6. RÉSZ.

Vetekedés a Szombatról: száradt kezü meggyógyittatik: Neveik az Apostoloknak: Betegek gyógyittatnak: kik boldogok és boldogtalanok: Irgalmasnak kell lenni; nem hirtelen itélni: Jó fa: Krisztus ígéjét hallgatni és megtartani.

Lőn pedig, hogy az elsőhöz hasonló másod Szombaton * a vetéseken menne által. És az ő tanitványai # szaggatják vala a gabonafejeket, és esznek vala, azokat kezek között törvén.

2. Némellyek pedig a Farizeusok közzűl mondának nékik: Miért mivelitek azt, a mit nem szabad Szombatnapokon mivelni.

3. És felelvén Jézus, monda nékik: Azt sem olvastátok é a mit Dávid cselekedett, mikor * éheznék ő, és a kik vele valának?

4. Mimódon ment bé az Úrnak házába és a szent kenyereket vette és megette, és adta azoknak is, a kik ő vele valának, mellyeket nem szabad vala * megenni, hanem csak a Papoknak?

5. És ezt mondja vala nékik: az embernek Fija Ura a Szombatnak is.

6. Lőn pedig más Szombaton is, hogy ő bémenne a zsinagógába és tanitana. És vala ott egy ember, kinek jobbkeze megszáradott * vala.

7. És leselkednek vala ő utánna az Irástudók és Farizeusok, hogy ha Szombatnapon meggyógyitaná azt, hogy ő ellene találhatnának vádolást.

8. Ő pedig tudja vala azoknak gondolatjokat, és monda annak az embernek, a kinek megszáradott vala a keze: Kelj fel, és állj elő. Az pedig felkelvén előálla.

9. Monda azért nékik Jézus: Kérdelek titeket egy dologra: Szabad é Szombatnapokon, jól vagy gonoszúl tenni valakivel? az embert megtartani, vagy elveszteni?

10. És mikor azokat mind körűl elnézte volna, monda az embernek: Nyujtsd ki a te kezedet. És az a képen cselekedék, és az ő keze megépüle mint a másik.

11. Azok pedig megtelének balgatagsággal, és szólnak vala egymással, mit cselekednének Jézussal.

12. És lőn azokban a napokban, elméne a hegyre imádkozni, és ugyanott lőn az éjszakán, imádkozván az Istennek.

13. És mikor megvirradott volna, előszólitá az ő tanitványit, és mikor azok közzűl választott volna tizenkettőt, * kiket Apostoloknak is neveze:

14. (Simont, kit neveze * Péternek és Andrást annak attyafiát, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant.

15. Mátét és Tamást, Jakabot az Alfeus fiát, és Simont, ki neveztetik Zélótesnek.

16. Júdást a Jakab attyafitá, és Iskáriótes Júdást, ki is áruló vala.)

17. Aláméne ő velek, és megálla a térföldön, és az ő tanitványinak seregek, és a községnek nagy sokasága egész Júdeából és Jérusálemből, és Tírusnak és Sídonnak tenger mellett való tartományából, kik jöttek vala, hogy hallgatnák őtet, és meggyógyulnának az ő betegségekből.

18. És a kik gyötretnek vala tisztátalan lelkektől: és meggyógyulnak vala.

19. És az egész sokaság igyekezik vala őtet * illetni: mert isteni erő származik vala ő belőle, és mindeneket meggyógyit vala.

20. Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanitványira, azt mondja vala: Boldogok vagytok szegények; * mert tiétek az Isten országa.

21. Boldogok vagytok kik most * éheztek: mert megelégittettek. Boldogok vagytok kik most # sirtok: mert nevetni fogtok.

22. Boldogok lésztek, mikor az emberek titeket gyűlölni fognak, és mikor a gyülekezetekből kivetnek, és titeket szidalmaznak, és a ti neveteket, mint gonoszt * kivetik az embernek Fijáért.

23. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek: mert ímé a ti jutalmatok bőséges mennyben: mert hasonlatosképen cselekedtek a Prófétákkal az ő attyaik.

24. De jaj néktek gazdagoknak: mert elvészitek a ti * vigasztalástokat.

25. Jaj néktek kik megtöltetek: * mert éhezni fogtok. Jaj néktek kik most nevettek: mert sirni és jajgatni fogtok.

26. Jaj néktek, mikor minden emberek jót mondanak ti felőletek; mert hasonlatosképen cselekedtek a hamis Prófétákkal az ő attyaik.

27. De néktek mondom hallgatóknak: Szeressétek a ti * ellenségeiteket: jól tégyetek azokkal, a kik titeket gyülölnek.

28. Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, * és imádkozzatok # azokért, a kik titeket háborgatnak.

29. És a ki a te orczádat egy felől üti, forditsd * oda néki más felől is: és attól, a ki felsőruhádat elveszi, ne tartsd meg alsóruhádat is.

30. Mindennek pedig, a ki tőled kér, adj; és * attól, a ki elviszi marhádat, ne kérd vissza.

31. És a mint akarjátok hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azon képen * cselekedjetek azokkal;

32. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, * micsoda kedvességtek lészen azért Istennél? mert a bűnösök is szeretik azokat, a kik őtet szeretik.

33. És ha azokkal tésztek jól, a kik veletek jól tésznek, micsoda kedvességtek lészen azért Istennél? mert a bűnösök is ugyanazont cselekeszik.

34. És ha azoknak adtok kölcsönt a kiktől gondoljátok hogy ismét vehettek, micsoda kedvességtek vagyon azért Istennél? mert a bűnösök is a bűnösöknek adnak kölcsönt, hogy hasonlókat végyenek.

35. Annakokáért szeressétek ellenségeiteket, és jól tégyetek, és kölcsönt adjatok, semmit abból nem várván: és a ti jutalmatok sok lészuen, és ama magasságos Istennek * fijai lésztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.

36. Legyetek azért irgalmasok * mit a ti Atyátok is irgalmas.

37. Ne itéljetek * és nem itéltettek: ne kárhoztassatok s nem kárhoztattatok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik:

38. Adjatok, néktek is adattatik; jó mértéket, megnyomatott, megrázott, és elfolyó mértéket adnak a ti kebeletekbe: mert azon mértékkel mérnek egyebek néktek, a mellyel ti mértek.

39. Mond vala pedig nékik illyen példabeszédet: Valjon a vak vezetheti * éa vakot? avagy nem mindketten a verembe esnek é?

40. Nem feljebb való a * tanitvány az ő Mesterénél, sőt inkább a tanitvány tökéletes, ha az ő Mesteréhez hasonló.

41. Miért nézed pedig a te atyádfia szemében való * szálkát, a gerendát pedig, melly a te saját szemedben vagyon, nem veszed eszedbe?

42. Avagy mimódon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia! hadd vessem ki a szálkát, melly a te szemedben vagoyn, holott te, a te szemedben való gerendát nem látod? Te képmutató, ved ki először a gerendát a te szemedből, és azután viselj arra gondot, hog kivessed a szálkát, melly a te atyádfia szemében vagyon.

43. Nem jó fa az, a melly hitvány gyümölcsöt * terem, és nem gonosz fa az, a melly jó gyümölcsöt terem.

44. Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről esmértetik meg: mert a tövisről nem szednek figét, és a csipkéről nem szednek szőlőt.

45. A jó ember az ő szivének jó kincséből hoz elő * jót, és a gonosz ember az ő szivének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szivnek teljességéből szól az embernek szája.

46. Miért mondjátok pedig nékem, Uram! Uram! ha nem mivelitek, a * mellyeket mondok?

47. Valaki én hozzám jő, és hallgatja az én beszédimet, és azokat * megtartja, megmondom néktek mihez hasonló.

48. Hasonlatos valamelly házépitő emberhez, a ki ásta és mélyen kivágta a követ, és fundamentomot vetett kősziklán; minekutánna pedig eljött az árviz, megütközött a folyóviz abba a házba, de azt meg nem mozdithatta: mert kősziklán fundáltatott.

49. A ki pedig hallgatta, és meg nem tartotta, hasonlatos az emberhez, a ki csak a földön épitette házát fundamentom nélkűl, mellybe megütközéka folyóviz, annakokáért azonnal elromlott, és lett annak a háznak nagy romlása.