9. RÉSZ.
Krisztus szinének dicsőséges elváltozása: ki legyen Illyés: egy
néma lélek kiüzetik: a kis gyermek példája tanitja az Apostolokat az
elsőségről: botránkoztatás: a sónak jósága.
És monda nékik: Bizony mondom néktek, vagynak némellyek ezek közzűl
a kik itt állanak, kik addig meg nem kóstolják a halált; mignem meglátják, hogy
az Istennek országa * eljött hatalommal.
2. Hatodnappal * pedig azután, maga mellé vevé Jézus Pétert,
Jakabot és Jánost, és felvivé csak őket egy nagy magas hegyre félfelé, és
elváltozék ő előttök.
3. És az ő ruhái fényessekké lőnek, igen fejérek mint a hó,
mellyhez hasonló fejérséget e földön a ruhafestő nem csinálhat.
4. És megjelenék nékik Illyés Mózessel egybe, kik Jézussal
beszélnek vala.
5. És szólván Péter, monda Jézusnak: Mester! jó volna nékünk itt
laknunk; csináljunk azért három hajlékokat, néked egyet, Mózesnek is egyet,
Illyésnek is egyet.
6. Mert nem tudja vala mit szólna: mert megrémültek vala.
7. És felhő támada, melly őket béfogá, és a felhőből szó adaték, mondván:
Ez amaz én szerelmes Fiam, őtet hallgassátok.
8. És nagy hirtelen, mikor eltekintettek volna, nem látának azután
senkit Jézusnál egyebet magokkal.
9. Mikor pedig a hegyről alászállanának, megparancsolá nékik, hogy
senkinek * ne mondanák a mit láttak vala, hanem mikor az embernek Fija a
halálból # feltámadna.
10. És e dolgot magoknál tarták, egymástól ő köztök arról
tudakozván, mi volna az, a halálból * feltámadni.
11. És megkérdék őtet, mondván: Miért mondják az Irástudók, hogy
először el kell jőni * Illyésnek?
12. Ő pedig felelvén, monda nékik: Illyés bizonyára először
eljövén, mindeneket helyekre állat; de a mint meg vagyon irva az embernek Fija
felől, szükség, hogy * sokat szenvedjen, és semminek állittassék.
13. De mondom néktek, hogy Illyés * is eljött, és azt cselekedték
vele a mit # akartak, a mint megiratott ## ő felőle.
14. És mikor az ő tanitványihoz ment volna, látá nagy sokaságot
azok körűl, és az Irástudókat, kik azokkal versengenek vala.
15. És azonnal az egész sokaság őtet látván, elálmélkodék, és
eleibe menvén, köszönték őtet.
16. És megkérdé az Irástudókat: Mit versengetek ti magatok között?
17. És felelvén a sokaság közzűl egy, monda: Mester! az én fiamat
ide hoztam te hozzád, kiben néma * lélek vagyon.
18. És valahol megragadja őtet, szaggatja; ő pedig tajtékot túr, a
fogait csikorgatja, és elfonnyad; és kérém a te tanítványidat, hogy kiüznék
azt, de nem teheték.
19. Ő pedig felelvén néki, monda: Oh hitetlen nemzetség! Valyon
meddig lészek ti veletek? meddig szenvedlek titeket? hozzátok én hozzám azt.
20. Oda vivék azért azt. Mihelyt pedig Jézus meglátta volna,
azonnal a lélek szaggatni kezdé azt, és mikor a földre leesett volna, fetreng
vala tajtékot túrván.
21. És megkérdé Jézus annak attyát: Mennyi ideje, hogy ez esett
rajta? Ő pedig monda: Gyermekségétől fogva;
22. És gyakorta ejti őtet a tűzbe és a vízbe, hogy elveszesse őtet:
De ha mit tehetsz, légy segítségűl nékünk: könyörülvén rajtunk!
23. Jézus pedig monda néki: Ha * hiheted azt, mindenek lehetségesek
a hivőnek.
24. A germeknek attya pedig azonnal kiáltván, könyhullatással
monda: Hiszek Uram! légy segítségül az én hitetlenségemnek.
25. Mikor pedig Jézus látta volna, hogy a sokaság mind egyetembe
hozzá futna, megdorgálá a tisztátalan lelket, ezt mondván néki: Te néma és
siket lélek! én néked parancsolom, menj ki a gyermekből, és többé ne menj belé.
26. És mikor kiáltott volna a lélek és a gyermeket igen
megszaggatta volna, kiméne ő belőle, és a gyermek ollyan lőn mind a holt,
úgyannyira, hogy sokan mondanák, hogy megholt volna.
27. Jézus pedig megfogván annak kezét, felemelé azt, és az felkele.
28. És mikor házba ment volna bé, megkérdék őtet külön az ő
tanítványai: Miért nem üzhettük mi ki ama * lelkét?
29. Jézus pedig monda nékik: * Ez illyen ördögöknek nemek nem
üzettethetik ki külömben, hanem könyörgés és böjtölés által.
30. És * onnét kimenvén, együtt mennek vala Galileán által; és nem
akarja vala Jézus, hogy senki megtudná;
31. Mert tanítja vala az ő tanítványit, és ezt mondja vala nékik:
Az embernek Fija adattatik az embereknek kezekbe, és megölik őtet, de
minekutánna megölik, harmadnapon * feltámad.
32. Ők pedig nem értik vala e mondást, és félnek őtet megkérdeni.
33. Méne * azért Kapernaumba, és haza menvén megkérdé őket: Miről
vetekedtek vala magatok között az úton?
34. Ők pedig hallgatának: mert az úton egymás ellen arról
vetekednek vala, ki lenne jövendőben ő közöttük legnagyobb.
35. És mikor leült volna, szólítá a tizenkét tanitványokat, és
monda nékik: A ki első * akar lenni, mindeneknél utolsóbb legyen, és
mindeniteknek szolgája.
36. És egy kis gyermeket fogván elő, közöttök megállatá, és azt
ölébe vévén, monda nékik:
37. Valaki az ilyen kicsiny * gyermekek közzűl egyet béfogad az én
nevemben, engemet fogad bé; és valaki engemet béfogadand, nem engem fogad bé,
hanem azt, a ki engem elbocsátott.
38. Felele * pedig néki János, mondván: Mester! láttunk egy embert,
hogy a te neved által ördögöket üz, ki nem követ minket, és megtiltánk őtet,
mivelhogy minket nem követ.
39. Jézus pedig monda: Ne * tiltsátok meg azt, mert senki nincsen
olly, ki az én nevem által erőt cselekeszik, hogy könnyen gonoszúl szólhatna én
felőlem:
40. Mert a ki nincsen mi ellenünk, mi melletünk vagyon.
41. Mert valaki innotok adand néktek, csak egy pohár * vizet az én
nevemben, azaz, hogy Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti
jutalmát.
42. És valaki megbotránkoztat egyet e kicsinyek * közzűl, a kik én
bennem hisznek, jobb volna annak, ha a nyakára egy malomkő köttetnék, és a
tengerbe vettetnék.
43. Hogyha a te kezed megbotránkoztat * tégedet, vágd el azt; jobb
néked az életre bémenned csonkán inkább, hogynem két kezed lévén a gyehennára
menned, a megolthatatlan tűzre.
44. Hol az ő férgek meg nem * hal, és tüzök meg nem oltatik.
45. És ha a te * lábad megbotránkoztat tégedet, vágd el azt; jobb
néked sántán bémenned az életre, hogynem két lábad lévén a gyehennára
vettetned, a megolthatatlan tűzre.
46. Hol a férgek meg nem hal, és tüzök meg nem oltatik.
47. És ha a te szemed megbotárnkoztat tégedet, vájd ki azt; jobb
néked vakon bémenned az Isten országába, hogynem két szemel a gyehennának
tűzére vettetned.
48. Hol az ő férgek mge nem hal, és tüzök meg nem oltatik.
49. Mert kiki tűzzel sózatik meg, és minden * áldozat sóval sózatik
meg.
50. Jó a * só; ha pedig a só ízetlen lészen, mivel sózzátok azt
meg? Legyen ti bennetek só, és ti köztetek egymáshoz legyetek # békességesek.