16. RÉSZ.

Krisztus feltámadása, megjelenése, a Keresztség szerzése, és mennybementele.

És mikor elmult volna a Szombat, Mária Magdaléna * és a Jakab annya Mária és Salómé, vőnek drága keneteket, hogy elmenvén megkennék őtet.

2. Annakokáért nagy * reggel a hétnek első napján manének a koporsóhoz, mikor immár a nap felkölt volna.

3. És mondanak vala magok közt: Kicsoda veszi el nékünk a követ a koporsó szájáról?

4. És oda tekintvén,láták hogy a kö elvétetett volna: mert felette igen nagy vala.

5. Bémenvén azért a koporsóba, látának egy ifjat * ülni jobbfelől: ki fejér ruhába öltöztetett vala: és megrémülének.

6. És az monda nékik: Ne féljetek: Ama Názáretbeli Jézust keresitek, a ki megfeszittetee vala; feltámadott, nincsen itt; imhol a hely, a hol helyhezteték vala őtet.

7 De menjetek el, és mondjátok meg az ő tanitványinal és Péternek, hogy ő előttetek megyen Galileába, ott őtet meglátjátok, a mint megmondotta * néktek.

8. És nagy hamar elmenvén, elfutának a kporsótól: mert a félelem és álmélkodás elfogta vala őket, és senkinek semmit nem szólnak vala: mert félnek vala.

9. És mikor feltámadott volna Jézus, reggel, a hétnek első napján, megjelenék először Mária * Magdalénának, kiből hét ördögöt úzött vala ki.

10. És az elmenvén, tudtokra adá azoknak, a kik Jézussal voltak, mikor csak kesergenének és sirnának.

11. Azok pedig mikor hallották volna hogy ő élne, és láttatott volna ő tőle, nem hivék:

12. Azután pedig, idegen ábrázatban megjelenék * kettőnek ő közzűlök, mikor útra indulván mezőre mennének.

13. Azok is elmenének, és tudtokra adák a * többinek, kik azoknak is nem hivének

14. Utolszor mikor ők tizenegyen együtt ülnének, megjelenté * magát nékik és az ő hitetlenségeket # és sziveknek keménységet szemekre hányá, hogy akik látták volna őtet feltámadottnak lenni, azoknak nem hittek volna.

15. És monda nékik: Elmenvén mind e széles világra, prédikáljatok * az Evangyéliomot minden # minden teremtett állatnak.

16. A ki héjend és megkeresztelkedéndik, idvezül, a ki pedig nem * hijend, elkárhozik.

17. Azokat pedig, a kik héjendenek, illyen jelek követik: Az én nevem által ördögöket * üznek; uj # nyelveken szólnak.

18. Kigyókat * vesznek fel: és ha valami mérges állatot isznak meg; nékik nem árt: betegekre vetik # kezeiket, és meggyógyulnak.

19. Az Úr annakokáért minekutánna szólott volna nékik, felviteték * mennybe, és üle az Istennek jobbjára.

20. Azok pedig kimenvén, prédikálnak mindenütt, az Úr együtt * cselekedvén ő velek, és az ő beszédeket erősitvén a jelek által, mellyek azokat követik vala.