11. RÉSZ.

Krisztus szamárháton megyen bé Jérusálembe: megátkoz egy figefát: megtisztítja a templomot: hit ereje: megbocsátás; menti a templom kitisztittatásában való dolgát.

Mikor pedig közelgetnének Jérusálemhez, * Bethfagéhez és Bethániához, az Olajfáknak hegyéhez, elkülde kettőt az ő tanitványai közzül.

2. És monda nékik: Menjetek el im e faluba, * melly előttetek vagyon; és mindjárt, hogy oda bémentek, találtok egy megkötött vemhet, mellyen senki az emberek közzűl nem ült, oldjátok el és hozzátok nékem.

3. Hogyha valaki néktek ezt mondandja: Miért mivelitek ezt? azt mondjátok: Mert az Úr szűkölködik e nélkűl; és azt anonnal ide bocsátja.

4. Elmenének azért, és találának egy megkötött vemhet az ajtónál, kivül a kettős útnál, és eloldák azt.

5. És némelly emberek, kik ott állanak vala, mondának nékik: Mit miveltek hogy eloldjátok a vemhet?

6. Azok pedig felelének azoknak a mint Jézus megparancsolta vala; és elbocsáták őket.

7. Elhozák azért a vemhet Jézushoz, és az ő felsőruháikat * arra hányák, és reá üle.

8. Sokan pedig felsőruháikat az útra teriték, némellyek pedig ágakat szegdelnek vala a fákról és az útra hányják vala.

9. És a kik elől mennek vala, és hátul követik vala, kiáltnak, mondván: Hosánna! Áldott a ki jött az * Úrnak nevében!

10. Áldott a mi atyánknak Dávidnak országa! melly jött az Úrnak nevében, Hosánna, ki a magasságos egekben vagy!

11. És béméne * Jérusálembe az Úr, és a temploba; és mikor mindeneket elnézett volna, és már estvéli óra volna, méne Bethániába a tizenkét tanitványokkal.

12. És másodnapon mikor Bethániából kimentek * volna, megéhezék.

13. És mikor távol látott volna egy leveles figefát, oda méne, hogy meglátná ha találna valamit rajta; és mikor oda ment volna, semmit nem talála a leveleknél egyebet; mert nem vala még a fige érésnek ideje.

14. Akkor Jézus felelvén, monda a figefának: Soha ezután senki ne egyék te rólad gyümölcsöt. És azt hallák az ő tanitványai.

15. Menének azért Jérusálembe: és bémenvén Jézus a templomba, kezdé azokat kiverni a * kik árulnak és vásárlanak vala a templomban, és a pénzváltóknak asztalaikat, és a galambárusoknak székeiket felforgatá.

16. És nem engedi vala, hogy senki valami edényt a templomon általvinne.

17. És tanit * vala, mondván nékik: Avagy nincsen-é megirva, hogy az én házam # imádság házának hivattatik miden népektől? ti pedig azt tettétek latroknak ## barlangjokká!

18. És ezt meghallák * az Irástudók és a Papifejedelmek, és keresnek vala módot, mimódon elvesztenék őtet: mert félik vala őtet, mivelhogy az egész sokaság csudálkozik az ő tudományán.

19. Mikor pedig estve vona, kiméne Jézus a városból.

20. És reggel a figefa mellől elmenvén, látták hogy gyökerestől megszáradott volna.

21. Akkor megemlékezvén Péter, monda néki: Mester ímé ama figefa, mellyet megátkozál, * megszáradott!

22. És felelvén Jézus, monda nékik: Legyen bizodalmatok Istenben;

23. Mert bizony mondom néktek, valaki ezt mondandja im ez hegynek: Kelj fel, vettessél a tengerbe, és nem * kételkedik az ő szivében, hanem hiszi hogy meglésznek azok, a miket mondott; megadatik annak, valamit mondott.

24. Azért mondom néktek: Valamit imádkozástokban kéréndetek, * hidjétek hogy elvészitek; és meglészen néktek.

25. És mikor felállotok imádkozni, megbocsássatok annak, a * ki ellen valami dolgotok vagyon; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket;

26. Mert ha ti meg nem bocsátandotok, a ti mennyei Atyátok is nem * bocsátja meg a ti vétkeiteket.

27. És ismét menének Jérusálembe, és mikor ő a templomban járna, menének ő hozzá a * papifejedelmek és az Irástudók, és a Vének.

28. És mondának néki: Micsoda méltósággal cselekeszed ezeket? és kicsoda adta néked e méltóságot, hogy ezeket cselekednéd?

29. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is valami dolgot kérdek tőletek; feleljetek meg azért nékem, és megmondom én is néktek micsoda méltósággal cselekeszem ezeket.

30. A János keresztsége mennyből vala é vagy emberektől? feleljetek meg nékem!

31. Azok pedig magokban illyen módon okoskodnak vala: Ha azt mondjuk, hogy mennyországból volt; ezt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?

32. Ha pedig azt mondjuk, hogy az emberektől volt, félünk * a községtől: mert mindenek illy értelemben valának János felől, hogy ő igaz Próféta volt.

33. Akkor felelvén, mondának Jézusnak: Nem tudjuk. És Jézus felelvén monda nékik: Én is nem mondom meg micsoda méltósággal cselekeszem ezeket.