10. RÉSZ.

A feleség csak paráznaságért bocsáttathatik el: a kis gyermekeknek méltóságok: a gazdag nehezen idvezül: Krisztus jövendő halála: Zebedeus fijainak kérések; a vak Bartimeus gyógyulása.

És * mikor onnét felkölt volna, méne Júdeának határiba, a Jordánon túl való tartományon által, és gyüle ismét ő hozzá sokaság, és az ő szokása szerint ismét tanítja vala őket.

2. És a Farizeusok hozzá járulván, megkérdék őtet, ha szabad volna é a férjfiúnak elbocsátani feleségét, kisértvén őtet.

3. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?

4. Azok pedig felelének: * Mózes megengedte, hogy elválásról való levelet irjunk, és elbocsássuk feleséginket.

5. És felelvén Jézus, monda nékik: A ti szíveteknek keménységéért írta Mózes néktek e parancsolatot.

6. A * teremtésnek pedig kezdetiben férjfiat és asszonyt # teremtett Isten.

7. Azokáért elhagyja ember attyát és annyát, és ragaszkodik feleségéhez.

8. És a kik ketten voltak, egy * test lésznek: Azért ezek többé nem kettők, hanem egy test.

9. A mit azért Isten egybe szerkesztetett, az ember el ne válassza.

10. És a házban, viszontag az ő tanitványai ugyanezen dolog felől megkérdék őtet.

11. Ő pedig monda nékik: * Valaki elbocsátja az ő feleségét, és mást vejénd, paráználkodik az ellen.

12. És ha az asszony elhagyja az ő férjét, és máshoz menénd, paráználkodik.

13. Akkor hozának néki * kicsiny gyermekeket, hogy illetné azokat; a tanitványok pedig feddig vala azokat, kik a gyermekeket hozzák vala.

14. Mellyet mikor látott volna Jézus, megharagvék, és monda nékik: Engedjétek hogy jöjjenek én hozzám a kis gyermekek, és meg ne tiltsátok őket; mert illyeneké az Istennek országa.

15. Bizony mondom néktek: Valaki úgy nem veszi az Istennek * országát mint a kis gyermek, semmiképen nem megyen oda bé.

16. És mikor azokat ölébe vette volna, kezeit * reájok vetvén megáldá őket.

17. És mikor ki akarna menni hogy útra indulna, mikor egy ember oda futamodott, és lábainál leborult volna, megkérdé * őtet: Jó Mester! mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?

18. Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Nincsen jó több, hanem csak egy, tudniillik az Isten.

19. Tudod a parancsolatokat: Ne * paráználkodjál: Ne ölj: Ne orozz: hamis tanúbizonyságot ne mondj: Senkinek kárt ne tégy; Tiszteljed atádat és anyádat.

20. Amaz felelvén, monda néki: Mester, mind ezeket megtartottam az én ifjúságomtól fogva!

21. Jézus pedig re tekintvén, megkedvellé őtet, és monda néki: Egy fogyatkozásod vagyon még: Eredj el, * valami marhád vagyon add el, és adjad a szegényeknek, és kincsed lészen mennyben; és jere kövess engem, felvévén a keresztet.

22. Amaz pedig megszomorodván e beszéden, elméne nagy szomorúsággal: mert sok jószága vala.

23. És mikor körültekintett volna Jézus, monda az ő tanitványinak: Melly nehezen mennek bé az Istennek országába, a kiknek * gazdagságok vagyon!

24. A tanitványok pedig elálmélkodának ezeken az ő beszédin: Jézus pedig felelvén, ismét monda nékik: Fiaim! melly nehéz dolog azoknak, a kik az ő gazdagságokban biznak, bémenni az Istennek országába!

25. Könnyebb a tevének az ő fokán általmenni, hogynem a gazdagnak Isten országába menni.

26. Azok pedig annál is inkább álmélkodnak vala, ezt mondván magokban: Kicsoda idvezülhet tehát?

27. Reájok tekintvén pedig Jézus, monda: Az embereknél ez lehetetlen, de nem az Istennél: mert Istennél * mindenek lehetségesek.

28. És Péter kezdé néki * mondani: Ímé mi mindeneket elhagytuk, és követtünk tégedet.

29. Felelvén pedig Jézus monda: Bizony mondom néktek, nincsen senki, a ki elhagyandja házát, vagy attyafiait, vagy nénnyeit, hugait, vagy attyát, vagy annyát, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit, én érettem és az Evangyéliomért;

30. A ki száz annyit nem venne mostan ez időben, házakat, attyafiakat, nénnyeit, hugait, annyait, gyermekeket, és szántóföldeket, háborúságokkal egybe, és a jövendő világon örök életet.

31. Sok elsők pedig * utolsók lésznek és az utolsók elsők.

32. Valának pedig úton, és mennek vala fel Jérusálembe, és Jézus előttök megyen vala; és álmélkodnak és őtet követvén félnek vala. És ő ismét maga mellé vévén a tizenkét tanitványokat, kezdé nékik mondani, * a minémű dolgok következnének ő reá.

33. Ímé ugymond felmegyük Jérusálembe, és az embernek Fija elárultatik a Papifejedelmeknek és az Irástudóknak, és halálra kárhoztatják őtet, és adják őtet a Pogányoknak * kezekbe.

34. És azok megcsúfolják, megostorozzák, * mgpökdösik és megölik őtet: de harmadnapon feltámad.

35. És járulának ő hozzá Jakab és János, a Zebedeus fijai, * ezt mondván: Mester! azt akarjuk, hogy a mit tőled kérünk, megadjad nékünk.

36. Ő pedig monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek.

37. Azok pedig mondának néki: Ezt engedjed nékünk, hogy egyikünk jobbkezed felől, a másikunk pedig balkezed felől üljöna te dicsőségedben.

38. Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, mellyet én megiszom, és a melly keresztséggel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedhettek-é azzal.

39. Azok pedig mondának: Meglehet. Jézus pedig monda nékik: A pohárt, bizony az, hogy megisszátok, * mellyet én megiszom; a keresztséggel is a mellyel én keresztelkedem, megkereszteltettek.

40. De hogy jobbkezem felől és balkezem felől üljetek, nem én adhatom azt, hanem adatik azoknak, a * kiknek készittetett.

41. És mikor ezt hallották volna a többi tiz tanitványok, kezdének * haragudni Jakab és János felől.

42. Jézus pedig előszólitván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy a kiknek tetszik a pogánynépeken való * uralkodás, uralkodnak azokon; és a kik ő köztök hatalmasok, szabadságok vagyon azokon.

43. De nem úgy lészen ti köztetek; hanem a ki akar ti köztetek nagy lenni, ti szolgátok legyen.

44. És a ki akar ti közzűletek első lenni, legyen mindeneknek szolgája.

45. Mert az ember Fija is nem jött, hogy néki szolgálnának, hanem hogy ő szolgálna * és adná az ő lelkét # váltságnak árául sokakért.

46. És menének Jérikóba, és mikor kimenne Jérikóból ő és az ő tanitványai, és nagy sokaság, a Timeus fija Bartimeus, ki vak vala, * ül vala az úton koldulván.

47. És mikor hallotta volna, hogy ő volna ama Názáretbeli Jézus, kezde kiáltani, és ezt mondani: Jézus, Dávidnak Fija, könyörülj rajtam!

48. És sokan dorgálják vala őtet hogy hallgatna; ő pedig annál inkább kiált vala: Dávidnak Fija, könyörülj rajtam!

49. Akkor Jézus mikor megállott vona, parancsolá hogy előhivnák őtet; hivák azért a vakot, mondván néki: Légy jó hitben, kelj fel; téged hívat.

50. A vak pedig elvetvén felsőruháját, mikor felkölt volna, Jézushoz méne.

51. És felelvén Jézus, monda néki: Mit kivánsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak!

52. Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited téged megtartott. Azonnal megjöve azért az ő szeme világa, és követi vala Jézust azon az úton.