2. RÉSZ.
Krisztus a bünbocsátásban, böjti és innepi dolgokban szabados Úr.
És ismét béméne Kapernaumba egynéhány napok elmulván, és meghallák
hogy ő otthon volna.
2. És azonnal sokan gyülének ő hozzá, úgyannyira, hogy immár az
ajtó eleibe is nem férnének, és prédikálja vala nékik az igét.
3. Akkor jövének ő hozzá, kik hoznak vala egy gutaütött embert, kit
nmégy ember hoz vala.
4. És mikor ő hozzá nem férnének a sokaság miatt, meghányák a
háznak fedelét a mellyben vala, és annak padlását felbontván leereszték a
nyoszolyát, a mellyben a gutaütött ember fekszik vala. *
5. És mikor látta volna Jézus azoknak * hiteket, monda a
gutaütöttnek: Fiam, mebocsáttattak néked a te büneid!
6. Valának pedig ott ülvén némellyek az Irástudók közzűl, kik az ő
szivekben illyen módon okoskodnak vala:
7. Mi dolog hogy ez illyen káromlásokat szól? Kicsoda bocsáthatja
meg a bűnöket, hanem * csak egyedül az Isten?
8. És mikor azonnal általlátta volna Jézus az ő lelkével azoknak
magokban való illyen * okoskodásokat, monda nékik: Miért gondoljátok ezeket
szivetekben?
9. Mellyik könnyebb? ezt mondanom é a gutatütött embernek:
Megbocsáttattak néked a te bűneid; avagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te
nyoszolyádat és járj?
10. Hogy pedig megtudjátok, hogy az embernek Fijának vagyon
méltósága a bűnnek * megbocsátására e földön, monda a gutaütött embernek:
11. Tenéked mondom: Kel fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj
házadhoz.
12. Akkor azonnal felkele az, és felvévén nyoszolyáját, kiméne
mindeneknek láttokra, annyira, hoyg mindenek álmélkodának és dicsőitenék az
Istent: Mondván: Soha illyen dolgot nem láttunk.
13. kiméne viszontag a tenger mellé, és mind az egész sokaság
megyen vala ő hozzá, és tanitja vala őket.
14. És mikor onnét elmenne, látá Lévit az * Alfeus fiját ülni a
vámszedő helyen, és monda néki: Kövess engemet. És az felkelvén követé őtet.
15. És lőn, mikor Jézus letelepedett volna annak házában, a
Publikánusok és bünösök közzűl is sokan együtt Jézussal és az ő tanitványival
letelepedtek vala; mert sokan valának, és őtet követték vala.
16. És mikor az Irástudók és Farizeusok látták volna őtet együtt
enni a Piblikánusokkal és a bűnösökkel; mondának az ő tanitványainak: Midolog,
hogy a Publikánusokkal és bűnösökkel eszik és iszik?
17. És mikor ezt hallotta volna Jézus, monda nékik: A kik
egészségesek nem szükölködnek orvos nélkül, hanem a kik betegek. Nem
jöttem,hogy az igazakat hívjam, hanem * a bűnösöket a megtérésre.
18. Jánosnak * pedig és a Farizeusoknak tanitványai böjtölnek vala:
előjövének azért és mondának néki: Mi az oka hogy böjtölnek, a te
tanitványid.pedig nem böjtölnek?
19. És monda nékik Jézus: Avagy böjtölhetnek-é a menyegzői
lakodalmasok, míg ő velek vagyon a vőlegény? Míg velek vagyona vőlegény, nem
böjtölhetnek.
20. Eljőnek pedig a napok, mikor elvétetik ő tőlök a vőlegény, és *
akkor azokon a napokon böjtölnek.
21. De senki nem varrja az új posztó foltot az ó posztohoz: mert az
új posztó folt, az ó posztót magához szakasztja, és annál nagyobb szakadás
lészen rajta.
22. És senki nem tölti az új bort régi hitvány tömlőkbe: mert az új
bor elszakasztja a tömlőket, és a bor elromol, a tömlők is elvesznek; hanem az
új bort új tömlőkbe kell tölteni.
23. És lőn, hogy ő Szombatnapon a vetések között menne által, és az
ő tanitványai mentekben * kezdék a gabonafejeket szaggatni.
24. Akko a Farizeusok mondának néki: Ímé, miért mívelik azt
Szombatnapon, a mit nem szabad mívelni?
25. És monda nékik: Soha nem olvastátok-é mit mívelt * Dávid mikor
megszűkült volna, és megéhezett volna a vele valókkal egybe.
26. Mimódon ment bé az Istan házába az Abiátor Főpap idejében, és a
szent kenyereket megette, mellyeket nem * szabad megenni, hanem csak a
Papoknak, és mimódon adta a vele valóknak is?
27 És monda nékik: A Szombat az emberért teremtetett, nem az ember
a Szombatért.
28. Annakokáért az embernek Fija a Szombatnak is * Ura.