4. RÉSZ.

A magvetőnek példája, annak magyarázatja: gyertya: a földbe vetett mag; mustármag; Krisztus aluszik a hajóban.

És * ismét kezde a tenger mellett tanítani; és gyüle ő hozzá nagy sokaság, úgyannyira hogy ő bémenvén a hajóba, ülne a tengeren, az egész sokaság pedig a tenger mellet a földön vala.

2. És sok dolgokra tanitja vala őket példabeszédek által, és ezt mondja vala nékik tanításában.

3. Halljátok meg: Ímé egy magvető ember kiméne mag-vetni.

4. És a mag vetéskor némelly esék az út mellé, * és eljövének az égi madarak, és megevék azt.

5. Némelly pedig esék a kövesre, a hol nem valal sok földe; és hamar kinevekedék, mivelhogy nem vala mély földe.

6. Mikor pedig a nap feltámadott volna, megsüté a meleg, és mivelhogy nem vala gyökere, emgszárada.

7. Némelly pedig esék a tövis közzé: és felnevekedének a tövisek, és megfojták azt, és gyümölcsöt nem ada.

8. És némelly esék a jó földbe, és ada nevekedő és bővölködő gyümölcsöt: és némelly hoza harmincz annyit, némelly pedig száz annyit.

9. Akkor monda nékik: a kiknek vagynak füleik a hallásra, hallja.

10. És mikor csak ő maga volna, megkérdék őtet, a kik ő körűlte valának a tizenkét tanitványokkal, e példabeszédről.

11. És monda nékik: Néktek adatott hogy az Isten országának titkát tudjátok; és a kivűl valóknak pedig mind ezek példabeszédekben lésznek.

12. Hogy * látván lássanak, és által ne lássák; hallván halljanak, és ne értsenek, hogy valamikor meg ne térjenek, és megbocsáttassanak nékik az ő bűneik.

13. És monda nékik: Nem értitek é e példabeszédet? mimódon érthetitek tehát meg a több példabeszédeket?

14. Az a magvető, * az ígét hinti,

15. Azok pedig, a kikben az útfélre esett a mag, a kiknek hintetik az íge: de minekutánna  hallották, azonnal eljő a sátán és elragadja az ő szivekbe vettetett ígét.

16. A kikben pedig kövesre esett a mag, ezek azok, a kik minekutánnak az ígét hallják, azonnal nagy örömmel veszik azt.

17. És nincsen ő bennek gyökere, hanem idő szerint valók: azután ha nyomorúság vagy háborúság következik az ígéért, azonnal megbotránkoznak.

18. A kik pedig a tövis közzé vészik a magot, azok a kik az ígét hallgatják:

19. De * e világnak szorgalmatosságai, és a gazdagságnak csalárdsága, és egyéb dolgoknak kíivánságai bémenvén, megfojtják az ígét, és az haszontalan lészen.

20. A kik pedig jó földbe vetették a magot, ezek azok, a kik hallják az ígét, és bévészik, és gyümölcsöt teremnek, némelly harmincz annyit, némelly hatvan annyit, némelly száz annyit.

21. És monda nékik: Avagy * azért hozzák é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? avagy nem azért é, hogy a gyertyatartóba tegyék?

22. Mert * nincsen semmi ollya elrejtett dolog, mellynek meg kell jelentetni; vagy olly, melly elrejtethetnék, hanm szükség hogy nyilván valóvá legyen.

23. Ha valakinek vagynak fülei a hallásra, hallja.

24. És monda nékik: Jól eszetekbe vegyétek amit hallotok. * A minémű mértékkel méritek, ollyannal mérik egyebek néktek, és bővebben mérik # néktek, kik halljátok.

25. Mert a kinek vagyonadatik annak: és a kinek nincsen, a mije vagyon azt is elvészik tőle. *

26. És mondja vala: Úgy vagyon az Istennek országa, mint mikor az ember a magot béveti a földbe.

27. És elaluszik, és felkél éjjel és nappal: és a mag gyümölcsözik, és felhúzalkodik ugyan híre nélkül!

28. Mert a föld magától gyümölcsöt terem, először füvet, aztán fejet, azután gabonát a főben.

29. Mikor pedig a gabonának gyümölcse megmutatja magát, azonnal megaratja: mert eljött az aratásnak ideje.

30. És ismét mondja vala: * Mihez hasonlitsuk az Isten országát, és mivel vessük egybe?

31. Ollyan mint * a mustármag, melly mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kissebb:

32. De minekutánna  elvettetik, felnevekedik, és minden kertben vetett fűnél nagyobb; és nagy ágai lésznek, úgyannyira, hogy annak árnyéka alatt az égi madarak fészket raknak.

33. És * illyen sok példabeszédekben szólja vala nékik az ígét, a mint hallhatják vala.

34. Példabeszéd nélkül pedig nem szóla vala nékik; az ő tanitványinak pedig külön mindeneket megmagyaráz. vala.

35. És monda nékik az napon, mikor késő volna: Menjünk a * vizen túl.

36. Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őtet úgy a mint vala a hajóban: de valának más hajók is vele.

37. Akkor támad nagy szélvész és a habok bémennek vala a hajóba, annyira hogy immár a hajó megtelnék.

38. És ő vala a hajónak hátulsó részében, és aluszik vala egy főaljon; akkor felkölték őtet s mondának néki: Mester! nincs é gondod arra, hogy majd elveszünk?

39. Felserkenvén azért, megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj meg! Akkor megálla a szél, és lőn nagy csendesség.

40. És monda nékik: Miért vagytok illyen félelmesek? hogy vagyon hogy nincsen hitetek?

41. És igen megfélemlének, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda ez, hogy a szél és a * tenger engednek néki?