5. RÉSZ.

Krisztus tanit a hajóból: sok halak fogatások: Bélpoklos éd gutaütött meggyógyulása: Bünbocsánati hatalom: Máténak hivatala: oka, milért nem böjtölnek az ő tanitványai.

És lőn, hogy mikor a sokaság reá szorulna az * Isten beszédének hallgatása okáért, ő áll vala a Genezáret tavánál

2. És látá két hajókat a vizen állani; a halászok * pedig minekutánna azikból kiszállottak volna, mossák vala az ő hálóikat.

3. És bémenvén egyik hajóba melly Simoné vala, kéré őtet, hogy egy kevéssé a földtől beljebb vinné: és mikor leült volna, tanitja vala a sokaságot a hajóból.

4. Minekutánna pedig megszünt volna a szólástól, monda Simonnak; Vigyed a mélyre, és bocsássátok le a ti hálóitokat halfogásra.

5. És felelvén Simon, monda néki: Mester! jóllehet az egész éjszakán fárasztottuk magunkat, és semmit nem fogtunk: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót.

6. És mikor azt mivelték volna, halaknak nagy sokaságokat rekeszték bé; szakadoz vala pedig az ő hálójok.

7. És intenek vala az ő társaiknak, kik a más ahjóban valának, hogy eljőnének és nékik segitséggel lennének: Eljövének azért, és megtölték mind a két hajókat, annyira hogy csaknem elmerülnének.

8. Mikor pedig ezeket látta volna Simon Péter, Jézusnak lábai eleibe esék, mondván: Eredj el én tőlem: mert én bűnös ember vagyok, Uram!

9. Mert a félelem elfogta vala őtet, és mind azokat , kik ő vele valának, a halaknak fogatások miatt, mellyeket fogtak vala.

10. Hasonlatosképen Jakabot és Jánost is a Zebedius fijait, kik valának Simonnak társai. És monda Simonnak Jézus: Ne félj, ennekutánna embereket * fogsz.

11. És ők mikor kivonták volna a hajókat a földre, mindeneket * elhagyván követék őtet.

12. És lőn, hogy mior volna egy városban, jöve hozzá egy bélpoklossággal teljes ember, és látván Jézust, arczal * leborulván, kéré őtet, mondván: Uram, ha akarod megtisztithatsz engemet!

13. Jézus pedig kinyujtván kezét, illeté azt, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozék tőle a bélpoklosság.

14. És ő megparancsolá néki, hogy azt senkinek ne mondaná: hanem eredj el,. úgymond, mutasd meg magadat a Papnak, és vigy áldozatra való ajándékot a te megtisztulásodért, a mint * Mózes parancsolta: hogy az nékik legyen bizonyságul.

15. Annál inkább terjednek vala az ő felőle való beszédekm és nagy sokaság gyül vala egybe, hogy hallgatná őtet, és általa meggyógyulának az ő betegségekből.

16. Ő pedig félfelé menvén, vala a pusztákban, * és imádkozik vala.

17. És lőn némelly napon mikor tanitana, és ott ülnének a Farizeusok és a törvénynek Doktorai, kik jöttek vala Galileának és Júdeának minden faluiból és Jérusálemből; és az Úrnak hatalma volna ő vele a betegeknek gyógyitásokra.

18. Imé akkor jövének, * valami emberek, kik ágyban hoznak vala egy gutaütött embert; és igyekeznek vala azt bévinii, és Jézus eleibe tenni.

19. És mikor nem találtak volna helyet, honnét bévihetné azt, a sokaság miatt, a házra hágának, és a ház fedelén általbocsáták azt mind ágyastól közikbe, Jézus eleibe.

20. És látván azoknak hiteket, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid.

21. És kezdének az Irástudók és a Farizeusok magokban okoskodni illyen módon: Kicsoda ez, hogy illyen káromlásokat szól? Kicsoda bocsáthatja meg a bűnökt, hanem csak egyedül az Isten?

22. Jézus pedig mikor * látta volna az ő okoskodásokat, felelvén monda nékik: Mit okoskodtok a ti szivetekben?

23. Mellyik könnyebb mondanom é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondanom: kelj fel és járj?

24. Hogy pedig megutdjátok, hogy az ember Fijának vagyon hatalma e földön megbocsátani a * bünöket, (monda a gutaütött embernek:) Néked mondom, kelj fel, és felvévén nyoszolyádat, eredj házadhoz!

25. És az mikor azonnal felkölt volna azoknak szemeik előtt, felvévén az ő nyoszolyáját, mellyben feküdt vala, elméne házához, dicsőitvén az Istent.

26. És az álmélkodás elfogá mind őket, és dicsőitik vala az Istent, és bételének félelemmel, mondván: Bizony reménységünk kivül való dolgokat láttunk ma.

27. Ezek után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevü * Publikánust, ki az adószedő helyen ül vala, és monda néki: Kövess engemet.

28. És az mindeneket elhagyván, felkele és követé őtet.

29. És Lévi nagy lakodalmat szerze néki az ő házánál; és vala ott Publikánusoknak nagy sokaságok, és egyebeknek, kik ő velek letelepedtek vala.

30. A kik pedig azok közzűl Irástudók és Farizeusok valának, zörgölődnek vala az ő tanitványai ellen, ezt mondván: Miért esztek és isztok a Publikánusokkal és a bűnösökkel?

31. És felelvén Jézus, monda nékik: Nem szűkölködnek az * egésségesek orvos nélkűl, hanem a betegek.

32. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.

33. Azok pedig mondának néki: Mi az oka, hogy a János * tanitványai gyakorta böjtölnek és imádkoznak, hasonlatosképen a Farizeusoknak tanitványai is; a te tanitványid pedig esznek és isznak?

34. Ő pedig monda nékik: Avagy mivelhetitek é azt, hogy a vőlegénynek baráti böjtöljenek, mig velek vagyon a vőlegény?

35. Eljőnek pedig a napok, mikor elvétetik ő tőlök a vőlegény, akkor böjtölnek az napokban.

36. Mond vala pedig nékik példabeszéd által is: Senki nem toldja az új posztó foltot az ó psoztóhoz: mert az újat is megszakasztja, és az ó posztóhoz nem illik az új.

37. És senki nem tölti az új bort ó tömlőkbe: mert az új bor megszakasztja a tömlőket, és a bor kiomol, s a tömlők is elvesznek.

38. Hamem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad.

39. És senki, a ki ó bort iszik, mindjárt új bort nem kiván inni: mert azt mondja: Az ó bor egésségesebb.