9. RÉSZ.

Az Apostolok elküldetnek prédikálni: Héródes vélekedése a Krisztus felől: az öt kenyér csudája: ki legyen a Krisztus: kinek-kinek magát megtagadni: Krisztust nem kell szégyenleni: ördöngös meggyógyittatik: ki legyen nagyobb: a Samaritánusok: Krisztust be nem veszik: Krisztust mint kell követni.

Minekutánna pedig öszve * hivta volna Jézus az ő tizenkét tanitványit, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és minden betegségek meggyógyitására.

2. És elküldé őket, hogy * prédkiálnák az Istennek országát, és betegeket gyógyitanának.

3. És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen.

4. És valamelly házba bémenéndetek, ott maradjatok, és onnét menjetek ki.

5. És valakik bé nem fogadándanak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le * lábaitokról, hogy az legyen ő ellenek bizonyságul.

6. Kimenvén annakokáért, minden falukba bémennek vala, hirdetvén az Evngyéliomot, és gyógyitván mindenütt.

7. Meghallá pedig Héródes * a negyedes Fejedelem mind azokat, a mellyek lésznek vala ő általa; és magában kételkedik vala, mivelhogy némellyek azt mondanák, hogy János támadott volna fel a halálból.

8. Némellyek pedig, hogy Illyést jelent meg; némellyek pedig hogy a régi Próféták közzűl támadott volna fel valamelly.

9. És monda Héródes: Jánosnak én vettem fejét: Kicsoda pedig ez, a ki felől én illyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őtet látni.

10. Megtérvén * pedig az Apostolok, megbeszélék néki, a mellyeket cselekedtek vala; és azokat maga mellé vévén, elméne # félfelé magánosan Bethsaida nevű városnak puszta helyére.

11. Mellyet mikor a sokaság megértett volna, követé őtet: ő pedig örömmel fogadá őket, és szól vala nékik az Isten országa felől; és a kik gyógyulás nélkűl szűkölködnek, azokat meggyógyitja vala.

12. A nap pedig le kezdett vala menni, és a tizenkét tanitványok ő hozzá járulván, mondának néki: * Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén, e körűlvaló falukba és majorokba, oda oszoljanak, és eledelt találjanak: mert itt puszta helyen vgyunk.

13. Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni; ők pedig mondának: ninsen nékünk több öt kenyerünknél és két halnál, hanem ha elmegyünk, és veszünk magunk ez egész sokaságnak eledelt.

14. Mert valának ott mintegy ötezer férjfiak. Monda pedig az ő tanitványinak: Ültessétek le őket minden rendbe ötvent-ötvent.

15. És a képen cselekedének, és letelepedének mind azok.

16. Minekutánna pedig vette volna az öt kenyreket és a két halakat, mennybe felemelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé s adá a tanitványoknak, hogy a sokaságnak eleibe adnák.

17. Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak vala ő tőlök, tizenkét kosárral.

18. És lőn mikor ő maga imádkoznék, valának vele a tanitványok és megkérdé őket mondván: Kinek * mond engemet a sokaság?

19. Ők pedig felelvén, mondának: Keresztelő Jánosnak: némellyek pedig Illyésnek; némellyek pedig, hogy a régi Próféták közzűl támadott fel valamelly.

20. És monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engemet? Felelvén pedig Péter, monda: Az Istennek ama Krisztusának.

21. Ő pedig megfenyegetvén őket, megparancsolá, hogy senkinek ezt nem mondanák.

22. Ezt mondván: Szükség az ember Fijának sokat * szenvedni és megvettetni a Vénektől, a Papifejedelmektől és Irástudóktól, és megölettetni, és harmadnapon feltámadni.

23. Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki akar engemet* követni, tagadja meg magát, és minden napon vegye fel az ő keresztét és kövessen engemet.

24. Mert valaki akarja az ő életét megtartani, * elveszti azt, valaki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt;

25. Mert mit használ valakinek, ha mind e világot * megnyeri is; ő magát pedig elveszti és magában kárt vall?

26. Mert a ki engemet és az én beszédemet szégyenli, * azt az embernek Fija is szégyenli, mikor eljövénd az # ő dicsőségével, az Atyáéval és a Szent Angyalokéval.

27. Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vagynak az itt állók közzűl némellyek, kik a halált meg nem kóstolják, mignem meglátándják az Istennek országát.

28. És lőn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, Péter, Jánost és Jakabot, mikor maga mellé vette volna, felméne a hegyre, hogy imádkoznék.

29. És az imádkozás közben az ő orczájának ábrázatja * elváltozék, és az ő ruhája fejér és fénylő lőn.

30. És imé két férjfiak szólnak s beszélnek vala ő vele, kik valának Mózes és Illyés.

31. Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, mellyet Jérusálemben kellene néki megteljesiteni.

32. Péter pedig és a kik vele valánka, álom miatt megnehezedtek vala: és mikor felébredtek volna, láták az ő dicsőségét, és ama két férjfiakat, kik vele állanak vala.

33. És lőn mikor azok eltávoztak volna ő tőle, monda Péter Jézusnak: Mester! Jó nékünk itt lennünk:csináljunk azért itt három hajlékokat, egyet néked, egyet Mózesnek, és egyet Illyésnek, nem tudván mit mondana.

34. És mikor ő ezeket mondaná, felhő támada, melly őket beárnyékozá: megfélemlének pedig, mikor a felhő őket befogta volna.

35. És szózat lőn a felhőből, melly ezt mondja vala: Ez amaz * én szerelmes Fiam, őtet hallgassátok.

36. És minekutánna az a szózat lett volna, találtaték Jézus csak maga. A tanitványok pedig vesztegségben lőnek, és semmit abban, a mit láttak vala, senkinek akkor nem mondának.

37. És lőn másodnapon, mikor ők a hegyről leszállottak volna; sok nép méne eleibe.

38. És imé egy a sokaság közzűl felkiálta, mondván: Mester! kérlek téged, tekints az én fiamra: mert nékem egyetlenegyem.

39. És imé a lélek megragadja őtet, és hirtelen kiált, és őtet szaggatja annyira, hogy tajtékot tur; és nehezen megyen el tőle, szaggatván őtet.

40. És kérém a te tanitványidat, hogy kiüznék azt, de nem teheték.

41. Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfordult nemzetség! meddig lészek köztetek, és meddig tűrlek titeket? Hozd ide a te fijadat!

42. Mikor pedig oda vinné, azon közbe az ördög azt a földhöz üté és szaggatni kezdé. Megdorgálá pedig Jézus a tisztátalan lelket, és meggyógyitá a gyermeket; és megadá azt az ő attyának.

43. Álmélkodna vala pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindenek álmélkodnának mind azokon, a mellyeket cselekeszik vala, monda az ő tanitványinak:

44. Vegyétek be füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fija jövendőbe adattatik az embereknek * kezekbe.

45. Ők pedig nem értik vala e mondást és tőlök elrejtetett vala, annyira hogy azt ne értenék, és félnek vala megkérdeni őtet e mondás felől.

46. Esék pedig vetekedés ő köztök, kicsoda volna köztök * nagyobb?

47. Jézus pedig látván az ő sziveknek gondolatját, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt:

48. És monda nékik: Valaki e kis gyermeket magához fogadandja az én nevemben, * engemet fogad magához: és valaki engemet béfogad, azt fogadja bé, a ki engemet elbocsátott; mert a ki legkissebb mindnyájan ti köztetek, az ngy lészen.

49. Felelvén pedig János, monda: Mester! látánk egy embert, ki a te nevedben ördögöket * űz vala, és megtiltánk őtet, mivelhogy tégedet nem követ mi velünk.

50. És monda néki Jézus: Ne * tiltsátok meg: mert a ki nincsen ellenünk, mellettünk vagyon.

51. Lőn pedig mikor az idő elközelgetne, mellyben oda fel kellene vitetnie, magát megbátoritá, hogy Jérusálembe menne.

52. És bocsáta követeket az ő orczája előtt, kik elmenvén bémenének a Samaritánusoknak egy falujokba, hogy néki szállást szerzenének.

53. De azok őtet nem fogadák bé, * mivelhogy Jérusálembe menő akaratját jelenti vala.

54. Mikor pedig ezt látták volna az ő tanitványai Jakab és János, mondának: Uram! akarod-é hogy parancsoljunk, hogy tűz szálljon alá az égből, és megeméssze ezeket, mint Illyés is * cselekedett?

55. De Jézus reájok fordulván megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémü * lélek legyen ti bennetek:

56. Mert az embernek Fija nem azért jött, hogy elvesztené * az embereknek lelkeket, hanem hogy megtartaná. Elmenének azért más faluba.

57. Lőn pedig mikor mennének, egy ember * monda az úton: Követlek tégedet Uram, valahová menéndesz!

58. És monda néki: A rókáknak vagyon barlangjok, és az égi madaraknak fészkek; de nincsen az ember fijának holott lehajtaná az ő fejét.

59. Monda pedig másnak: Kövess engemet: * Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem! hogy elmenjek először, és temessem el az én atyámat.

60. Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottjaikat: Te pedig elmenvén hirdessed az Isten országát.

61. Monda pedig más is: Követlek tégedet, Uram! * de engedd meg nékem először, hogy vegyek búcsút azoktól, kik az én házamban vagynak.

62. Monda pedig néki Jézus: Valaki az ő kezét az eke szarvára veti, és azokra néz a mellyek ő utánna vagynak, nem alkalmatos * az Istennek országára.