6. RÉSZ.
Krisztus öt kenyérrel ötezer embert étet: jára a tengeren: beszél
mennyei kenéyrről és vizről, és azoknak vételeknek módjáról.
Ezek után méne Jézu Galileának Tibériás nevü tengeren túl.
2. És követi vala őtet sok nép: mert látják vala az ő csudatételit,
melyeket cselekeszik vala a betegekkel.
3. Felméne pedig Jézus a hegyre, és ott leüle az ő tanitványival.
4. Közel vala pedig * Husvét, a Zsidóknak Innepek.
5. Mikor azért felemelte volna Jézus szemeit, és látta volna a sok
népet hozzá gyülni, monda Filepnek: Hol vegyünk kenyereket, * hogy ezek
egyenek?
6. (Ezt pedig mondja vala kisértvén őtet: mert ő tudja vala a mit
cselekedendő volna.)
7. Felele néki Filep: Kétszáz pénz áru kenyér nem elég ezeknek, ha
mindenik csak kicsinyt venne is abból.
8. Monda néki egy az ő tanitványai közzűl, tudniillik András, *
Simon Péternek atyafia:
9. Vagyon itt egy gyermek, kinek vagyon öt árpakenyere és két
halacskája: de micsoda az ennyi sok népnek?
10. Monda pedig Jézus: Ültessétek le az * embereket. Vala pedig
azon a helyen sok fű. Leülnek azért szám szerint mintegy ötezer férjfiak.
11. Vevé pedig azokat a kenyereket Jézus, és hálákat adván, osztá a
tanitványoknak, a tanitványok pedig a leült népnek; hasonlatosképen azokból * a
halacskákból is, a mennyit akarnak vala.
12. Minekutánna pedig eleget ettek volna, * monda Jézus az ő
tanitványinak; Szedjétek fel a maradék darabokat, h ogy semi el ne vesszen
benne.
13. Felszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarakat darab
kenyerekkel, az öt árpakenyérből, melyek maradtak vala azoktól, a kik ettek
vala.
14. Azok annakokáért mikor látták volna e csudát, melyet Jézus tett
vala, ezt mondják vala: Bizony ez ama * Próféta, a ki eljövendő vala e világra.
15. Jézus azért mikor eszébe vette volna, hogy el akarnának jönni,
és őtet elragadván Királylyá tenni, elméne viszontag maga a hegyre.
16. Mikor pedig estve lett volna, az ő tanitványai szállának a
tengerre.
17. És a hajóba bémenvén, akarnak vala menni a tengeren túl
Kapernaum felé: immár pedig setét vala, és Jézus nem ment vala ő hozzájok.
18. És a tenger a nagy szélnek fuvása miatt háborog vala.
19. Mikor azért bémentek volna, mintegy huszonöt vagy harmincz
futamatra, látták Jézust járni * a tengeren, és a hajóhoz közelgetni,és
megrémülének.
20. Ő pedig mondanékik: Én vagyok, ne féljetek!
21. Bévevék azért őtet örömest a hajóba, és a hajó azonnal eljuta a
tartományba, a melybe akarnak vala menni.
22. Másodnapon a sokaság, mely a tengeren túl áll vala, mikor látta
volna, hogy nincsen ott több hajó annál az egynél, melybe a Jézus tanitványai
bémentek vala, és hogy Jézus nem ment volna bé a hajóba az ő tanitványival;
hanem csak az ő tánitványai mentek volna el.
23. És hogy Tibériásból jöttek volna, más valami hajók a mellé a
hely mellé, a hol a kenyereket ették vala az Úr hálaadása után.
24. Mikor azért látta volna a sokaság, hogy sem Jézus, sem az ő
tanitványai nem volnának ott, ülének ők is hajókra, és menének Kapernaumba,
keresvén Jézust.
25. És megtalálván őtet a tengeren túl, mondának néki: Mester!
mikor jutottál ide?
26. Felele nékik Jézus és monda: Bizony bizony mondom néktek:
Kerestek engemet, nem hogy láttátok a jeleket, hanem hogy ettetek ama *
kenyrekben és megtelt vala hasatok.
27. Munkálódjatok nem az eledelért a mely * elvész, hanem az
eledelért, mely megmarad az örök életre, melyet az embernek Fija ád néktek:
Mert ezt e végre pecsételte # el az Atya, tudniillik az Isten.
28. Mondának azért néki: Mit cselekedjünk, hogy az Istennek dolgait
cselekedjük?
29. Felele Jézus és monda nékik: Ez az isteni cselekedet, * hogy
hidjetek abban, a kit ő elbocsátott.
30. Mondának azért néki: * Micsoda jelt mutatsz azért, hogy azt
lássuk és hidjünk néked? mit cselekeszel?
31. A mi Atyáink ettek Mannát * a pusztában, mint meg vagyon irva:
Mennyei kenyeret ada nékik, hogy ennének.
32. Monda azért Jézus: Bizony bizony mondom néktek: Nem adta Mózes
néktek ama mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja néktek amaz igaz * mennyei
kenyeret.
33. Mert az Istennek ama kenyere az, a ki leszállott menyből, és ád
életet e világnak.
34. Mondának azért néki: uram, ajad nékünk mindenkor e kenyeret:
35. Monda pedig nékik Jézus: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki
én hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hiszen * én bennem, meg nem
szomjuhozik soha.
36. De mondám néktek, hogy láttatok is engem, de ugyan nem hisztek.
37. A mit nékem ád az én Atyám, én hozzám jő, és azt, a ki én
hozzám jő, semmiképen nem vetem ki;
38. Mert leszállottam * mennyből, hogy cselekedjem nem az én
akaratomat; hanem annak # akaratját, a ki engem elküldött.
39. E pedig annak akaratja a ki engem elbocsátott, tudniillik az
Atyáé, hogy valamit nékem adott, abban semmit el ne veszessek, hanem *
feltámasszam azt amaz utolsó napon.
40. Ez is pedig annak akaratja, a ki engem elbocsátott, hogy
minden, valaki látja a Fiút és hiszen ő benne, * örök élete legyen, és én
feltámasszam azt amaz utolsó napon.
41. Zrögölődnek vala azért a Zsidók azon, mivelhogy ezt mondotta
vala: Én vgyon ama kenyér, * mely a mennyországból szállott alá.
42. És mondának vala: nem ez-é ama Jézus, * Józsefnek fija, kinek
mi ismertük mind attyát s mind annyát? Mimódon mondja azért ő: Mennyből jöttem
alá.
43. Felele azért Jézus és monda nékik: Ne háborogjatok ti köztetek.
44. Senki nem jöhet * én hozzám, hanem ha az Atya, a ki engem
elbocsátott, vonandja azt: én pedig feltámasztom azt # amaz utolsó napon.
45. Meg vagyon irva a Prófétáknál: És lesznek, ugymond, mindnyájan
* Istentől tanittattak: A ki azért az Atyától hallott és tanult, az én hozzám
jő.
46. Nem hogy az Atyát látta volna valaki, hanem csak az, a ki *
Istentől vagyon; ez látta az Atyát.
47. Bizony bizony mondom néktek: A ki én bennem hiszen, * örök
élete vagyon annak.
48. Én vagyok az életnek ama kenyere.
49. A ti atyáitok ettek Mannát * a pusztában, és megholtak.
50. Ez ama kenyér, a ki mennyből jött alá, hogy a ki abban eszik,
meg ne haljon.
51. Én vagyok amaz élő kenyér, ki mennyből * leszállottam. Ha
valaki eszik e kenyérben, él örökké; a kenyér pedig melyet én adok, az én
testem, melyet én adok e világ életéért.
52. Tusakodnak vala azért a Zsidók egyik a másik ellen, ezt
mondván: Mimódon adhatja ez nékünk az ő testét, hogy azt együk?
53. Monda azért nékik Jézus: Bizony mondom néktek: Ha nem * eszitek
az ember Fijának testét, és nem ijándjátok az ő vérét; nem lészen élet ti
bennetek.
54. A ki eszi az én testemet, és issza az én véremet, örök * élete
vagyon annak; és én feltámasztom azt amaz utolsó napon:
55. Mert az én testem bizony étel, és az én vérem bizony ital.
56. A ki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az én bennem
lakozik, és én is * abban.
57. Miképen elbocsátott engemet amaz élő Atya, és mint én is élek
az Atya által, ugy a ki engemet eszen, él az is én általam.
58. Ez ama kenyér, a ki mennyországból * jött alá: nem ugy mint a
ti atyáitok ettek Mannát és megholtak; a ki e kenyeret ejéndi, él mind örökké.
59. Ezeket mondá a zsinagógában, mikor tanitana Kapernaumban.
60. Sokan azért az ő tanitványai közzűl ezeket hallván, mondának:
Kemény beszéd ez; kicsoda hallgathatja őket?
61. Tudván azért Jézus magában, hogy az ő tanitványai ezen
háborognának, monda nékik: ez bánta-é meg titeket?
62. Ha azért látandjátok az embernek Fiját * felmenni oda, a hol
először volt, mit mondotok?
63. A lélek az, a mely megelevenit, a test nem használ semmit; a
beszédek, melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
64. De vagynak ti közzűletek némellyek, kik nem hisznek: Mert *
tudja vala Jézus eleitől fogva, kicsodák volnának, a kik nem hisznek vala, és
kicsoda árulná el őtet.
65. És ezt mondja vala: Azért mondám néktek, hogy senki nem jöhet *
én hozzám, hanem ha adatik néki az én Atyámtól.
66. Az időtől fogva sokan az ő tanitványai közzűl hátra állának, és
azután nem járnak vala * ő vele.
67. Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Nemde el akartok-é ti is
menni?
68. Felele azért néki Simon Péter: Uram, kihez mennénk? örök *
életnek beszéde vagyon nálad.
69. És mi elhittük és megesmértük, hogy te vagy ama * Krisztus, az
élő Istennek Fija!
70. Felele nékik Jézus: Nemde * nem tizenketten választálak-é
titeket, és mindazáltal eg ti közzűletek # ördög.
71. Szól vala pedig Júdás Iskáriótesről, Simonnak fijáról: Mert ez
árulandó vala el őtet, jóllehet egy volna a tizenkettő közzűl.