat; ha engemet esmértek, az én Atyámat is esmérnétek.

20. E beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, tanitván a templomban, és senki nem fogá meg őtet: mert még el nem jött vala amaz ő * órája.

21. Monda azért ismét nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek engemet, * és a ti büneitekben meghaltok; a hová én megyek, ti oda nem jöhettek.

22. Mondának azért a Zsidók: Nemde megöli-é magát, hogy ezt mondja? A hová én megyek, ti oda nem jöhettek?

23. Akkor monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül * való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.

24. azért mondám néktek, hogy meghaltok a ti büneitekben. Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok * a ti büneitekben.

25. Mondának azért néki: Te ki vagy? Akkor monda nékik Jézus: Az vagyok, a minek eleitől fogva mondottam * néktek magamat.

26. Sokak volnának, a melyeket ti felőletek kellene szólnom és megitélnem; de a ki engemet elbocsátott igaz az, és a melyeket én ő tőle hallottam, * azokat szólom e világnak.

27. És nem vevék eszekbe, hogy ő az Atyáról szólna nékik.

28. Monda azért nékik Jézus: Mikor felmagasztaljátok az embernek Fiját, akkor megesméritek hogy én * vagyok, és én magamtól semmit nem cselekeszem, hanem a mint tanitott engem az Atya, azokat szólom.

29. Mert a ki engem elbocsátott, én velem vagyon, * nem hagyott egyedül engem az Atya: mert én mindenkor azokat cselekeszem, a melyek néki kedvesek.

30. És mikor ezeket mondaná, * sokan hivének ő benne.

31. Monda vala azért Jézus azoknaka Zsidóknak, a kik hittek vala néki: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizony én tanitványaim lésztek.

32. És megesméritek az igazságot, és az igazság szabadosokká tészen titeket.

33. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és soha senkinek nem szolgáltunk, mimódon mondod te: Ti szabadosok lésztek?

34. Felel nékik Jézus: Bizony bizony mondom néktek: Valaki bünt cselekeszik, szolgája * a bünnek.

35. A szolga pedig nem marad mind örökké a házban; a fiú örökké ott marad.

36. Azért ha a fiú megszabadit titeket, bizonnyal szabadosok lésztek.

37. Tudom hogy Ábrahám magva vagytok; de engemet meg akartok * ölni: mert az én beszédemnek nincsen helye nálatok.

38. Én azt szólom, a mit az én Atyámnál láttam, ti is azt cselekeszitek, a mit láttatok a ti atyátoknál.

39. Felelének és mondának néki: A mi Atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám fijai volnátok, az Ábrahám cselekedeteit * cselekednétek.

40. Most pedig igyekeztek engemet megölni, * oly embert, ki igazságot szóltam néktek, melyet hallottam Istentől: Ábrahám ezt nem mivelte.

41. Ti a ti atyátoknak * cselekedeteit cselekeszitek. Mondának azért néki: Mi paráznaságból nem nemzettünk: egy Atyánk vagyon, tudniillik az Isten.

42. Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna néktek atyátok, szeretnétek engemet: mert én az Istentől származtam és jöttem: mert én magamtól nem jöttem, ő küldött engemet.

43. Miért nem esméritek az én szólásomat? Mert nem hallhatjátok az én beszédemet.

44. Ti az ördög atyától * valók vagytok, és a ti atyátoknak kivánságit # akarjátok teljesiteni. Az eleitől fogva ember öldöklő volt, és az ## igazságban nem állott meg: mert nincsen ő benne igazság. Valamennyiszer hazugságot szól, az ő magájéból szól: mert hazug ő, és hazugságnak attya.

45. Ti pedig, mivelhogy én igazságot szólok, miért nem hisztek nékem.

46. Kicsoda győzhetne meg engemeet ti közzűletek a * bűnről? ha igazságot szólok, miért nem hisztek nékem?

47. A ki Istentől vagyon, hallgatja az Isten * beszédét; azért nem hallgatjátok ti; mert Istentől nem vagytok.

48. Felelének azért a Zsidók és mondának néki: Nem igazán mondjuk-é mi, hogy Samaritánus vagy te, és ördög vagyon benned?

49. Felele Jézus: Én bennem ördög nincsen, de tisztelem az én Atyámat, és ti bosszusággal illettek engemet.

50. Én pedig nem keresem az én dicsőségemet: vagyon ki keressek és megitélje.

51. Bizony bizony mondom néktek: Valaki az én beszédemet megtartándja, soha halált * nem lát.

52. Mondának azért néki a Zsidók: Most vesszük eszünkbe, hogy ördög * vagyon benned. Ábrahám megholt, a Próféták is megholtak; te pedig ezt mondod: A ki az én beszédemet megtartja, a halált soha meg nem kóstolja.

53. Nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, ki megholt? A Próféták is megholtak; kicsodának állitod te magadat?

54. Felele Jézus: Ha én dicsőitem magamat, az én dicsőségem semmi; az én Atyám az, * a ki engemet megdicsőit, a kit mondotok ti Istenteknek.

55. Noha nem esméritek őtet, én pedig esmérem őtet; és ha azt mondándom hogy nem esmérem őtet, hasonlatos hazug lészek hozzátok; de őtet esmérem és aző beszédét megtartom.

56. Ábrahám a ti atyáok nagy kivánsággal kivánta látni ezt az én napomat, látta is, és örvendezett.

57. Mondának néki azért a Zsidók: ötven esztendőd nincsen még, és Ábrahámot láttad?

58. Monda nékik Jézus: Bizony bizony mondom néktek: Minekelőtte Ábrahám vona, én * vagyok.

59. Ragadozának azért * köveket, hogy ő reá hajigálnák: Jézus pedig elrejté magát, és kiméne a templomból, általmenvén # ő köztök: és ilyen módon elméne.