SZENT LUKÁCS

IRÁSA SZERINT VALÓ EVANGYÉLIOM.

1. RÉSZ.

A K. János szüleinek, születésének, jövendőbeli tisztinek, és a Krisztus fogantatása megjelentésének históriája: Szüz Mária éneke, és Zakariásnak János felől való próféziája.

Mivelhogy sokan kezdették rendzserint megirni, azoknak a dolgoknak megbeszéléseket, mellyek mi nálunk mindenestől fogva bizonyosok.

2. A mint nékünk előnkbe adták, a kik eleitől fogva, szemmel * látói és szolgái voltak az igének:

3. Azért tetszék nékem is, ki mindenestől fogva mindeneknek jó végekrrre mentem eleitől fogva, hogy azokról néked rendszerint irnék, jó * Theofile!

4. Hogy megtudhassad azoknak a dolgoknak valóságos igazságokat, mellyeket hallottál.

5. Vala a Júdea királyának Héródesnek idejében egy Pap, kinek Zakariás vala neve, Abiának * rendiből való: annak pedig felesége, Áron Papnak leányai közzűl való vala, kinek neve Erzsébet vala.

6. Valának pedig mindketten igazak Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolatiban és rendeléseiben feddhetetlenül élnek vala.

7. És nem vala nékik magzatjok, mivelhogy Erzsébet meddő volna, és mind ketten immár idős emberek valának.

8. Lőn pedig, hogy mikor a részre osztott Papságnak rendi szerint, az Isten előtt való szolgálatokban a Papság Zakariáson volna.

9. A papi tiztnek rendi szerint reá juta a szer, hogy az Úrnak templomába bémenvén * jóillatot gerjesztene;

10. És a községnek minden sokasága, kivül imádkozik vala a jóillatozásnak idején.

11. Megjelenék pedig néki az Úrnak Angyala, állván a jóillatozás való oltárnak jobbja felől.

12. És Zakariás azt látván , megháborodék, és félelem esék ő reá.

13. Monda pedig az Angyal néki: Ne félj Zakariás: mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és az ő nevét nevezed Jánosnak.

14. És az lészen néked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő * születésén;

15, Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és * részegitő italt nem iszik, és még az ő annyának méhétől fogva Szent Lélekkel bételik.

16. És az Izráel fijai közzűl sokakat megtérit az ő * Urukhoz Istenekhez;

17. Mert ez ő előtte * fog járni, az Illyés lelkével # és erejével, hogy az atyáknak sziveket a fiakhoz forditsa és az engedetleneket az igazaknak bölcsességekre: hogy az Úrnak készítsen tökéletes népet.

18. És monda Zakariás az Angyalnak: Mint esmérhetem én azt meg? mert én vén * ember vagyok, és az én feleségem is igen idős.

19. És felelvén az Angyal, monda néki: Én vagyok Gábriel, * ki állok az Isten előtt: és bocsáttattam, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.

20. És imé megnémulsz, és nem szólhatsz, mind a napig, mellyen * ezek meglésznek; mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, mellyek bételnek az ő idejekben.

21. És a község várja * vala Zakariást, és csudálják vala, hogy ő a templomban késnék.

22. És ő minekutánna kijött volna a templomból, nem szólhat vala nékik: és eszekbe vevék, hogy ő látást látott volna a templomban: mert csak ő int vala nékik, és ugyan némán marada.

23. És minekutánna bétöltek volna az ő szolgálatjának napjai, elméne házához.

24. A napo után pedig méhében fogada Erzsébet az ő felesége, és elrejté magát öt hónapig, ezt mondván:

25. Így cselekedék az Úr én velem a napokban, mellyekben szemeit én reám veté, hogy elvenné rólam az emberek között való ama * nagy gyalázatomat.

26. Hatodik hónapban pedig küldeték az Istentől Gábriel * Angyal Galileának városába, melynek neve Názáret.

27. Egy szűzhöz, * melly férfuúnak jegyeztetett valam melly férjfiúnak neve József vala, ki a Dávid # háznépe közzűl való vala: a szűznek pedig neve vala Mária.

28. Bémenvén azért az Angyal ő hozzá, monda: Örülj te, ki az Úrnál ingyen vagy kedves: Az Úr te veled vagyon; és te áldott * vagy az asszonyok között.

29. Az pedig mikor az Angyalt látta volna, megháborodék az ő beszédén: és gondolkodik vala azon, minémü volna e köszöntés!

30. És monda néki az Angyal: Ne félj Mária: mert Istennél kegyelemben vagy .

31. És ímé * méhedben fogadsz, és szülsz fiat: és nevezed az ő # nevét JÉZUSNAK.

32. És nagy lészen és a Magasságban lakozó Fijának hivattatik, és az Úr Isten néki adja Dávidnak, az ő attyának * székit.

33. És uralkodik Jákóbnak házán mind örökké, és az ő országának vége * nem lészen.

34. Monda pedig Mária az Angyalnak: Mimódon lészen ez, holott én férjfiat nem fogok esmérni?

35. És felelvén az Angyal, monda néki: A Szent Lélek száll * te reád, és a magasságan lakozó Istennek ereje árnyékoz meg tégedet, annakokáért az is a mi tőled születik, mivelhogy szent lészen, Isten Fijának hivattatik.

36. És imé a te rokonod Erzsébet * is az ő vénségében fogaott fiat, és immár hatod hónapi viselős az, a ki hivattatik vala meddőnek.

37. Mert az Istennén nincsen semmi lehetetlen dolog. *

38. Monda pedig Mária: Imhol vagyon az Úrnak szolgálóleánya: legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az Angyal.

39. És mikor felkölt volna Mária az napokban, elméne a hegyes tartományba nagy sietséggel, Júdának városába.

40. És beméne Zakariás házába, és köszönté Erzsébetet.

41. És minekutánna hallotta volna Erzsébet Máriának köszöntését: a magzat repese * az ő méhében. és bételék Szent Lélekkel Erzsébet.

42. És felszóval kiálta, mondván: Áldott vagy * te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse.

43. És honnét vagyon ez nékem, hogy az én * Uramnak annya én hozzám jöjjön?

44. Mert imé, mihelyt a te köszöntésednek szava az én füleimbe juta, azonnal repesni kezde örvendezéssel a magzat az én méhemben.

45. És boldog az a ki hitt: mert bételjesednek azok, a mellyeket az Úr * néki mondott.

46. Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,

47. És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben;

48. Mert megtekinté az ő szolgálóleányának alázatos állapotját: mert imé engemet ez időtől fogva boldognak mondanak minden nemzetségek:

49. Mert a hatalmas * Isten én velem nagyságos # dolgokat cselekedék: és szent az ő neve.

50. És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, * kik őtet félik.

51. Hatalmas * dolgot cselekedék karjának # ereje által: és a kevélyeknek szivek gondolatjának eszét veszté.

52. Hatalmasokat levoná az ő székekből, és az alázatosokat felmagasztalá:

53. Az éhezőket * minden jókkal bétölté, és a gazdagokat üresen bocsátá.

54. Magához fogadá Izráelt * az ő szolgáját, hogy megemlékeznék az ő irgalmasságáról

55. (Miképen szólott vala a mi Atyáinknak: Ábrahámnak * és az ő maradékinak) mind örökké.

56. Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig, és azután haza tére.

57. Erzsébetnek pedig bételék szülésének ideje és szüle az ő fiját.

58. És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett volna ő vele és * őnéki örülnek vala.

59. És nyolczadnapon eljövének, hogy a gyermeket körülmetélnék,és az ő attyának nevérő nevezik vala őtet Zakariásnak.

60. És felelvén az annya, monda: Semmiképen nem: hanem * Jánosnak neveztessék.

61. És mondának néki: Senki nincsen a te nemzetséged között, a ki illyen névvel neveztetnék.

62, Intenek vala pedig annak attyának, hogy megjelentené, kinek akarná neveztetni.

63. És minekutánna táblát kért volna elő, ezt irá, mondván: János * néki neve. És csudálkozának rajta mindnyájan.

64. És megnyilatkozék * az ő szája azonnal és az ő nyelve; és szól vala áldván az Istent.

65. Támada annakokáért félelem minden ő szomszédjaikban: és Júdeának hegy között való egész tartományában, kihirdettetének mind ezek a dolgok.

66. És mindenek a kik hallák azokat, az ő szivekbe elrejték, ezt mondván: Vallyon kicsoda lészen e gyermek? az Úrnak keze vala pedig ő vele.

67. És Zakariás az ő attya, bételjesedék Szent Lélekkel, és prófétála ezt mondván:

68. Áldott az Izráel Ura Istenem hogy meglátogatta és * megváltotta az ő népét.

69. És felemelte az idvességnek szarvát nékünk, az ő szolgájának * Dávidnak házában.

70. A miint szólott az ő szent Prófétáinak általok, kik eleitől fogva voltak.

71. Hogy a mi ellenséginktől megszabaditana: és mind azoknak kezekből, a kik minket gyülölnek.

72. Hogy irgalmasságot cselekednék a mi atyáinkkal, és megmelékeznék az ő szent * fogadásáról.

73. Az esküvésről, mellyel megesküdr a mi atyánknak Ábrahámnak, tudniillik hogy ő megadná nékünk:

74. Hogy a mi ellenséginknek kezekből megszabadulván, * félelem nélkül szolgáljunk néki.

75. Szentséggel * és igazsággal ő előtte; a mi életünknek minden idejében.

76. Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten Prófétájának hivattatol: mert az Úr előtt jársz, * hogy az ő útait megkészitsed.

77. És az idvességnek * esméretire megtnitsad az ő népét, melly vagyon az ő büneiknek bocsánatjok által.

78. A mi Istenünk nagy irgalamasságáért, mellyel megláogatott minket, a magasságból való * Csemete.

79. Hogy megjelenjék azoknak, kik a setétségben * és a halálnak árnyékában vagynak, hogy a mi lábainkat igazgassa a békességnek útára.

80. A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lelkében; és pusztákban vala mind a mai napig, mellyen meg kellene magát az Izráelnek * mutatni.