11. RÉSZ.
Krisztus szamárháton megyen bé Jérusálembe: megátkoz egy figefát:
megtisztítja a templomot: hit ereje: megbocsátás; menti a templom
kitisztittatásában való dolgát.
Mikor pedig közelgetnének Jérusálemhez, * Bethfagéhez és
Bethániához, az Olajfáknak hegyéhez, elkülde kettőt az ő tanitványai közzül.
2. És monda nékik: Menjetek el im e faluba, * melly előttetek
vagyon; és mindjárt, hogy oda bémentek, találtok egy megkötött vemhet, mellyen
senki az emberek közzűl nem ült, oldjátok el és hozzátok nékem.
3. Hogyha valaki néktek ezt mondandja: Miért mivelitek ezt? azt
mondjátok: Mert az Úr szűkölködik e nélkűl; és azt anonnal ide bocsátja.
4. Elmenének azért, és találának egy megkötött vemhet az ajtónál,
kivül a kettős útnál, és eloldák azt.
5. És némelly emberek, kik ott állanak vala, mondának nékik: Mit
miveltek hogy eloldjátok a vemhet?
6. Azok pedig felelének azoknak a mint Jézus megparancsolta vala;
és elbocsáták őket.
7. Elhozák azért a vemhet Jézushoz, és az ő felsőruháikat * arra
hányák, és reá üle.
8. Sokan pedig felsőruháikat az útra teriték, némellyek pedig
ágakat szegdelnek vala a fákról és az útra hányják vala.
9. És a kik elől mennek vala, és hátul követik vala, kiáltnak,
mondván: Hosánna! Áldott a ki jött az * Úrnak nevében!
10. Áldott a mi atyánknak Dávidnak országa! melly jött az Úrnak
nevében, Hosánna, ki a magasságos egekben vagy!
11. És béméne * Jérusálembe az Úr, és a temploba; és mikor
mindeneket elnézett volna, és már estvéli óra volna, méne Bethániába a tizenkét
tanitványokkal.
12. És másodnapon mikor Bethániából kimentek * volna, megéhezék.
13. És mikor távol látott volna egy leveles figefát, oda méne, hogy
meglátná ha találna valamit rajta; és mikor oda ment volna, semmit nem talála a
leveleknél egyebet; mert nem vala még a fige érésnek ideje.
14. Akkor Jézus felelvén, monda a figefának: Soha ezután senki ne
egyék te rólad gyümölcsöt. És azt hallák az ő tanitványai.
15. Menének azért Jérusálembe: és bémenvén Jézus a templomba, kezdé
azokat kiverni a * kik árulnak és vásárlanak vala a templomban, és a
pénzváltóknak asztalaikat, és a galambárusoknak székeiket felforgatá.
16. És nem engedi vala, hogy senki valami edényt a templomon
általvinne.
17. És tanit * vala, mondván nékik: Avagy nincsen-é megirva, hogy
az én házam # imádság házának hivattatik miden népektől? ti pedig azt tettétek
latroknak ## barlangjokká!
18. És ezt meghallák * az Irástudók és a Papifejedelmek, és
keresnek vala módot, mimódon elvesztenék őtet: mert félik vala őtet, mivelhogy
az egész sokaság csudálkozik az ő tudományán.
19. Mikor pedig estve vona, kiméne Jézus a városból.
20. És reggel a figefa mellől elmenvén, látták hogy gyökerestől
megszáradott volna.
21. Akkor megemlékezvén Péter, monda néki: Mester ímé ama figefa,
mellyet megátkozál, * megszáradott!
22. És felelvén Jézus, monda nékik: Legyen bizodalmatok Istenben;
23. Mert bizony mondom néktek, valaki ezt mondandja im ez hegynek:
Kelj fel, vettessél a tengerbe, és nem * kételkedik az ő szivében, hanem hiszi
hogy meglésznek azok, a miket mondott; megadatik annak, valamit mondott.
24. Azért mondom néktek: Valamit imádkozástokban kéréndetek, *
hidjétek hogy elvészitek; és meglészen néktek.
25. És mikor felállotok imádkozni, megbocsássatok annak, a * ki
ellen valami dolgotok vagyon; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a
ti vétkeiteket;
26. Mert ha ti meg nem bocsátandotok, a ti mennyei Atyátok is nem *
bocsátja meg a ti vétkeiteket.
27. És ismét menének Jérusálembe, és mikor ő a templomban járna,
menének ő hozzá a * papifejedelmek és az Irástudók, és a Vének.
28. És mondának néki: Micsoda méltósággal cselekeszed ezeket? és
kicsoda adta néked e méltóságot, hogy ezeket cselekednéd?
29. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is valami dolgot kérdek
tőletek; feleljetek meg azért nékem, és megmondom én is néktek micsoda
méltósággal cselekeszem ezeket.
30. A János keresztsége mennyből vala é vagy emberektől? feleljetek
meg nékem!
31. Azok pedig magokban illyen módon okoskodnak vala: Ha azt
mondjuk, hogy mennyországból volt; ezt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát
néki?
32. Ha pedig azt mondjuk, hogy az emberektől volt, félünk * a
községtől: mert mindenek illy értelemben valának János felől, hogy ő igaz
Próféta volt.
33. Akkor felelvén, mondának Jézusnak: Nem tudjuk. És Jézus
felelvén monda nékik: Én is nem mondom meg micsoda méltósággal cselekeszem
ezeket.