2. RÉSZ.

Krisztus a bünbocsátásban, böjti és innepi dolgokban szabados Úr.

És ismét béméne Kapernaumba egynéhány napok elmulván, és meghallák hogy ő otthon volna.

2. És azonnal sokan gyülének ő hozzá, úgyannyira, hogy immár az ajtó eleibe is nem férnének, és prédikálja vala nékik az igét.

3. Akkor jövének ő hozzá, kik hoznak vala egy gutaütött embert, kit nmégy ember hoz vala.

4. És mikor ő hozzá nem férnének a sokaság miatt, meghányák a háznak fedelét a mellyben vala, és annak padlását felbontván leereszték a nyoszolyát, a mellyben a gutaütött ember fekszik vala. *

5. És mikor látta volna Jézus azoknak * hiteket, monda a gutaütöttnek: Fiam, mebocsáttattak néked a te büneid!

6. Valának pedig ott ülvén némellyek az Irástudók közzűl, kik az ő szivekben illyen módon okoskodnak vala:

7. Mi dolog hogy ez illyen káromlásokat szól? Kicsoda bocsáthatja meg a bűnöket, hanem * csak egyedül az Isten?

8. És mikor azonnal általlátta volna Jézus az ő lelkével azoknak magokban való illyen * okoskodásokat, monda nékik: Miért gondoljátok ezeket szivetekben?

9. Mellyik könnyebb? ezt mondanom é a gutatütött embernek: Megbocsáttattak néked a te bűneid; avagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat és járj?

10. Hogy pedig megtudjátok, hogy az embernek Fijának vagyon méltósága a bűnnek * megbocsátására e földön, monda a gutaütött embernek:

11. Tenéked mondom: Kel fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj házadhoz.

12. Akkor azonnal felkele az, és felvévén nyoszolyáját, kiméne mindeneknek láttokra, annyira, hoyg mindenek álmélkodának és dicsőitenék az Istent: Mondván: Soha illyen dolgot nem láttunk.

13. kiméne viszontag a tenger mellé, és mind az egész sokaság megyen vala ő hozzá, és tanitja vala őket.

14. És mikor onnét elmenne, látá Lévit az * Alfeus fiját ülni a vámszedő helyen, és monda néki: Kövess engemet. És az felkelvén követé őtet.

15. És lőn, mikor Jézus letelepedett volna annak házában, a Publikánusok és bünösök közzűl is sokan együtt Jézussal és az ő tanitványival letelepedtek vala; mert sokan valának, és őtet követték vala.

16. És mikor az Irástudók és Farizeusok látták volna őtet együtt enni a Piblikánusokkal és a bűnösökkel; mondának az ő tanitványainak: Midolog, hogy a Publikánusokkal és bűnösökkel eszik és iszik?

17. És mikor ezt hallotta volna Jézus, monda nékik: A kik egészségesek nem szükölködnek orvos nélkül, hanem a kik betegek. Nem jöttem,hogy az igazakat hívjam, hanem * a bűnösöket a megtérésre.

18. Jánosnak * pedig és a Farizeusoknak tanitványai böjtölnek vala: előjövének azért és mondának néki: Mi az oka hogy böjtölnek, a te tanitványid.pedig nem böjtölnek?

19. És monda nékik Jézus: Avagy böjtölhetnek-é a menyegzői lakodalmasok, míg ő velek vagyon a vőlegény? Míg velek vagyona vőlegény, nem böjtölhetnek.

20. Eljőnek pedig a napok, mikor elvétetik ő tőlök a vőlegény, és * akkor azokon a napokon böjtölnek.

21. De senki nem varrja az új posztó foltot az ó posztohoz: mert az új posztó folt, az ó posztót magához szakasztja, és annál nagyobb szakadás lészen rajta.

22. És senki nem tölti az új bort régi hitvány tömlőkbe: mert az új bor elszakasztja a tömlőket, és a bor elromol, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni.

23. És lőn, hogy ő Szombatnapon a vetések között menne által, és az ő tanitványai mentekben * kezdék a gabonafejeket szaggatni.

24. Akko a Farizeusok mondának néki: Ímé, miért mívelik azt Szombatnapon, a mit nem szabad mívelni?

25. És monda nékik: Soha nem olvastátok-é mit mívelt * Dávid mikor megszűkült volna, és megéhezett volna a vele valókkal egybe.

26. Mimódon ment bé az Istan házába az Abiátor Főpap idejében, és a szent kenyereket megette, mellyeket nem * szabad megenni, hanem csak a Papoknak, és mimódon adta a vele valóknak is?

27 És monda nékik: A Szombat az emberért teremtetett, nem az ember a Szombatért.

28. Annakokáért az embernek Fija a Szombatnak is * Ura.