3. RÉSZ.
Krisztusnak Nikodemussel való beszéde, mellyben megmutatja az örök
életnek és kárhozatnak okait. János a Krisztusról bizonyságot tészen az ő
tanitványinak.
Vala pedig a Farizeusok közzűl egy ember, kinek neve Nikodémus
vala, ki a fő Zsidók közzűl való vala.
2. Ez méne Jézushoz éjjel és monda néki: Mester! tudjuk hogy az
Istentől jöttél tanitó Mesterül: mert senki nem teheti e jeleket, a mellyeket
te tészesz, hanemha Isten lejénd * azzal.
3. Felele Jézus és monda néki: Bizony bizony mondom néked: Ha
valaki * újonnan nem születendik, nem # láthatja az Istennek országát.
4. Monda néki * Nikodémus: Mimódon születtethetik az ember, a ki
vén? nemde bemehet-é az ő annyának méhébe másodszor, hogy születtessék?
5. Felele Jézus: Bizony bizony mondom néked: ha valaki nem
szletendik viztől és Szent Lélektől, nem mehet bé az Isten országába.
6. A mi születtetett testtől, test az: és a mi születtetett
Lélektől, lélek az.
7. Ne csudáljad hogy azt mondám néked: Szükség néktek ujonnan
születettnetek.
8. A szél a hová akar fúni, fiú, és annak zugását hallod, de nem
tudod honnét jő, és hova megyen: Igy vagyon minden, a ki Szent Lélektől
születtetik.
9. Felele Nikodémus, és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
10. Felele Jézus és monda néki: Te Izráelben Mester vagy, és ezeket
nem tudod é?
11. Bizony bizony mondom néked, a mit tudunk azt mondjuk; és a mit
láttunk * arról teszünk bizonyságot; de a mi tanubizonyságunkat nem veszitek
bé.
12. Ha földi dolgokat mondottam néktek, és nem hiszitek; mimódon
hiszitek, ha mennyeieket mondándok néktek?
13. Mert senki nem ment fel mennybe hanem az, a ki * leszállott
mennyből, tudniillik az embernek Fija, ki a mennyben vagyon.
14. Miképen pedig felemelte * Mózes a kigyót a pusztában, a képen
fel kell magasztaltatni # az ember Fijának.
15. Hogy valaki hiszen ő benne el ne vesszen, hanem örök * életet
vegyen;
16. Mert ugy szereté Isten e világot, hogy az ő egyetlenegy szülött
Fiját adná, hogy minden, valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök *
életet vegyen;
17. Mert nem azért bocsátá Isten az ő Fiját e világra, hogy
kárhoztassa * e világot, hanem hogy megtartassék e világ ő általa.
18. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik: * a ki pedig nem hiszen,
immár elkárhoztatott: mert nem hitt az Isten egyetlenegy Fijának nevébe.
19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy Világosság * jött e világra; de az
emberek inkább szerették a setétséget, hogy nem a Világosságot: mert az ő
cselekedeteik gonoszok valának;
20. Mert valaki gonoszul cselekeszik, gyülöli a világosságot, és
nem megyen a * világosságra, hogy az ő cselekedetei meg ne feddettessenek.
21. A ki pedig igazán cselekeszik, a világosságra megen, hogy az ő
cselekedetei * nyilvánvalók legyenek, hogy azok Isten szerint valók.
22. Azután méne Jézus és az ő tanitványai Júdeának földére, és ott
mulat vala velek, és * keresztel vala.
23. Keresztel vala pedig János is Énonban, Sálim * mellett: mert
ott sok viz vala, és mennek vala ő hozzá, és megkeresztelkednek vala.
24. Merg még Jónás nem vettetett vala a * tömlöczbe.
25. Támada annakokáért vetekedések a János tanitványinak a
Zsidókkal, * a mosódás felől.
26. És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! Az, a ki veled
vala a Jordánon túl, kkről te bizonyságot tettél, ám keresztel, és nagy sokan
mennek ő hozzá. *
27. Felele János és monda: Az ember nem vehet semmit magának,
hanemha mennyből * adattatik néki.
28. Ti magatok vagytok nékem bizonyságim, hogy én megmondottam: Nem
vagyok én Krisztus, * hanem bocsáttattam ő előtte.
29. A kinek jegyese vagyon, vőlegény az: a vőlegénynek pedig
barátja, a ki fennál, mikor hallja őtet, örömmel örűl a vőlegyének szaván:
Azért ez az én örömöm betölt.
30. Annak nevekedni kell, és nékem alá szállanom kell.
31. A ki onnét felül jött, * mindenek felett vagyon; a ki a földről
való, földi az, és földieket szól; a ki a mennyből jött, mindeneknek felette
vagyon.
32. És a mit látott és hallott, arról tészen bizonyságot: de az ő
bizonyságtételét senki nem veszi bé.
33. A ki béviszi az ő bizonyságtételét, az valóban elhitte, hogy az
Isten * igaz legyen;
34. Mert a kit Isten elbocsátott, az Isten beszédét szólja: mert az
Isten annak nem mértékkel adja az ő Lelkét. *
35. Az Atya szereti a Fiut, * és mindeneket adott az ő birodalmába.
36. Aki hiszen a Fiuba, * vagyon annak örök élete; a ki pedig nem
hiszen a Fiunak, nem látja az életet, hanem az Istennek haragja marad rajta.