4. RÉSZ.
A magvetőnek példája, annak magyarázatja: gyertya: a földbe vetett
mag; mustármag; Krisztus aluszik a hajóban.
És * ismét kezde a tenger mellett tanítani; és gyüle ő hozzá nagy
sokaság, úgyannyira hogy ő bémenvén a hajóba, ülne a tengeren, az egész sokaság
pedig a tenger mellet a földön vala.
2. És sok dolgokra tanitja vala őket példabeszédek által, és ezt
mondja vala nékik tanításában.
3. Halljátok meg: Ímé egy magvető ember kiméne mag-vetni.
4. És a mag vetéskor némelly esék az út mellé, * és eljövének az
égi madarak, és megevék azt.
5. Némelly pedig esék a kövesre, a hol nem valal sok földe; és
hamar kinevekedék, mivelhogy nem vala mély földe.
6. Mikor pedig a nap feltámadott volna, megsüté a meleg, és
mivelhogy nem vala gyökere, emgszárada.
7. Némelly pedig esék a tövis közzé: és felnevekedének a tövisek,
és megfojták azt, és gyümölcsöt nem ada.
8. És némelly esék a jó földbe, és ada nevekedő és bővölködő
gyümölcsöt: és némelly hoza harmincz annyit, némelly pedig száz annyit.
9. Akkor monda nékik: a kiknek vagynak füleik a hallásra, hallja.
10. És mikor csak ő maga volna, megkérdék őtet, a kik ő körűlte
valának a tizenkét tanitványokkal, e példabeszédről.
11. És monda nékik: Néktek adatott hogy az Isten országának titkát
tudjátok; és a kivűl valóknak pedig mind ezek példabeszédekben lésznek.
12. Hogy * látván lássanak, és által ne lássák; hallván halljanak,
és ne értsenek, hogy valamikor meg ne térjenek, és megbocsáttassanak nékik az ő
bűneik.
13. És monda nékik: Nem értitek é e példabeszédet? mimódon
érthetitek tehát meg a több példabeszédeket?
14. Az a magvető, * az ígét hinti,
15. Azok pedig, a kikben az útfélre esett a mag, a kiknek hintetik
az íge: de minekutánna hallották,
azonnal eljő a sátán és elragadja az ő szivekbe vettetett ígét.
16. A kikben pedig kövesre esett a mag, ezek azok, a kik
minekutánnak az ígét hallják, azonnal nagy örömmel veszik azt.
17. És nincsen ő bennek gyökere, hanem idő szerint valók: azután ha
nyomorúság vagy háborúság következik az ígéért, azonnal megbotránkoznak.
18. A kik pedig a tövis közzé vészik a magot, azok a kik az ígét
hallgatják:
19. De * e világnak szorgalmatosságai, és a gazdagságnak
csalárdsága, és egyéb dolgoknak kíivánságai bémenvén, megfojtják az ígét, és az
haszontalan lészen.
20. A kik pedig jó földbe vetették a magot, ezek azok, a kik
hallják az ígét, és bévészik, és gyümölcsöt teremnek, némelly harmincz annyit,
némelly hatvan annyit, némelly száz annyit.
21. És monda nékik: Avagy * azért hozzák é elő a gyertyát, hogy
véka alá tegyék, vagy az ágy alá? avagy nem azért é, hogy a gyertyatartóba
tegyék?
22. Mert * nincsen semmi ollya elrejtett dolog, mellynek meg kell
jelentetni; vagy olly, melly elrejtethetnék, hanm szükség hogy nyilván valóvá
legyen.
23. Ha valakinek vagynak fülei a hallásra, hallja.
24. És monda nékik: Jól eszetekbe vegyétek amit hallotok. * A
minémű mértékkel méritek, ollyannal mérik egyebek néktek, és bővebben mérik #
néktek, kik halljátok.
25. Mert a kinek vagyonadatik annak: és a kinek nincsen, a mije
vagyon azt is elvészik tőle. *
26. És mondja vala: Úgy vagyon az Istennek országa, mint mikor az
ember a magot béveti a földbe.
27. És elaluszik, és felkél éjjel és nappal: és a mag gyümölcsözik,
és felhúzalkodik ugyan híre nélkül!
28. Mert a föld magától gyümölcsöt terem, először füvet, aztán
fejet, azután gabonát a főben.
29. Mikor pedig a gabonának gyümölcse megmutatja magát, azonnal
megaratja: mert eljött az aratásnak ideje.
30. És ismét mondja vala: * Mihez hasonlitsuk az Isten országát, és
mivel vessük egybe?
31. Ollyan mint * a mustármag, melly mikor a földbe vettetik,
minden földi magnál kissebb:
32. De minekutánna
elvettetik, felnevekedik, és minden kertben vetett fűnél nagyobb; és
nagy ágai lésznek, úgyannyira, hogy annak árnyéka alatt az égi madarak fészket
raknak.
33. És * illyen sok példabeszédekben szólja vala nékik az ígét, a
mint hallhatják vala.
34. Példabeszéd nélkül pedig nem szóla vala nékik; az ő
tanitványinak pedig külön mindeneket megmagyaráz. vala.
35. És monda nékik az napon, mikor késő volna: Menjünk a * vizen
túl.
36. Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őtet úgy a mint vala a
hajóban: de valának más hajók is vele.
37. Akkor támad nagy szélvész és a habok bémennek vala a hajóba,
annyira hogy immár a hajó megtelnék.
38. És ő vala a hajónak hátulsó részében, és aluszik vala egy
főaljon; akkor felkölték őtet s mondának néki: Mester! nincs é gondod arra,
hogy majd elveszünk?
39. Felserkenvén azért, megdorgálá a szelet, és monda a tengernek:
Hallgass, némulj meg! Akkor megálla a szél, és lőn nagy csendesség.
40. És monda nékik: Miért vagytok illyen félelmesek? hogy vagyon
hogy nincsen hitetek?
41. És igen megfélemlének, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda
ez, hogy a szél és a * tenger engednek néki?