24. RÉSZ.

Mint támadott fel a Krisztus; és feltámadása hányképen jelentetett meg: és mint vitetett fel mennybe.

A hétnek pedig első napján * igen jó reggel menének a koporsóhoz, vivén a drága keneteket mellyeket készitettek vala, és némelly egyéb asszionyok is valának ő velek.

2. Találák pedig a követ, hogy elvétetett volna a koporsóról.

3. És bemenvén nem találták az Úr Jézusnak testét.

4. És lőn, hogy mikor megrémülvén abban a dologban kételkednének, akkor imé két férjfiak eljövének hozzájok, kik fényes öltözetben valának.

5. Mikor pedig megrémülvén * a földre hajtották volna orczájokat, mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt!

6. Mimcsen itt, hanem feltámadott: emlékezettek meg róla, a mint néktek szólott * még mikor Galileában volna.

7. Ezt mondván: Szükség az ember Fijának adattatni a bünös embereknek kezekbe és megfeszittetni; és harmadnapon feltámadni.

8. Megemlékezének azért az ő beszédéről.

9. És megtérvén a * koporsótól, megmondák mind ezeket ama tizenegy tanitványoknak, és mind a többinek is.

10. Valának pedig * Mária Magdaléna és Joanna, és a Jakab annya Mária, és gyéb asszonyok ő velek, a kik ezeket mondják vala az Apostoloknak

11. De azoknak beszédek láttaték azoknál mintegy balgatagságnak, * és nem hivén azoknak.

12. Péter pedig felkelvén elfuta a * koporsóhoz, és mikor betekintett volna, látá csak az ott lévő lepedőket: és elméne, magában csudálkozván e dolgon.

13. És imé azok közzűl ketten * mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, melly Jérusálemtől hatvan futamatnyi föld vala, mellynek neve Emmaus.

14. És szólnak és beszélnek vala magok között mind azokról, a mellyek lettek vala.

15. És lőn mikor beszuélgetnének és egymást kérdeznék, maga Jézus hozzájok méne, és velek együtt megyen vala az úton.

16. Az ő szemeik pedig tartóztatnak vala, hogy őtet meg ne esmérnék.

17. Monda pedig nékik: Micsoda beszédek ezek, a mellyeket szóltok s beszéltek magatok között jártokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?

18. Felevén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy é jövevény Jérusálemben, és nem tudod é minémü dolgok lettek abban e napokon?

19. És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki. A mellyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki Próféta vala, cselekedetekben * és beszédekben hatalmas, Isten előtt és az egész község előtt.

20. Mimódon őtet eladák a Papifejedelmek és a mi Fejedelemink, hogy halálra kárhoztatnék,és megfesziték őtet.

21. Mi pedig azt reméljük vala, hogy ő volna az, a ki megszabaditaná az Izráelt: Mind ezeknek felette pedig harmadnapja ma, mióta ezek lettek.

22. De valami * asszonyok is, kik mi közzűlünk valók elcsábitottak minket, kik jó reggel mentek a koporsóhoz.

23. És mikor nem találták volna az ő testét, haza jöttek, azt mondván, hogy Angyaloknak jelenéseket is látták volna, kik azt mondják hogy ő él..

24. És azok közzűl némellyek kik velünk valának, * elmentek a koporsóhoz, és uyg találták a mint az asszonyok mondották vala; őtet pedig nem látták.

25. És ő monda nékik: Oh balgatagok és rest szivüek mind azoknak elhivésére, a mellyeket a Próféták szóltak!

26. Avagy nem ezeket kellet é szenvedni a * Krisztusnak, és ugy menni bé az ő sicsőségébe?

27. És elkezdvén Mózestől és minden Prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden irásokban azokat, a mellyeket maga felől * irattattak meg.

28. Elközelitének pedig a faluhoz, a mellybe mennek vala, és ő tetteti vala, hogy messzebb menne.

29. De kénszeriték őtet, ezt * mondván: Maradj meg velünk: mert immár béestvéledik és a nap elhanyatlott! Béméne azért, hogy ő velek maradna.

30. És lőn mikor leült volna ő velek, a kenyeret vévén megáldá és azt megszegvén nékik adá.

31. Megnyilatkozásan pedig az ő szemeik, és megesmérék őtet: de ő elviteték azok elől.

32. És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedez vala é a mi szivünk mi bennünk, mikor nékünk szólna az úton, és mikor magyarázná * nékünk az Irásokat?

33. És felkelvén azon órában, megtérének Jérusálembe, és megtalálák a tizenegy tanitványokat egybegyülve, és azokat a kik vele valának.

34. Kik ezt * mondják vala Feltámadott az Úr bizonnyal, és megláttatott Simontól!

35. És ezek is megbeszélék, minénü dolgok lettek vala az úton, és miképen megesmértetett vala őt tőlök a kenyérnek megszegéséről.

36. És mikor ezeket szólának, megálla maga * Jézus ő közöttök és monda nékik: Békesség néktek!

37. Megrémülvén pedig és elálmélkodván, állitják vala, hogy valami lelket látnának.

38. És monda nékik: Miért háborodtatok meg, * és miért jőnek szivetekbe vetekedések?

39. Lássátok meg az én kezeimet * és lábaimat, mert én vagyok; tapogassatok meg engemet, és lássátok: mert a léleknek nincsen husa és csontja, a mint látjátok hogy nékem vagyon!

40. És mikor ezeket mondotta volna, megmutatá nékik kezeit és lábait.

41. Mikor pedig még nem hinnék az öröm miatt, és csudálkoznának, monda nékik: Vagyon-é itt valami ennetek való?

42. Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet.

43. Mellyet elvőn, és előttök * evék.

44. És monda nékik: Ezek a beszédek, mellyeket szóltam néktek mikor még veletek volnék, hogy * szükség beteljesedniek mind azoknak, mellyek megirattattak a Mózes törvényében, a Prófétáknál és a Zsoltárokban én felőlem.

45. És * megnyilatkoztatá akkor az ő elméjeket, hogy értenék az Irásokat.

46. És monda nékik: Igy vagyon megirva, és igy kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a * halálból harmadnapon:

47. És prédikáltatni az ő * nevében a megtérésnek, és a bünöknek bocsánatjoknak minden Pogányok között, Jérusálemtől elkezdvén.

48. Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.

49. És imé én elküldöm * ti reátok az én Atyámnak igéretét; ti pedig maradjatok Jérusálem városában, mignem felöltöztettek # mennyei erővel.

50. Kivivé pedig őket Bethániáig, és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.

51. És lőn mikor áldaná őket, ő * tőlök elszakadván, oda felvitetik vala mennybe.

52. Ők pedig imádván őtet, megtérének Jérusálembe nagy örömmel.

53. És mindenkor a templomban valának dicsérvén * és áldván az Istent. Ámen.