8. RÉSZ.

Hét kenyerek által lett csuda. Farizeusoknak jelkivánások és kovásszok; egy vak gyógyulása; Krisztus jövendő halála; a ki lelkét meg akarja tartani, elveszti azt.

Az napokban, * mikor felette nagy sokaság volna ő vele, és nem volna mit ennének, előszólítá Jézus az ő tanítványit, és monda nékik:

2. Keserűlöm e sokaságot: mert immár harmadnapja, hogy velem vagynak, és nincsen mit egyenek.

3. Ha éhen bocsátom el őket házokhoz, elfogyatkoznak az úton: mert némellyek ő közzűlök messzünnen jöttek.

4. Felelének pedig néki az ő tanítványai: Honnét elégíthetné meg itt ezeket valaki eledelle e pusztában?

5. És megkérdé őket: Hány kenyeretek vagyon? És ők mondának: Hét vagyon.

6. Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy letelepednék a földre; és kezébe vévén a hét kenyereket, mikor hálákat adott volna, megszegé, és adá az ő tanítványinak, hogy eleikbe adnák, és eleibe adák a sokaságnak.

7. Vala pedig valami kevés halok is; és mikor hálákat adott volna, megparancsolá, hogy azokat is eleikbe adnák.

8. Evének azért és megelégedének, és felszedék a megmaradott darab kenyereket, hét kosarakkal.

9. Valának pedig a kik ettek vala, mintegy négyezeren; és elbocsátá őket.

10. És * azonnal bémenvén a hajóba az ő tanitványival, méne Dalmánuta felé.

11. És eljövének a Farizeusok és kezdének ő vele versengeni, kérvén tőle mennyei * jelt, kisértvén őtet.

12. És mikor lelkében nagyobb fohászkodot * volna, monda: Mi az oka, hogy e nemzetség jelt kiván? # Bizony mondom néktek, nem adatik e nemzetségnek jel.

13. És azokat elhagyván, ismét bémenvén a hajóba, elméne a tulsó partra.

14. Elfelejtettek vala pedig a tanitványok kenyeret * vinni magokkal, és nem vala a hajóban egy kenyereknél több.

15. Akkor parancsola nékik, mondván: Meglássátok, hogy megoltalmazzátok magatokat a Farizeusoknak * kovászoktól és a Hérodes kovászától.

16. És egymás között vetekednek vala, mondván: Nincsenek velünk kenyerek.

17. És mikor azt eszébe vette volna Jézus, monda nékik: Mit vetekedtek azon, hogy kenyeretek nincsen? mégis nem veszitek-é eszetekbe, és nincsen-é mégis értelmetek: mégis ostoba - * a ti szivetek?

18. Szemeitek lévén nem láttok-é? és holott füleitek vagynak nem hallotok é? és nem emlékeztek é meg?

19. Mikor * amaz öt kenyereket megszegém az ötezer embernek, hány kosárt hozátok darab kenyerekkel teljeseket? Mondának néki: Tizenkettőt.

20. Mikor pedig ama hét kenyereket a négyezer embernek megszegém, hány kosarakat hozátok el darab kenyerekkel teljeseket? És mondának: * Hetet.

21. És monda nékik: Mint vagyon hogy ezeket nem értitek?

22. És méne Betsaidába, és hozának eleibe egy vakot, és kérék őtet hogy illetné azt.

23. Akkor meegfogván a vaknak kezét, kivié őtet a falun kivűl, és mikor annak szemeire * pökött volna, és az ő kezeit reá vetette volna, megkérdé őtet ha látna-é?

24. Ki mikor az ő szemeit felemelte vona, monda: látom az embereket járni mint valami fákat.

25. Azután ismét veté kezeit annak szemeire, és felemelteté ismét az emberrel az ő szemeit, és megépület és láta messze és világosan mindeneket.

26. És házához küldé őtet, mondván: Ama faluba se menj, és a faluban is senkinek ezt me mondjad.

27. És béméne Jézus az ő tanitványaival egybe Czézáreának faluiba, melly Czézárea Filep Királyról neveztetik; és az úton megkérdé az ő tanitványit, mondván nékik: Kinek mondanak * engemet az emberek?

28. Azok pedig felelének: Kresztelő Jánosnak, némellyek Illyésnek, némellyek pedig egynek a Próféták közzül.

29. És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engemet? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy ama Krisztus!

30. És megfenyegeté őket, hogy senkinek azt ő felőle ne mondanák.

31. És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fijának sokat kellene szenvedni * és megvetteetni a Vénektől, a Papifejedelmektől és az Irástudóktól, és meg kellene ölettetnie; és harmadnapra feltámadnia.

32. És ezt nyilván mondja vala. Akkor Péter megfogván őtet, kezdé dorgálni.

33. És ő hátrafordulván, és az ő tanitványira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: * Eredj el én tőlem Sátán; mert nem vagy bölcs az Isten dolgaiban, hanem az emberekéiben.

34. És mikor előszólitotta volna a sokaságot az ő tanitványival egybe, monda nékik: * Valaki engemet akar követni, tagadja meg magát, vegye fel az ő # keresztét, és ugy kövessen engemet:

35. Mert valaki * akarja az ő lelkét megtartani, elveszti azt; valaki pedig az ő lelkét én érettem, és az Evangyéliomért elveszti, az megtartja azt.

36. Mert mit használ valakinek, ha mind e világot megnyerné is, ha az ő lelkét elveszti?

37. Avagy micsoda váltságot * adhat valaki az ő lelkéért?

38. Mert valaki a parázuna és bűnös, nemzetség közzűl szégyenli * engemet, és az én beszédimet, az embernek Fija is szégyenli azt, mikor eljövénd az ő Attyának dicsőségével, a szent Angyalokkal.