4. RÉSZ.

Krisztus kisértete és győzedelme: Názáretben tanitása és megvettetése: egy ördöngösnek, Péter napának s több betegeknek gyógyulások: az ördögöknek ő róla való vallástételek.

Jézus pedig Szent Lélekkel * teljes lévén megtére a Jordántól, és viteték a Lélektől # a pusztába.

2. És negyven napig kisérti vala őtet az ördög, és nem evék semmit azokban a napokban; de minekutánna azok elmultak volna, megéhezék.

3. És monda néki az ördög: Ha Isten Fija vagy, mondjad e kőnek, hogy változzék kenyérré!

4. És felele néki Jézus, mondván: megvagyon irva, hogy az ember nem * csak kenyérrel él, hanem az Istennek minden igéjével.

5. Mikor azután felvitte volna őtet az ördög egy nagy magas hegyre, * megmutatá néki e földnek minden országit egy szempillantásban.

6. És monda néki az ördög: Néked adom mind ezt a hatalmat,és ezeknek dicsőségeket: mert néked adatott és annak adom, a kinek akarom adni

7. Azért ha te imádandasz engem, mind ezek tiéid lésznek.

8. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozzál el én tőlem Sátán; mert meg vagyon irva: A te Uradat * Istenedet imádjad, és csak ő néki szolgálj.

9. Azután vivé őtet Jérusálembe, és helyhezteté a templomnak tetejére, és monda néki: Ha Istennek Fija vagy, bocsásd alá innét magadat;

10. Mert meg vagyon irva: Az ő Angyalinak * parancsolt te felőled, hogy őrizzenek tégedet.

11. És kezekben hordoznak tégedet, hogy valamikor meg ne üssed a kőbe a te lábadat.

12. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kisértsd * a te Uradat Istenedet.

13. És minekutánna elvégeztetett volna minden kisértés, eltávozék ő tőle ideig az ördög.

14. Megtére pedig Jézus Szent Léleknek * erejével Galileába, és néki hire kiméne az egész körülvaló tartományba.

15. És ő tanit vala azoknak * zsinagógáikban, és mindenek dicsőitik vala őtet.

16. Méne azért Názáretbe, * a hol feltartatott vala, és béméne szokása szerint, Szombatnapon a zsinagógába; és felkele hogy olvasna Irást.

17. És adák néki az Ésaiás Próféta könyvét: és mikor megnyitotta volna a könyvet, találkozék a helyre, mellyben vala irva:

18. Az Úrnak Lelke vagyon * én rajtam, mivelhogy megkent engemet, azért küldött engemet, hogy a szegényeknek az Evangyéliomot hirdessem, hogy meggyógyitsam a töredelmes szivüeket, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a vakok szemeinek menyilásokat, és a megromlottakat szabadon bocsássam.

19. Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejést.

20. És béhajtván a könyvet, mikor megadta volna a szolgának, leüle és mindeneknek szemeik a zsinagógában ő reá függesztettek vala.

21. És kezdé neékik ezt mondani: Ma teljesedett bé ez az Irás, a ti hallástokra.

22. És bizonyságot tésznek vala ő felőle mindnyájan, és álmálkodnak vala az ő kedves * beszédin, mellyek származnak vala az ő szájából, és ezt mondták vala: Avagy nem ez é a József fija?

23. És monda nékik; Bizonyára ama példabeszédet fogjátok nékem mondani: Orvos, gyógyitsd meg magadat! Valamellyeket hallottunk * Kapernaumban hogy lettek, # itt is a te házadban ugyanazokat cselekedjed.

24. Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy Próféta is nem kedves az ő * hazájában.

25. De igazán mondom néktek: hogy sok özvegyek valának Illyés idejében az Izráel országában, mikor az ég bezároltatott volna három * esztendeig és hat hónapig, annyira hogy az egész tartományban nagy éhség volna.

26. De azok közzűl egyhez nem is küldetett Illyés, hanem csak a Sídon városbelieknek Sareptéájokba, az * özvegy asszonyhoz.

27. És az Elizeus Próféta idejében sok bélpoklosok valának Izráel országában, de azok közzűl egy is nem tisztult meg, hanem csak a Siriából való * Naámán.

28. És bételének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották volna.

29. És mikor felköltek volna, kiüzék őtet a városon kivül, és vivék őtet szinte a hegynek tetejére, mellyen az ő városok épitetett vala, hogy őtet onnét vetnék alá.

30. Ő pedig mikor közöttük általment volna, elméne.

31. És aláméne Kapernaumba * a Galileának városába, és ott tanitja vala őket Szombatnapokon.

32. És csudálkoznak vala az ő tudományán; mert az ő beszéde * hatalmassággal vala.

33. És vala a zsinagógában egy ember , kiben tisztátalan ördögi lélek vala, ki nagy szóval * felkiálta.

34. Mondván: Ah, micsoda közünk vagyon nekünk te veled Názáretbeli Jézus? azért jöttél-é hogy elveszess minket? esmérlek téged ki légy, tudniillik az Istennek ama Szente!

35. És megdorgálá őtet Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki az emberből. És az ördög azt mikor közzéjek vetette volna, kiméne belőle, és néki semmit nem árta.

36. És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak s beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek,és kimennek?

37. És kiméne a hir ő felőle, a körülvaló tartománynak minden helyére.

38. Mikor pedig felkölt volna Jézus a zsinagógából, béméne a Simon * házába; Simonnak pedig napa nagy hideglelésben fekszik vala, és könyörgének néki a felől.

39. És Jézus mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az mikor mindjárt felkölt volna, szolgála nékik.

40. És mikor immár a nap lemenne, mindenek a kiknek különb-különbféle betegei volnának, viszik vala azokat ő hozzá; ő pedig mindenekre kezeit vetvén, meggyógyitá azokat.

41. Nagy sokakból pedig ördögök is mennek vala ki, kik kiáltanak vala, és ezt mondják: Te vagy ama Krisztus, * az Istennek Fija! De ő megdorgálván azokat nem hagyja vala szólni, mivelhogy tudják vala, hogy ő volna ama # Krisztus.

42. És mikor a nap felkölt volna, kimenvén méne * puszta helyre, és a sokaság keresi vala őtet és menének ő hozzá. és tartóztatják valal őtet, hogy tőlök ne menne el.

43. Ő pedig monda: Egyéb vá4oknak is kell nékem hirdetnem az Istennek országát: mert azért * bocsáttattam.

44. És prédikál vala Galileának zsinagógáiban.