6. RÉSZ.

Krisztus öt kenyérrel ötezer embert étet: jára a tengeren: beszél mennyei kenéyrről és vizről, és azoknak vételeknek módjáról.

Ezek után méne Jézu Galileának Tibériás nevü tengeren túl.

2. És követi vala őtet sok nép: mert látják vala az ő csudatételit, melyeket cselekeszik vala a betegekkel.

3. Felméne pedig Jézus a hegyre, és ott leüle az ő tanitványival.

4. Közel vala pedig * Husvét, a Zsidóknak Innepek.

5. Mikor azért felemelte volna Jézus szemeit, és látta volna a sok népet hozzá gyülni, monda Filepnek: Hol vegyünk kenyereket, * hogy ezek egyenek?

6. (Ezt pedig mondja vala kisértvén őtet: mert ő tudja vala a mit cselekedendő volna.)

7. Felele néki Filep: Kétszáz pénz áru kenyér nem elég ezeknek, ha mindenik csak kicsinyt venne is abból.

8. Monda néki egy az ő tanitványai közzűl, tudniillik András, * Simon Péternek atyafia:

9. Vagyon itt egy gyermek, kinek vagyon öt árpakenyere és két halacskája: de micsoda az ennyi sok népnek?

10. Monda pedig Jézus: Ültessétek le az * embereket. Vala pedig azon a helyen sok fű. Leülnek azért szám szerint mintegy ötezer férjfiak.

11. Vevé pedig azokat a kenyereket Jézus, és hálákat adván, osztá a tanitványoknak, a tanitványok pedig a leült népnek; hasonlatosképen azokból * a halacskákból is, a mennyit akarnak vala.

12. Minekutánna pedig eleget ettek volna, * monda Jézus az ő tanitványinak; Szedjétek fel a maradék darabokat, h ogy semi el ne vesszen benne.

13. Felszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarakat darab kenyerekkel, az öt árpakenyérből, melyek maradtak vala azoktól, a kik ettek vala.

14. Azok annakokáért mikor látták volna e csudát, melyet Jézus tett vala, ezt mondják vala: Bizony ez ama * Próféta, a ki eljövendő vala e világra.

15. Jézus azért mikor eszébe vette volna, hogy el akarnának jönni, és őtet elragadván Királylyá tenni, elméne viszontag maga a hegyre.

16. Mikor pedig estve lett volna, az ő tanitványai szállának a tengerre.

17. És a hajóba bémenvén, akarnak vala menni a tengeren túl Kapernaum felé: immár pedig setét vala, és Jézus nem ment vala ő hozzájok.

18. És a tenger a nagy szélnek fuvása miatt háborog vala.

19. Mikor azért bémentek volna, mintegy huszonöt vagy harmincz futamatra, látták Jézust járni * a tengeren, és a hajóhoz közelgetni,és megrémülének.

20. Ő pedig mondanékik: Én vagyok, ne féljetek!

21. Bévevék azért őtet örömest a hajóba, és a hajó azonnal eljuta a tartományba, a melybe akarnak vala menni.

22. Másodnapon a sokaság, mely a tengeren túl áll vala, mikor látta volna, hogy nincsen ott több hajó annál az egynél, melybe a Jézus tanitványai bémentek vala, és hogy Jézus nem ment volna bé a hajóba az ő tanitványival; hanem csak az ő tánitványai mentek volna el.

23. És hogy Tibériásból jöttek volna, más valami hajók a mellé a hely mellé, a hol a kenyereket ették vala az Úr hálaadása után.

24. Mikor azért látta volna a sokaság, hogy sem Jézus, sem az ő tanitványai nem volnának ott, ülének ők is hajókra, és menének Kapernaumba, keresvén Jézust.

25. És megtalálván őtet a tengeren túl, mondának néki: Mester! mikor jutottál ide?

26. Felele nékik Jézus és monda: Bizony bizony mondom néktek: Kerestek engemet, nem hogy láttátok a jeleket, hanem hogy ettetek ama * kenyrekben és megtelt vala hasatok.

27. Munkálódjatok nem az eledelért a mely * elvész, hanem az eledelért, mely megmarad az örök életre, melyet az embernek Fija ád néktek: Mert ezt e végre pecsételte # el az Atya, tudniillik az Isten.

28. Mondának azért néki: Mit cselekedjünk, hogy az Istennek dolgait cselekedjük?

29. Felele Jézus és monda nékik: Ez az isteni cselekedet, * hogy hidjetek abban, a kit ő elbocsátott.

30. Mondának azért néki: * Micsoda jelt mutatsz azért, hogy azt lássuk és hidjünk néked? mit cselekeszel?

31. A mi Atyáink ettek Mannát * a pusztában, mint meg vagyon irva: Mennyei kenyeret ada nékik, hogy ennének.

32. Monda azért Jézus: Bizony bizony mondom néktek: Nem adta Mózes néktek ama mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja néktek amaz igaz * mennyei kenyeret.

33. Mert az Istennek ama kenyere az, a ki leszállott menyből, és ád életet e világnak.

34. Mondának azért néki: uram, ajad nékünk mindenkor e kenyeret:

35. Monda pedig nékik Jézus: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki én hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hiszen * én bennem, meg nem szomjuhozik soha.

36. De mondám néktek, hogy láttatok is engem, de ugyan nem hisztek.

37. A mit nékem ád az én Atyám, én hozzám jő, és azt, a ki én hozzám jő, semmiképen nem vetem ki;

38. Mert leszállottam * mennyből, hogy cselekedjem nem az én akaratomat; hanem annak # akaratját, a ki engem elküldött.

39. E pedig annak akaratja a ki engem elbocsátott, tudniillik az Atyáé, hogy valamit nékem adott, abban semmit el ne veszessek, hanem * feltámasszam azt amaz utolsó napon.

40. Ez is pedig annak akaratja, a ki engem elbocsátott, hogy minden, valaki látja a Fiút és hiszen ő benne, * örök élete legyen, és én feltámasszam azt amaz utolsó napon.

41. Zrögölődnek vala azért a Zsidók azon, mivelhogy ezt mondotta vala: Én vgyon ama kenyér, * mely a mennyországból szállott alá.

42. És mondának vala: nem ez-é ama Jézus, * Józsefnek fija, kinek mi ismertük mind attyát s mind annyát? Mimódon mondja azért ő: Mennyből jöttem alá.

43. Felele azért Jézus és monda nékik: Ne háborogjatok ti köztetek.

44. Senki nem jöhet * én hozzám, hanem ha az Atya, a ki engem elbocsátott, vonandja azt: én pedig feltámasztom azt # amaz utolsó napon.

45. Meg vagyon irva a Prófétáknál: És lesznek, ugymond, mindnyájan * Istentől tanittattak: A ki azért az Atyától hallott és tanult, az én hozzám jő.

46. Nem hogy az Atyát látta volna valaki, hanem csak az, a ki * Istentől vagyon; ez látta az Atyát.

47. Bizony bizony mondom néktek: A ki én bennem hiszen, * örök élete vagyon annak.

48. Én vagyok az életnek ama kenyere.

49. A ti atyáitok ettek Mannát * a pusztában, és megholtak.

50. Ez ama kenyér, a ki mennyből jött alá, hogy a ki abban eszik, meg ne haljon.

51. Én vagyok amaz élő kenyér, ki mennyből * leszállottam. Ha valaki eszik e kenyérben, él örökké; a kenyér pedig melyet én adok, az én testem, melyet én adok e világ életéért.

52. Tusakodnak vala azért a Zsidók egyik a másik ellen, ezt mondván: Mimódon adhatja ez nékünk az ő testét, hogy azt együk?

53. Monda azért nékik Jézus: Bizony mondom néktek: Ha nem * eszitek az ember Fijának testét, és nem ijándjátok az ő vérét; nem lészen élet ti bennetek.

54. A ki eszi az én testemet, és issza az én véremet, örök * élete vagyon annak; és én feltámasztom azt amaz utolsó napon:

55. Mert az én testem bizony étel, és az én vérem bizony ital.

56. A ki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az én bennem lakozik, és én is * abban.

57. Miképen elbocsátott engemet amaz élő Atya, és mint én is élek az Atya által, ugy a ki engemet eszen, él az is én általam.

58. Ez ama kenyér, a ki mennyországból * jött alá: nem ugy mint a ti atyáitok ettek Mannát és megholtak; a ki e kenyeret ejéndi, él mind örökké.

59. Ezeket mondá a zsinagógában, mikor tanitana Kapernaumban.

60. Sokan azért az ő tanitványai közzűl ezeket hallván, mondának: Kemény beszéd ez; kicsoda hallgathatja őket?

61. Tudván azért Jézus magában, hogy az ő tanitványai ezen háborognának, monda nékik: ez bánta-é meg titeket?

62. Ha azért látandjátok az embernek Fiját * felmenni oda, a hol először volt, mit mondotok?

63. A lélek az, a mely megelevenit, a test nem használ semmit; a beszédek, melyeket én szólok néktek, lélek és élet.

64. De vagynak ti közzűletek némellyek, kik nem hisznek: Mert * tudja vala Jézus eleitől fogva, kicsodák volnának, a kik nem hisznek vala, és kicsoda árulná el őtet.

65. És ezt mondja vala: Azért mondám néktek, hogy senki nem jöhet * én hozzám, hanem ha adatik néki az én Atyámtól.

66. Az időtől fogva sokan az ő tanitványai közzűl hátra állának, és azután nem járnak vala * ő vele.

67. Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Nemde el akartok-é ti is menni?

68. Felele azért néki Simon Péter: Uram, kihez mennénk? örök * életnek beszéde vagyon nálad.

69. És mi elhittük és megesmértük, hogy te vagy ama * Krisztus, az élő Istennek Fija!

70. Felele nékik Jézus: Nemde * nem tizenketten választálak-é titeket, és mindazáltal eg ti közzűletek # ördög.

71. Szól vala pedig Júdás Iskáriótesről, Simonnak fijáról: Mert ez árulandó vala el őtet, jóllehet egy volna a tizenkettő közzűl.