10. RÉSZ.
A feleség csak paráznaságért bocsáttathatik el: a kis gyermekeknek
méltóságok: a gazdag nehezen idvezül: Krisztus jövendő halála: Zebedeus
fijainak kérések; a vak Bartimeus gyógyulása.
És * mikor onnét felkölt volna, méne Júdeának határiba, a Jordánon
túl való tartományon által, és gyüle ismét ő hozzá sokaság, és az ő szokása
szerint ismét tanítja vala őket.
2. És a Farizeusok hozzá járulván, megkérdék őtet, ha szabad volna
é a férjfiúnak elbocsátani feleségét, kisértvén őtet.
3. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?
4. Azok pedig felelének: * Mózes megengedte, hogy elválásról való
levelet irjunk, és elbocsássuk feleséginket.
5. És felelvén Jézus, monda nékik: A ti szíveteknek keménységéért
írta Mózes néktek e parancsolatot.
6. A * teremtésnek pedig kezdetiben férjfiat és asszonyt #
teremtett Isten.
7. Azokáért elhagyja ember attyát és annyát, és ragaszkodik
feleségéhez.
8. És a kik ketten voltak, egy * test lésznek: Azért ezek többé nem
kettők, hanem egy test.
9. A mit azért Isten egybe szerkesztetett, az ember el ne válassza.
10. És a házban, viszontag az ő tanitványai ugyanezen dolog felől
megkérdék őtet.
11. Ő pedig monda nékik: * Valaki elbocsátja az ő feleségét, és
mást vejénd, paráználkodik az ellen.
12. És ha az asszony elhagyja az ő férjét, és máshoz menénd,
paráználkodik.
13. Akkor hozának néki * kicsiny gyermekeket, hogy illetné azokat;
a tanitványok pedig feddig vala azokat, kik a gyermekeket hozzák vala.
14. Mellyet mikor látott volna Jézus, megharagvék, és monda nékik:
Engedjétek hogy jöjjenek én hozzám a kis gyermekek, és meg ne tiltsátok őket;
mert illyeneké az Istennek országa.
15. Bizony mondom néktek: Valaki úgy nem veszi az Istennek *
országát mint a kis gyermek, semmiképen nem megyen oda bé.
16. És mikor azokat ölébe vette volna, kezeit * reájok vetvén
megáldá őket.
17. És mikor ki akarna menni hogy útra indulna, mikor egy ember oda
futamodott, és lábainál leborult volna, megkérdé * őtet: Jó Mester! mit
cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?
18. Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Nincsen jó
több, hanem csak egy, tudniillik az Isten.
19. Tudod a parancsolatokat: Ne * paráználkodjál: Ne ölj: Ne orozz:
hamis tanúbizonyságot ne mondj: Senkinek kárt ne tégy; Tiszteljed atádat és
anyádat.
20. Amaz felelvén, monda néki: Mester, mind ezeket megtartottam az
én ifjúságomtól fogva!
21. Jézus pedig re tekintvén, megkedvellé őtet, és monda néki: Egy
fogyatkozásod vagyon még: Eredj el, * valami marhád vagyon add el, és adjad a
szegényeknek, és kincsed lészen mennyben; és jere kövess engem, felvévén a
keresztet.
22. Amaz pedig megszomorodván e beszéden, elméne nagy
szomorúsággal: mert sok jószága vala.
23. És mikor körültekintett volna Jézus, monda az ő tanitványinak:
Melly nehezen mennek bé az Istennek országába, a kiknek * gazdagságok vagyon!
24. A tanitványok pedig elálmélkodának ezeken az ő beszédin: Jézus
pedig felelvén, ismét monda nékik: Fiaim! melly nehéz dolog azoknak, a kik az ő
gazdagságokban biznak, bémenni az Istennek országába!
25. Könnyebb a tevének az ő fokán általmenni, hogynem a gazdagnak
Isten országába menni.
26. Azok pedig annál is inkább álmélkodnak vala, ezt mondván
magokban: Kicsoda idvezülhet tehát?
27. Reájok tekintvén pedig Jézus, monda: Az embereknél ez
lehetetlen, de nem az Istennél: mert Istennél * mindenek lehetségesek.
28. És Péter kezdé néki * mondani: Ímé mi mindeneket elhagytuk, és
követtünk tégedet.
29. Felelvén pedig Jézus monda: Bizony mondom néktek, nincsen
senki, a ki elhagyandja házát, vagy attyafiait, vagy nénnyeit, hugait, vagy
attyát, vagy annyát, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit, én
érettem és az Evangyéliomért;
30. A ki száz annyit nem venne mostan ez időben, házakat,
attyafiakat, nénnyeit, hugait, annyait, gyermekeket, és szántóföldeket,
háborúságokkal egybe, és a jövendő világon örök életet.
31. Sok elsők pedig * utolsók lésznek és az utolsók elsők.
32. Valának pedig úton, és mennek vala fel Jérusálembe, és Jézus
előttök megyen vala; és álmélkodnak és őtet követvén félnek vala. És ő ismét
maga mellé vévén a tizenkét tanitványokat, kezdé nékik mondani, * a minémű
dolgok következnének ő reá.
33. Ímé ugymond felmegyük Jérusálembe, és az embernek Fija
elárultatik a Papifejedelmeknek és az Irástudóknak, és halálra kárhoztatják
őtet, és adják őtet a Pogányoknak * kezekbe.
34. És azok megcsúfolják, megostorozzák, * mgpökdösik és megölik
őtet: de harmadnapon feltámad.
35. És járulának ő hozzá Jakab és János, a Zebedeus fijai, * ezt
mondván: Mester! azt akarjuk, hogy a mit tőled kérünk, megadjad nékünk.
36. Ő pedig monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek.
37. Azok pedig mondának néki: Ezt engedjed nékünk, hogy egyikünk
jobbkezed felől, a másikunk pedig balkezed felől üljöna te dicsőségedben.
38. Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok mit kértek.
Megihatjátok-é a pohárt, mellyet én megiszom, és a melly keresztséggel én
megkeresztelkedem, megkeresztelkedhettek-é azzal.
39. Azok pedig mondának: Meglehet. Jézus pedig monda nékik: A
pohárt, bizony az, hogy megisszátok, * mellyet én megiszom; a keresztséggel is
a mellyel én keresztelkedem, megkereszteltettek.
40. De hogy jobbkezem felől és balkezem felől üljetek, nem én
adhatom azt, hanem adatik azoknak, a * kiknek készittetett.
41. És mikor ezt hallották volna a többi tiz tanitványok, kezdének
* haragudni Jakab és János felől.
42. Jézus pedig előszólitván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy a
kiknek tetszik a pogánynépeken való * uralkodás, uralkodnak azokon; és a kik ő
köztök hatalmasok, szabadságok vagyon azokon.
43. De nem úgy lészen ti köztetek; hanem a ki akar ti köztetek nagy
lenni, ti szolgátok legyen.
44. És a ki akar ti közzűletek első lenni, legyen mindeneknek
szolgája.
45. Mert az ember Fija is nem jött, hogy néki szolgálnának, hanem
hogy ő szolgálna * és adná az ő lelkét # váltságnak árául sokakért.
46. És menének Jérikóba, és mikor kimenne Jérikóból ő és az ő
tanitványai, és nagy sokaság, a Timeus fija Bartimeus, ki vak vala, * ül vala
az úton koldulván.
47. És mikor hallotta volna, hogy ő volna ama Názáretbeli Jézus,
kezde kiáltani, és ezt mondani: Jézus, Dávidnak Fija, könyörülj rajtam!
48. És sokan dorgálják vala őtet hogy hallgatna; ő pedig annál
inkább kiált vala: Dávidnak Fija, könyörülj rajtam!
49. Akkor Jézus mikor megállott vona, parancsolá hogy előhivnák
őtet; hivák azért a vakot, mondván néki: Légy jó hitben, kelj fel; téged hívat.
50. A vak pedig elvetvén felsőruháját, mikor felkölt volna,
Jézushoz méne.
51. És felelvén Jézus, monda néki: Mit kivánsz, hogy cselekedjem
veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak!
52. Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited téged megtartott.
Azonnal megjöve azért az ő szeme világa, és követi vala Jézust azon az úton.