8. RÉSZ.

A Krisztusnak némelly asszonyok márhájokból sáfárkodnak: a magvetésnek és meggyujtott gyertyának példája: Krisztus annya és attyafiai. Megcsendesiti a tengert; ördöngös megszabadittatik: a Gadarénusoknak dolgok: Jairus leánya: egy asszony vérfolyása meggyógyittatik.

És lőn ezután, és ő jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Istennek országát, és a tizenkét tanitványok vele valának.

2. És némelly asszonyok, kiket megszabaditott vala tisztátalan lelkektől és betegségektől: tudniillik, Mária, ki neveztetik vala Magdalénának, * kiből hét ördögök mentek vala ki.

3. És Johanna, Khúzának felesége, ki Héródes Gondviselője vala, és Suzsana, és sok egyéb asszonyok, kik az ő marháikból sáfárkodnak vala nékik.

4. Mikor pedig nagy sokaság gyülne egybe, és a kik minden városokban valának, mennének ő hozzá, monda példabeszéd által:

5. Egy magvető ember * kiméne, hogy elvetné az ő magvát; és a magvetés közbe némelly esk az útra, és eltapodtaték, és az égi madarak megevék azt.

6. És némelly esék a kősziklára és mikor kikölt volna, elszárada: mert nem vala nedvessége.

7. Némelly esék a tövis közzé, és mikor együtt a tövisek felnőttek volna, megfojtják azt.

8. És némelly esék a jó földbe, és mikor kikölt volna, száz annyi hasznot hoza. Ezeket mondván kiált vala: A kinek vagynak hallásra való fülei, hallja!

9. Kérdezik vala pedig őtet az ő tanitványai, mondván: Micsoda volna e példabeszéd?

10. Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek, egyebeknek pélabeszédek által szólok, hogy látván * ne lássanak, és hallván, ne értsenek.

11. A példabeszéd pedig ez: A mag az Istennek beszéde.

12. A kik pedig az utra * estek azok ezek, kik hallják: azután eljő az ördög, és kikapja az igét az ő szivekből, hogy ha hijendenének, ne idvezüljenek.

13. A kik pedig a kősziklára estek, azok ezek, kik minekutánna hallják az igét, nagy örömmel veszik azt; de ezeknek nincsen gyökerek, kik csak ideig hisznek, és a kisértetnek idején elszakadnak.

14. A melly mag pedig a tövis közzé esett, azok ezek, a kik hallották, de elmenvén a szorgalmatosságoktól, gazdagságoktól és e világi gyönyörűségektől megfojtatnak és gyümölcsöt nem teremnek.

15. A melly pedig a jó földbe esett, azok ezek, a kik tiszta és jó szivvel a hallott igét megtartják, és gyümölcsöt teremnek a békességtürés által.

16. Senki pedig a meggyujtott gyertyát bé nem fedi valami edénnyel, sem az ágy alá nem rejti, * hanem a gyertyatartóba teszi, hogy a kik bémennek lássák a világot;

17. Mert nincsen olly titok, mellynek meg nem kell * jelentetni; és nincsen olly elrejtetett dolog, mellynek meg nem kell tudatni és világra kelni.

18. Meglássátok azért mimódon * hallgatjátok: mert a kinek vagyon, adatik annak; és a kinek nincsen, még a mijét gondolnák is hogy vagyon, elvétetik tőle.

19. Jövének pedig ő hozzá az ő * annya és attyafiai, és nem lehetnek vala vele szembe a sokaság miatt.

20. És tudtára adék néki, ezt mondván: A te anyád és a te atyádfiai ottkin állanak, kik akarának téged látni.

21. Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai ezek, kik az Istennek beszédét hallgatják és azt cselekeszik.

22. Lőn pedig ez egy napon * béméne a hajóba ő és az ő tanitványai, és mondan nékik: Menjünk a tónak tulsó partjára. És elindulának.

23. Mikor pedig ők eveznének, elszenderedék: és támada a vizen nagy szélvész, és megkezdének vala merülni, és a veszedelemhez közel valának.

24. Járulván pedig felkölték őtet, mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet, és a viznek habjait, és megszünének, és lőn csendesség.

25. Monda pedig nékik: Hol vagyon a ti hitetek? És félelemmel csudálkoznak vala egymásnak ezt mondván: Kicsoda ez! * Hogy a szeleknek is, a viznek is parancsol, és engednek néki?

26. És evezének a Gadarénusok * tartományokba, melly Galilea ellenébe vagyon.

27. Ő pedig mikor a földre kiment volna, jöve néki eleibe a városból * egy ember, kiben ördögök valának sok időktől fogva: és ruhába fel nem öltözik vala, sem pedig házban nem marad vala, hanem a koporsókban.

28. Mikor azért az látta volna Jézust, és felkiáltott volna, lábai eleibe esék néki, és felszólván monda: Micsoda közöm vagyon nékem te veled Jézus, felséges Istennek Fija; kérlek téged, ne gyötörj engemet;

29. Mert parancsol vala annak a tisztátalan léleknek, hogy kimenne ez emberből: mert sok időtől fogva környékezte ala meg őtet, annakokáért lánczokkal és békókkal megkötöztetve őriztetik vala, de a kötözések elszakadozván, az ördögtől puszta helyeken hordoztatik vala.

30. Megkérdé pedig őtet Jézus ezt mondván: Kicsoda néked neved? És ő monda: Légió; mert sok ördögök mentek vala abba bé.

31. És kérik vala őtet, hogy ne parancsoná nékik: hogy a mélységben mennének.

32. Vala pedig ott sok disznóknak nyájok, mellyek esznek vala a hegyen, és kérik vala őtet, hogy megengedné nékik hogy azokba mennének. És megengedé nékik.

33. És minekutánna kimentek volna az ördögök az emberből, bémenének a disznókba; és a disznóknak nyájok nagy meredek helyről a tóba rohana és oda vesze.

34. Mikor pedig a pásztorok látták volna a lett dolgot, elfutának, és elmenvén hirré adák a városban és a falukban.

35. Kimenének azért, hogy meglátnák a mi lett vala; és menének Jézushoz, és találak az embert, kiből az ördögök kimentek vala, felöltözve és eszén lenni, ki Jézus lábainál ül vala; és megfélemlének.

36. Megbeszélék pedig nékik azok is: a kik látták vala, mimódon szabadult volna meg az ördöngös.

37. És kéré őtet a Gadarénusok körűl való tartományoknak egész sokasága, hogy ő közzűlök elmenne: mert felette igen félnek vala: ő pedig béülvén a hajóba, megtére.

38. Kéri vala pedit őtet az ember, a kiből az ördögök kimentek vala, hogy ő vele lenne, * de elbocsátá őtet Jézus, ezt mondván:

39. Eredj el házadhoz, és beszéld meg, melly nagy jókat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, melly nagy dolgokat cselekedett volna Jézus ő vele.

40. És lőn,hogy mikor megtért volna Jézus, a nép örömmel fogadá őtet: mert mindnyájan várják vala őtet.

41. És imé eljöve egy ember, kinek Jairus vala neve, * ki a zsinagógának Fejedelme vala: és mikor Jézusnak lábai előtt leesett volna, kéri vala őtet, hogy az ő házába menne bé.

42. Mert vala néki egyetlenegy leánya, mintegy tizenkét esztendős, és az halálán vala. Mikor pedig menne, a sokaság szorongatja vala őtet.

43. És egy asszony, melly vérfolyásban volt tizenkét * esztendőtől fogva, és mindn életét az orvosokra költötte, de senkitől meg nem gyógyittathatott vala:

44. Mikor hátul járult vona, illeté az ő köntösének prémjét, és azonnal megálla rajta a vérnek folyása.

45. És monda Jézus: Kicsoda az, a ki engemet illete? És mikor mindnyájan azt tagadnák, monda Péter, és a kik ő vele valának: Mester! a sokaság szorongat és nyom meg tégedet, és azt kérded: Kicsoda az, a ki engemet illete?

46. Jézus pedig monda: Illete engem valaki: mert én vevém eszembe, hogy isteni erő származék ki tőlem.

47. Mikor pedig látta volna az asszony, hogy titkon nem cselekedhetett volna, reszketve előjöve és néki lábai előtt leesvén, megjelenté néki az egész sokaság előtt, miért illette volna őtet, és mimódon azonnal meggyógyult volna.

48. És ő monda néki: Bizzál leányom, a te hited tégedet megtartott, eredj el békességgel!

49. Mikor pedig még a szó szájában volna, eljöve egy ember a zsinagóga Fejedelmekének házától, ezt mondván néki: Megholt a te leányod: ne fáraszd a Mestert!

50. Jézus pedig mikor ezt hallotta volna, felele néki: ne félj, csak hidj, és megtartatik.

51. Bémenvén pedig a házba, senkit nem bocsátá bé, hanem Pétert, Jakabot, Jánost, és a leányzónak attyát és annyát.

52. Sirnak vala pedig mindnyájan és jajgatják vala azt, ő pedig monda: Ne sirjatok, nem halt meg, hanem aluszik.

53. És csufolják vala őtet, mivelhogy tudnák, hogy megholt volna.

54. Ő pedig mindenekt kiküldvén, és a leányzónak kezét fogván, kiálta, mondván: Leányzó, kelj fel!

55. És megtére annak lelke, és azonnal felkele: és ő parancsolá, hogy enni adnának annak.

56. És elálmélkodának annak szüléi; ő pedig megparancsolá, hogy senkinek ne mondanák a mi lett vala.