3. RÉSZ.

Krisztusnak Nikodemussel való beszéde, mellyben megmutatja az örök életnek és kárhozatnak okait. János a Krisztusról bizonyságot tészen az ő tanitványinak.

Vala pedig a Farizeusok közzűl egy ember, kinek neve Nikodémus vala, ki a fő Zsidók közzűl való vala.

2. Ez méne Jézushoz éjjel és monda néki: Mester! tudjuk hogy az Istentől jöttél tanitó Mesterül: mert senki nem teheti e jeleket, a mellyeket te tészesz, hanemha Isten lejénd * azzal.

3. Felele Jézus és monda néki: Bizony bizony mondom néked: Ha valaki * újonnan nem születendik, nem # láthatja az Istennek országát.

4. Monda néki * Nikodémus: Mimódon születtethetik az ember, a ki vén? nemde bemehet-é az ő annyának méhébe másodszor, hogy születtessék?

5. Felele Jézus: Bizony bizony mondom néked: ha valaki nem szletendik viztől és Szent Lélektől, nem mehet bé az Isten országába.

6. A mi születtetett testtől, test az: és a mi születtetett Lélektől, lélek az.

7. Ne csudáljad hogy azt mondám néked: Szükség néktek ujonnan születettnetek.

8. A szél a hová akar fúni, fiú, és annak zugását hallod, de nem tudod honnét jő, és hova megyen: Igy vagyon minden, a ki Szent Lélektől születtetik.

9. Felele Nikodémus, és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?

10. Felele Jézus és monda néki: Te Izráelben Mester vagy, és ezeket nem tudod é?

11. Bizony bizony mondom néked, a mit tudunk azt mondjuk; és a mit láttunk * arról teszünk bizonyságot; de a mi tanubizonyságunkat nem veszitek bé.

12. Ha földi dolgokat mondottam néktek, és nem hiszitek; mimódon hiszitek, ha mennyeieket mondándok néktek?

13. Mert senki nem ment fel mennybe hanem az, a ki * leszállott mennyből, tudniillik az embernek Fija, ki a mennyben vagyon.

14. Miképen pedig felemelte * Mózes a kigyót a pusztában, a képen fel kell magasztaltatni # az ember Fijának.

15. Hogy valaki hiszen ő benne el ne vesszen, hanem örök * életet vegyen;

16. Mert ugy szereté Isten e világot, hogy az ő egyetlenegy szülött Fiját adná, hogy minden, valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök * életet vegyen;

17. Mert nem azért bocsátá Isten az ő Fiját e világra, hogy kárhoztassa * e világot, hanem hogy megtartassék e világ ő általa.

18. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik: * a ki pedig nem hiszen, immár elkárhoztatott: mert nem hitt az Isten egyetlenegy Fijának nevébe.

19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy Világosság * jött e világra; de az emberek inkább szerették a setétséget, hogy nem a Világosságot: mert az ő cselekedeteik gonoszok valának;

20. Mert valaki gonoszul cselekeszik, gyülöli a világosságot, és nem megyen a * világosságra, hogy az ő cselekedetei meg ne feddettessenek.

21. A ki pedig igazán cselekeszik, a világosságra megen, hogy az ő cselekedetei * nyilvánvalók legyenek, hogy azok Isten szerint valók.

22. Azután méne Jézus és az ő tanitványai Júdeának földére, és ott mulat vala velek, és * keresztel vala.

23. Keresztel vala pedig János is Énonban, Sálim * mellett: mert ott sok viz vala, és mennek vala ő hozzá, és megkeresztelkednek vala.

24. Merg még Jónás nem vettetett vala a * tömlöczbe.

25. Támada annakokáért vetekedések a János tanitványinak a Zsidókkal, * a mosódás felől.

26. És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! Az, a ki veled vala a Jordánon túl, kkről te bizonyságot tettél, ám keresztel, és nagy sokan mennek ő hozzá. *

27. Felele János és monda: Az ember nem vehet semmit magának, hanemha mennyből * adattatik néki.

28. Ti magatok vagytok nékem bizonyságim, hogy én megmondottam: Nem vagyok én Krisztus, * hanem bocsáttattam ő előtte.

29. A kinek jegyese vagyon, vőlegény az: a vőlegénynek pedig barátja, a ki fennál, mikor hallja őtet, örömmel örűl a vőlegyének szaván: Azért ez az én örömöm betölt.

30. Annak nevekedni kell, és nékem alá szállanom kell.

31. A ki onnét felül jött, * mindenek felett vagyon; a ki a földről való, földi az, és földieket szól; a ki a mennyből jött, mindeneknek felette vagyon.

32. És a mit látott és hallott, arról tészen bizonyságot: de az ő bizonyságtételét senki nem veszi bé.

33. A ki béviszi az ő bizonyságtételét, az valóban elhitte, hogy az Isten * igaz legyen;

34. Mert a kit Isten elbocsátott, az Isten beszédét szólja: mert az Isten annak nem mértékkel adja az ő Lelkét. *

35. Az Atya szereti a Fiut, * és mindeneket adott az ő birodalmába.

36. Aki hiszen a Fiuba, * vagyon annak örök élete; a ki pedig nem hiszen a Fiunak, nem látja az életet, hanem az Istennek haragja marad rajta.