22. RÉSZ.

Júdás Krisztust elárulja, Krisztus a szent Vacsorát szerzi: buzgóságosan imádkozik, vérrel veritékezik: Pétertől megtagadtatik: csufoltatik, veretik: megvallja, hogy ő Isten fija.

Elközelget vala pedig a Pogácsás * innep, melly mondatik Páskhának.

2. És a Papifejedelmek és Irástudók keresnek vala módos abban, * mimódon őtet negölhetnék: mert félnek vala a községtől.

3. Béméne pedig a Sátán * Júdásba, ki vezeték nevéről Iskáriótesnek neveztetik vala,ki a tizenkét tanitványoknak számok közzűl vala.

4. És elmenvén szóla a Papifejedelmekkel, * és a templomnak Fejedelemivel, mimódon árulná el őtet nékik.

5. Kik örülnének; és fogadák, hogy pénzt adnának néki.

6. És ő fogadást tőn arról, és keres vala alkalmatosságot, hogy őtet nékik kezekbe adhatná háboruság nélkül.

7. Eljöve pedig a Pogácsáknak napja, mellyen meg kell vala öletni a * Húsvétibáránynak.

8. És elküldé Péter és * Jánost, mondván: Elmenvén készitségetk meg nékünk a Húsvétibárányt, hogy azt együk meg.

9. Ők pedig mondának néki: Hol akarod hogy azt megkészitsük.

10. Ő pedig monda nékik: Ímé, minekutánna bémenéndetek a városba, elő találtok egy embert, ki egy korsó vizet viszen: kövessétek azt abba a házba a mellybe bémenénd.

11. És mondjátok ezt annak a háznak gazdájának: Ezt mondja néked a Mester, hol vagyon a vendégfogadó ház, a hol megegyem az én tanitványimmal a Húsvétibárányt?

12. És ő mutat néktek szépen megékesitett nagy vacsoráló helyet: ott készitsétek meg.

13. Elmenvén pedig, mindeneket ugy találának, * a mint nékik mondotta vala: és elkésziték a Húsvétibárányt.

14. És mikor eljött volna az idő, letelepedék, és a tizenkét Apostolok ő vele egyetembe.

15. És monda nékik: Nagy kivánsággal kivántam ez Húsvétibárányt megenni veletek, minekelőtte én szenvednék.

16. Mert mondom néktek: én többé abban nem eszem, míglen bételjesedik az Istennek országában.

17. És pohárt vévén, minekutánna hálákat adott volna, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el ti magatoknak;

18. Mert mondom néktek: hogy én nem iszom a szőlőtőkének * gyümölcséből, miglen eljövénd az Istennek országa.

19. És mindenekuttána * a kenyeret vette volna, és mikor hálákat adott volna, megszegé és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: Ez míveljétek az én emlékezetemre.

20. Hasonlatosképen a pohárt is, minekutánna vacsorált volna, ezt mondván: E poháér amaz uj Testamentom az én véremben, melly ti érettetek kiontatik.

21. Mindazáltal ímé annak keze, * a ki engem elárul, velem vagyon az asztalnál.

22. És jóllehet az embernek Fija elmegyen a mint * elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik.

23. És ők egymás között kezdék kérdezni egymástól e dolgot ki volna ő köüzöttök az, a ki azt mivelné?

24. Támada pedig erről is közöttök versengés, mellyik láttatnék köztök nagyobbnak lenni.

25. Ő pedig monda nékik: A Pogányokon * uralkodnak az ő Királyaik, és a kiknek aupkon birodalmak vagyon, jóltevőkenk hivattatnak:

26. Ti pedig nem ugy; hanem a ki legnagyobb köztetek, ollyan legyen mint a ki legkisebb, és a ki fő, ollyan legyen, mint a ki szolgál;

27. Mert mellyik nagyobb, az-é a ki leül? De én ti köztetek ollyan * vagyok, mint a ki szolgál.

28. Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én * kisértetimben.

29. Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem országot;

30. Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és * üljetek székeken, megitélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.

31. Monda pedig az Úr: Simon! Simon! Ímé a Sátán kivánt titeket, hogy megrostálna, * mint a gabonát;

32. De én imádkoztam éretted, hogy el ne foghyatkozzék a te hited; te azért idővel megfordulván, a te atyádfiait erősitsed.

33. Ő pedig monda: Uram! te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind a halálra menni!

34. Ő pedig monda néki: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, mignem megtagadod * háromszor, hogy te nem ismertél engemet

35. És monda nékik: Mikor titeket elbocsátalak, erszény * nélkül, táska nélkül és saru nélkül, volt e valami fogyatkozástok: Ők pedig mondának: Semmi nem.

36. Monda azért nékik: De most a kinek erszénye vagyon elővegye azt, hasonlatoképen a táskát is! és a kinek nincsen, adja el felsőruháját, és vegyen szablyát

37. Mert mondom néktek, hogy még el kell én bennem végeztetni im ez Irásnak, tudniillik És a gonosz emberek * közzé számláltatott. Mert a mellyek én felőlem irva vagynak, # azoknak végek vagyon.

38. Azok pedig mondának: Uram! ímé vagyon két szablya itt! Ő pedig monda nékik: Elég.

39. És kimenvén, méne az ő * szokása szerint: az Olajfáknak # hegyére; követék pedig őtet az ő tanitványai is.

40. Mikor pedig oda a helyre jutott volna, monda nékik: imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek. *

41. És ő eltávozék ő tőlök mint amennyire kővel elhajthatnának, és térdre esvén imádkozék.

42. Ezt mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal nem az én akaratom, hanem a te akaratok legyen!

43. Angyal jelenék pedig meg néki mennyből, ki őtet bátoritaná.

44. És mivelhogy nagy tusakodásban volna; buzgóságosban imádkozik * vala, és az ő veritéke ollyan vala, mint a vérnek cspjei, melyek a földre lehullanak vala.

45. És minekutánna felkölt volna az imádkozástól, és az ő tanitványihoz ment volna, találá őket aludva a szomosúság miatt.

46. És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel * és imádkozzatok, hogy ne essetek kisértetbe.

47. És mikor még ezeket mondaná, ímé a sokaság, és az, a ki mondatik vala Júdásnak, egy a tizenkettő közzűl előttök megyen vala, és közelge Jézushoz, hogy őtet * megcsókolná.

48. Jézus pedig monda néki: * Júda! csókolással árulod-e el az embernek Fiját?

49. Látván pedig azok, a kik ő körülte valának a mi következnék, mondának néki: Uram! vágjuk-e őket fegyverel?

50. És egy * ő közzűllök vágá a Főpapnak szolgáját, és elvágá annak jobb fülét.

51. Felelvén pedig Jézus monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyitá azt.

52. Monda pedig Jézus azoknak a kik ő hozzá mentek vala, a Papifejedelmeknek, a templom Fejedeleminek és a Véneknek: Mint egy * gonosztévő ember ellen jöttek-e, szablyákkal és fustélyokkal?

53. Lám minden napon ti köztetek voltam a * templomban, és a ti kezeteket nem vetettétek én reám: de ez ama # ti órátok, és a setétségnek hatalma.

54. Megfogván azért őtet, elvivék a Főpapnak * házába. Péter pedig követi vala távol.

55. És mikor tüzet gerjesztettek volna a palotában, és mind együtt leültek volna, Péter is leüle * ő velek.

56. És mikor őtet látta volna egy szolgálóleány, hogy a tüznél ülne, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala.

57. Ő pedig megtagadá őtet, mondván, Asszony, nem ismertem őtet.

58. Egy kevéssel azután más látván őtet, monda: Te is azok közzűl való vagy; Péter pedig monda: Ember, nem vagyok.

59. És ugymint egy óra mulva, más bizonnyal mondja vala, ezt mondván: Bizony ez is azzal vala: mert Galileából való ez.

60. Monda pedig Péter: Ember nem tudom mit mondasz! És azonnal hogy még ezeket mondaná, * a kakas szóla.

61. És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre; és megmelékezék Péter azu Úr beszédéről, a mint néki szólott vala: Minekelőtte * a kakas szóland, háromszor megtagadsz engemet.

62. És kimenvén Péter, sira nagy keservesen.

63. És azok, a kik együtt őrizik vala Jézust, csufolják vala, vervén * őtet.

64. És mikor szemeit befedezték volna, arczul * csapdossák vala őtet, és kérdezik vala őtet, mondván: Prófétáld meg kicsoda az, a ki tégedet arczul vere?

65. És sok egyéb dolgokat, szidalmazván, mondának vala néki.

66. És minekutánna megviradott volna, egybegyüle a község Véneinek rendek és a Papifejedelmek, és az Irástudók, és vivék őtet az * ő gyülekezetekbe.

67. Ezt mondván: Avagy te vagy-e ama Krisztus? mond meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha megmondándom néktek, nem hiszitek.

68. Ha pedig titeket kérdéndelek is, ugyan nem feleltek nékem, engemet is nem bocsátotok el.

69. Ez időtől fogva az embernek Fija ül * az Isten hatalmának jobbja felől.

70. Mondának pedig mindnyájan: Te azért Istennek Fija vagy-é? Ő pedig monda nékik: Ti kondjátok hogy én vagyok!

71. Azok pedig mondának: Micsoda kell több * bizonyság? Mert mi magunk hallottuk az ő szájából.